bezár
 

zene

2015. 06. 14.
Ez gagyi, nem vicces
Nem a Messiás - csak egy nagyon haszontalan fiú. Papp László Budapest Sportaréna, 2015. május 31.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Én tényleg tudtam, hogy mire megyek: egy humoros darabra tréfálkozó színészekkel és Galla Miklóssal, a Budafoki Dohnányi Zenekar és az Akadémiai Kórustársaság pedig az est komolyságát adják majd. A gond az volt, hogy a Hollerung Gábor vezényelte 2 kitűnő társaság sem volt elég ahhoz, hogy megmentse a darabot…

Naívan azt gondoltam, hogy egy akkora helyszínen, mint a Papp László Sportaréna, a rendező majd kihasználja a teret, és mindenféle különleges effektet, neadjisten flmből vett háttérvetítést, repülő puttókat és egyéb különlegességeket látunk. Az egyetlen ötletes megoldás azonban csak  az volt, amikor a darab adott pontján – amikor a nép úgy véli, Brian a messiás – mindenki a magasba emeli a mobilját, miután bekapcsolta rajta a zseblámpa funkciót. Ezen túl semmi elkápráztató vagy találékonyságot igénylő esemény nem történt.

heiter

Persze – ahogy néztem a videót – a 2007-ben, a Brian élete című film alapján  készült angol darabban sem volt sok látványelem, ám ott a szólisták hangja nem juttatta az ember eszébe, hogy valami hiányzik belőle: a magyar változatban a gyakorlatilag nulla hanggal rendelkező Hajdú Steve a paródia paródiáját vitte színre. Színészi képességeitől sem dobtam hátast, de akkor is, százszor inkább színészkedjen, mint szólistaként énekeljen… Mellette a többiek szinte éteri tisztaságú hangúnak tűntek.

A második leggyengébb (bár Steve-nél sokkal jobb) énekes Janza Kata volt, aki Brian anyját játszotta.

A Brian-t alakító Homonnay Zsoltnak szép, erős, magabiztos hangja van, bár valamely okból (talán túlzott magabiztossága miatt) sosem kedveltem őt mint előadóművészt. Heiter Melindát pedig – Judith, Brian szerelme – kifejezetten felemelő volt hallani (arról, hogyan került ebbe a saját műfajától eltérő produkcióba, röviden már szóltunk itt). Ahogy Pintér Dömötör, alias Fikusz Kukisz is odatette magát, a játéka nem volt ripacskodás.

idle

Egyébként Galla Miklós Pilátuszként egészen humoros volt, viszont a darab utáni bajor homokos Favágódallal (aminek a magyar fordítása neki köszönhető) már nagyon nem kellett volna „megkoronáznia” az estét.

A két sztárvendég a darab szerzőpárosa, John du Prez és Erich Idle (Monty-Python tag) volt. Utóbbi egy country-szerű dalt adott elő gitárral és szájharmonikával, ami nem lett volna rossz, ha valami miatt a harmonika nem szól fülsüketítő hangosan.

Az Always Look on the Bright Side of Life című, addig magyarul énekelt dal hajrájába is becsatlakozott Idle, és ekkor jöttem rá, hogy mennyit számít a nyelv: angolul valahogy sokkal természetesebbnek, kevésbé szánalmasnak, sőt kifejezetten élvezhetőnek tűnt a darab. Persze nyilván nemcsak, illetve elsősorban nem a nyelvnek, hanem az angolságnak és Idle ős-montypythonságának köszönhető mindez.

A Budafoki Dohnányi Zenekar és az Akadémiai Kórustársaság Hollerung Gábor vezényletével még azon a bizonyos 2007-es torontói ősbemutatón is megállta volna a helyét: az ő előadásukon érződött a munka. Az, hogy még ezt a darabot is ugyanolyan profin és tökéletesen akarják előadni, mint bármely komolyzenei művet.

Annak idején nagyobb összegben fogadtam volna arra, hogy az Aréna úgy lesz félházas, hogy a terem kb. negyedét lezárják. Mégis olyan történt, amire nem számítottam: a darab végén a közönség állva tapsolt!

Én pedig csak azért álltam fel, hogy lássam, mi folyik a színpadon. Szerencsére azért mások szájából is hallottam elégedetlenkedő szólamokat, de az már biztos, hogy ők is úgy voltak ezzel, mint Proust Swannja a Bimbózó lányok árnyékában Berma, korának ünnepelt színésznőjének játéka után: aki kellemetlenül érezte magát és úgy gondolta, vele van baj, amiért nem tetszik neki az, amit a színpadon lát.  

Tudtam, hogy nem egy komoly darabra jövök, a filmet és a benne hallható poénokat pedig kifejezetten szeretem. A fájó az volt, hogy ebből az előadásból sokkal, de sokkal többet ki lehetett volna hozni: nem éreztem belefektetett energiát, csak pénzszagot és műmosolyt.

A hakni végén a „sztároknak” odaadott szépséges virágcsokrok és az állva tapsolás pedig érdemtelen siker volt.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Szlávik Dóra --


További írások a rovatból

Interjú Rohmann Dittával oktatásról, médiáról, motivációról
Felsejlenek az emberi gesztusok Krúbi új lemezén

Más művészeti ágakról

irodalom

Berendezkedni az örökké tartó bizonytalanságra Berendezkedni az örökké tartó bizonytalanságra
Kertész Erzsi Az átutazó című könyvének bemutatója
Horvát Lili: Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre
irodalom

Közösség az immunitáson túl Közösség az immunitáson túl
Roberto Esposito társadalomfilozófiája és az emberi biztonsági rendszer megnyitása


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés