bezár
 

zene

2007. 11. 23.
Kultuszképzés és kultuszrombolás
Az "ugyanaz" utópiája - Down III, avagy egy befogadásesztétikai paradoxon nyomában
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Kultuszképzés és kultuszrombolás Mi dönti el vajon egy lemez sorsát? A kritika, mely egekbe emel vagy földbe döngöl, vagy a jövő, mely alakítólag fog emlékezni a jelenre, mely? A Down együttes Over the Under című lemeze fogadtatása kapcsán merültek fel ezek a kérdések.

Bár létezhet a zsurnálkritikának - és az internetnek - olyan "démonizálónak" mondható hatása vagy funkciója, amely a kritikus véleményét annak retorikai képességén méri, a retorikával mégis óvatosan kell bánnunk. Mert ugyan nem valószínű, hogy a kérészéletű kritikai szövegecskék hangsúlyosan befolyásolnák a konkrét piacot, mégsem vitatható el tőlük valamiféle norma-, adott esetben identitásképző hevület.

Innen nézve, ha az intellektuálisan fogékony olvasóközönség számára csupán bosszantó, a szélesebb rétegre - ha csak provizórikus érvénnyel is, de - egyenesen káros lehet a naiv kritikus észjárás kötelező jópofaságon és a minél-nagyobbat-szól-annál-jobb elvén alapuló iskolázatlan retorikája.

Amikor idén szeptemberben megjelent az amerikai doom/southern/sludge szupergruppnak nevezett [a]http://www.down-nola.com/[text]Down[/a] harmadik albuma, az Over the Under, a lemezt az egekig magasztaló szokásos médiakampány mellett hallatni kezdték a hangjukat a kritikusabb ítészek is.

Down: NolaMármost két olyan retorikai panelre szükséges itt rámutatni, amely szinte valamennyi recenzió szövegét fölépíti: az egyik a kultuszképzés, a másik a kultuszrombolás alakzata, vagy ezek intenciói. Előbbihez a zenekar tagjainak és státusának kiemelése, földicsérése, különlegessége, a legelső album, a 94-es Nola kultikusságának, egyediségének nyomatékosítása tartozik, míg az utóbbihoz az Over the Under vélt esetlegességeinek mintegy "elmés" tettenérése.

A saját magának (retorikailag) nagy tekintélyt kölcsönző zsurnálkritikus "elgondolkodtatóan" jegyzi meg, miért nem ér a 2007-es lemez az 1994-es nyomába, és hogyan kellene az énekesnek, a Panterából és a Superjoint Ritualból is ismert Phil Anselmonak valójában énekelnie.

Két tünetértékű komponensre kell itt utalnunk, melyek e "kritikai" megjegyzéseket alakítják. Először is, azt a rendkívül naiv és magát történetinek beállító gondolkodásmódot, amely egy új produkciót kizárólag egy korábbi produkció nosztalgiáján képes csak megítélni; másodszor, amikor az új produkció értékelése rendre egy félrevezető valóságvonatkozás utánképzésében teszi érdekeltté a kritika szövegét.

Az első a filológiai ismerettár fitogtatásával a bennfentesség látszatát kelti, hiszen azt sugallja, hogy a kritika írója nem csak hogy jól ismeri tárgya múltját, de valójában annak a múltnak a jelenében is otthonosan mozog - hiszen "ott volt", megélte. A második egyszerűen elleplezi a kritika gondolattalanságát, sekélyességét, az elemzőkészség hiányát.

Mármost a Nola alapján megítélni, illetve folyamatosan ahhoz mérni a Down későbbi munkáit, jelen esetben az Over the Undert, fölöttébb kínos és cseppet sem történeti kiindulópont. Akkor lenne történeti, ha ezután a kritikus el tudná helyezni az új lemezt és a saját értékítéletét a 2007-es év - és nem az 1994-es! - összefüggéseiben.

Ennek hiányában viszont pusztán annak az emocionális kontextusnak az elmaradásán kesereg, amelyet a 94-es Nolahoz társít. Ez az emocionális kontextus azonban fikció, ábránd, illúzió. Az ilyen illúziónak a kritikai normává emelése pedig a legékesebb jele a kritikusi iskolázatlanságnak.

Ha az új lemez nem azt az érzést váltja ki a hallgatóból, mint a régi annak idején, s a hallgató ezt az új produkció számlájára írja - az jobb, ha a klaviatúra közelébe sem megy. Nem árt ugyanis az eszünkbe vésni, hogy minden egyes művészi produkció abban a pillanatban elveszíti születése kontextusát, amikor napvilágot lát, ily módon ontikusan soha, senkinek, semmilyen körülmény között nem lehet jelen.

Éppen ezért valamennyi magvasnak szánt recenzió, amely a Down kapcsán a - éppen a recepció által! - kultikus státusba emelt Nolat kéri számon az Over the Underen, menthetetlenül kiírja magát saját diskurzusából.

Phil AnselmoMásik komponensként a valóságvonatkozások utánképzését végrehajtó retorikai manővert említettük. Ez azt jelenti, hogy a lemezkritikus - mondandó híján - filológiai ismereteket sorol lemezkritika címén, azaz elmereng a zenekar múltján, a tagok sorsán, majd, a Down esetében, Phil Anselmo alkohol-, drog- és gerincproblémáinál időzik. Végül jobb híján a jótanuló módjára bebiflázott és fölsorolt adatokat a zene horizontjára vetíti.

Óhatatlanul arra a következtetésre kell jutnunk - szól e kritika -, hogy kizárólag e külső tényezők tehetőek felelőssé egy zenei produkció milyenségéért, illetve egyes-egyedül e külső tényezők szolgálhatnak kellő interpretációs támpontul. Ezért is jegyezheti meg a Metal HammerWorld folyóirat recenziója, hogy Phil Anselmo hangja jócskán "elrongyolódott" az évek során.

Holott ami valójában elrongyolódott, az csakis az a kritikaírás, amely jó dolgában már a szöveg tárgyához való szimpla hozzászólás követelményeinek sem képes eleget tenni. Az Over the Underről, a Down harmadik lemezének sorsáról pedig aligha dönthet más, mint a doom/sludge/southern muzsikák jövőbeli alakulása: hogy érdemben merítkeznek-e meg a később érkezők a hatásában.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- L. Varga Péter --


További írások a rovatból

Bartók összes hegedűs kamaraműve/1
Interjú Fenyő László Liszt Ferenc-díjas gordonkaművésszel a siker összetevőiről
Interjú Oláh Vilmos Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, koncertmesterrel sikerről és korunk zenei piacának követelményeiről

Más művészeti ágakról

irodalom

Valami bűzlik Erdélyben, hátha másoknak is tetszeni fog Valami bűzlik Erdélyben, hátha másoknak is tetszeni fog
André Ferenc – Horváth Benji (szerk.): Címtelen föld. Fiatal erdélyi metamodern líra, Erdélyi Hiradó Kiadó – FISZ, 2020
irodalom

Élőnek tűnő, döglött rombuszhal Élőnek tűnő, döglött rombuszhal
Linda Boström Knausgard, Isten hozott Amerikában, Jaffa Kiadó, 2020.
art&design

Karanténba zárt vizuális napló Karanténba zárt vizuális napló
Birtalan Zsolt 40 nap (Karantén napló) kiállításáról
A szolgálólány meséje az HBO-n


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés