bezár
 

film

2015. 09. 20.
A díjnyertes: "senkinek nem tűnt fel, hogy filmet csinálunk"
Beszélgetés Shih-Ching Tsou-val, a Tangerine producerével
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A Sundance-en debütált, a hazai mozikba decemberben érkező Tangerine című független sikerfilm két Los Angeles-i transszexuális szexmunkásról szól: egyikük hűtlen stricijét keresi bosszúszomjasan, másikuknak pedig egy örmény taxissal gyűlik meg a baja. Ami még szokatlanabb, a filmet három iPhone 5-tel vették fel. A CineFest versenyprogramjában a producer, Shih-Ching Tsou jelenlétében vetítették le a filmet, akivel a rendhagyó forgatásról beszélgettünk. A Tangerine a CineFesten elnyerte a Zukor Adolf díjat, azaz a CineFest Nagydíját és a Közönségdíjat is.

PRAE.HU: Nem először dolgozol a direktorral, Sean Bakerrel: együtt rendeztétek a Take Out című filmet és producerként jegyzed az általa dirigált Starletet is. Hogyan alakultatok csapattá, és miért szeretsz vele dolgozni?

A filmszakon ismerkedtünk meg, az így született kapcsolatok gyakran különlegesek. Nincs bennük szó pénzről vagy bármiféle érdekről, csak tiszta barátságról. Hasonló filmeket kedvelünk, ugyanolyan az ízlésünk és a filmalkotói érzékenységünk. Például szeretjük a realista filmeket, amilyen a Dogma 95 mozgalom, valamint a koreai és francia újhullámos művészfilmeket.

PRAE.HU: És miért kedvelitek pont ezeket a realista filmeket? Miért választottátok ezt a társadalmi realista stílust, amiben forgattok?

Úgy érzem, a filmnek, de egyáltalán bármiféle művészetnek közel kell állnia a saját életünkhöz és a többi ember életéhez. Például a Dogma 95 filmek mind nagyon megható emberi történetek, amiknek az erejét tovább fokozta a stílusuk.

PRAE.HU: A Tangerine projekt hogyan született?

Az ihlet a helyszín volt. A Donut Time egy létező kis fánkbolt a Highland és a Santa Monica sarkán. Egészen híres is arról, hogy transznemű szexmunkások lógnak arrafelé már jó ideje. Sean a környéken lakik, és gyakran látja őket, amikor arrafelé vezet. Nagyon érdekelte őt ez a sarok, és hogy milyen vad sztorikat tudnának mesélni a szexmunkások.

Tangerine

PRAE.HU: Nagyon természetes és lendületes a film stílusa. Volt részletes forgatókönyv, vagy inkább az improvizáció dominált?

Sean tudta, hogyan fog kinézni a cselekmény. Van eleje, közepe és vége, a Donut Time-ban kezdődik és ott is ér véget. Van viszont egy csomó dialógus a két főszereplő, Kiki és Mya között, ami javarészt improvizált. Szerintem olyan párbeszédet eleve képtelenség írni, hisz jobbára szlenget használnak, amit nem ismerhet és érthet az, aki nem tagja a világuknak. Az örmény szövegek viszont részletesen meg voltak írva, mivel Sean és a társíró, Chris nem tudnak örményül, ezt a nyelvet csak az örmény szereplők beszélték közülünk. Ők nem térhettek el a szkripttől, hogy Sean tudja, miről beszélnek.

PRAE.HU: Hogyan találtatok rá Kikire és Myára, miért őket választottátok?

Amikor Sean és Chris elkezdték a kutatómunkát a környékről, kijártak oda terepszemlét tartani, megnézni a szexmunkásokat. Találniuk kellett olyan alkotótársakat, akik tagjai ennek a világnak. Nem akarták szabadjára engedni a fantáziájukat, őket a tények érdeklik. Először Myát fedezték fel, aki rögtön elbűvölte őket a természetes karizmájával. Nagyon örült neki, amikor felkérték a szerepre, azonnal ráharapott. Aztán ő mutatta be nekik Kikit. Sean és Chris rögtön látták, hogy nekik ketten remek a csapatkémiájuk, nagyon viccesek együtt.

PRAE.HU: Említetted, hogy főleg hétköznapi melósok életének realisztikus bemutatása érdekel titeket. A Take Out egy kínai ételfutárról szól, a Starlet egy kezdő pornószínészről. Látványosak a hasonlóságok, de miben volt új a Tangerine?

Erről a szubkultúráról mi semmit nem tudtunk korábban. A korábbi projekteknél is rengeteg újat tanultunk a témánkról, de a különbség, hogy ezúttal megpróbáltunk egyetemesebb, általánosabb történetet elmesélni, amivel bárki tud azonosulni. A film olyan dolgokról szól, mint a barátság és a hűtlenség. Ezek mindannyiónk életének részei. Mindenkinek vannak barátai, és a megcsalással is sokaknak kellett már szembesülnie.

PRAE.HU: Hogyan lett ebből a projektből egy karácsonyi vígjáték?

Chris Bergoch, az írónk imádja a mainstream hollywoodi filmeket. Disney-fan. Ő javasolta Seannak, hogy csináljanak ebből klasszikus karácsonyi filmet, ha már úgyis Hollywoodban vagyunk. A karácsony ráadásul családi ünnep, a transznemű szexmunkásoknak viszont nincs többé családja, hisz a legtöbbjüket elzavarták otthonról. Így aztán a közösségük, a barátaik jelentik nekik az otthont. A karácsonyi film műfajával tehát e közösség működését is be tudtuk mutatni.

Tangerine

PRAE.HU: Beszéltél arról, hogy kik inspiráltak annak idején téged és Seant, viszont vannak olyan alkotók, akik konkrétan hatottak pont a Tangerine-re? John Waters jutott eszembe, az LGBT komédiái okán.

Mike Leigh, Danny Boyle és Lars von Trier hatottak még Seanra.

PRAE.HU: Három iPhone 5-tel forgattátok a filmet. Ez az ötlet hogy született?

Sean találta ki, első körben azért, mert minimális büdzsé állt rendelkezésünkre. Nem forgathattunk filmre, sőt még Red kamerával sem, mivel ahhoz is kell külön vagy 3-4 ember, amire nekünk nem volt pénzünk. Seannek találékonynak kellett lennie, így sokat kutatott a témában, és talált pár Vimeo csatornát, amik arról szóltak, hogyan lehet iPhone-nal forgatni minél jobb minőségben. Talált egy Kickstarter céget is: a Moondog Labs anamorfikus lencséket fejlesztett ki iPhone-okhoz, amiket csak rá kell tenni a telefonra, és szélesvásznú képet kapunk. Hármat kaptunk belőlük a cégtől. Talált egy FiLMiC Pro nevű alkalmazást is, aminek köszönhetően magasabb másodpercenkénti képkockával forgathattunk és a fókuszt is tudtuk kezelni. Ezekkel az eszközökkel együtt már tetszett neki a felvétel, amit rögzíteni tudott. Miután viszont elkezdődött a forgatás, rájöttünk, hogy ennek a módszernek még egy csomó előnye van, amiről eddig nem tudunk, sőt tökéletesen ideális számunkra. A film nagyját L. A. utcáin forgattuk, és annyira kicsi volt a stábunk, hogy senkinek nem tűnt fel, hogy filmet csinálunk. Ilyen apró kamerákkal forgatva a helyszínek váltása alkalmával is időt takarítottunk meg, és egy forgatáson az idő pénz.

PRAE.HU: Gondoltatok rá, hogy PG-13 korhatárosra csináljátok a filmet, vagy ez mindig R korhatáros volt?

Az utóbbi. Sean szerintem nem is gondol ilyesmire, amikor filmet készít, csak a valóság érdekli. Azt mutat meg, amit akar. A Starletben például teljes frontális férfi meztelenséget mutat.

PRAE.HU: Te is játszol egy szerepet a filmben.

A Donut Time egy ázsiai család tulajdonában volt, akikkel én tartottam a kapcsolatot az előkészületek és a forgatás alatt. Sokat dolgoztam velük, minden nap ott voltam. Nem akartunk színészeket szerződtetni, szeretjük, ha a szereplőink önmagukat alakítják, így az igazi boltost kértük fel, de nem vállalta, nem akart arccal szerepelni a filmben. Sean hozzám fordult, mondván, hogy én már úgyis tudom, hogy mennek itt a dolgok, tökéletes leszek a szerepre.

Tangerine

PRAE.HU: Meglepett a film fogadtatása, elégedett vagy vele?

Nagyon meglepő a jó fogadtatás, ami a Sundance óta tart, roppantul örülünk neki, hisz ez egyáltalán nem következett a témából, mivel ez a film mégiscsak transznemű szexmunkásokról szól. Bár szerencsénk is volt: sokat segített, hogy Caitlyn Jenner épp akkoriban kavart nagy port azzal, hogy bejelentette a transzneműségét. A téma épp felkapottá vált, és az emberek elkezdtek odefigyelni a transzneműekre és jobban elfogadni őket. És persze remek kritikákat kaptunk.

PRAE.HU: Megváltoztatta a siker Mya és Kiki életét?

Nagyon is, most épp mindketten igyekeznek betörni a színész szakmába. Mya már elkészült az első rövidfilmjével, Kiki pedig meghallgatásokra jár. Olvashattunk olyan cikket is, mely szerint Kiki Oscar-jelölést érdemelne, ami óriási siker lenne neki, hisz transznemű még nem kapott ilyen elismerést.

PRAE.HU: Miért Tangerine (mandarin) a cím?

Sean nem szeret lényegretörő címet adni. A Tangerine leginkább a film színvilágára utal, benne a naplemente narancssárgájával.

PRAE.HU: Dolgoztok már valami új projekten Sean Bakerrel? Olvastam egy projektetekről, ami egy tajvani történet, az pedig neked hazai pálya.

Van néhány projektünk, de minden a finanszírozáson múlik. Amire pénzt kapunk, azzal a projekttel folytatjuk. A tajvani sztorihoz már van egy komplett szkriptünk, és reméljük egyszer majd büdzsé is lesz hozzá.

PRAE.HU: Dolgoznál nagy büdzséjű hollywoodi munkákon is, vagy a független filmezés hitvallás nálad?

Nem nagyon érdekelnek a hollywoodi munkák, nekem leginkább a jelentőségteli történet a fontos, nem az, hogy rengeteg pénzt keressek.

PRAE.HU: Javasolnád filmeseknek, hogy iPhone-nal forgassanak? Milyen történetekhez vagy projektekhez illik ez a stílus?

Az iPhone remek eszköz, de bármilyen mobiltelefonnal, sőt bármivel érdemes forgatni, amiben kamera van. A lényeg, hogy sokat kell gyakorolni, és akkor is forgatni, ha épp nincs hozzá felszerelés és pénz.

A film adatlapja a Jameson CineFest honlapján.

Az interjú a 12. Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon készült.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Csiger Ádám --


További írások a rovatból

Nora Fingscheidt: Kontroll nélkül
Interjú a FOMO című film rendezőjével, Hartung Attilával
Beszámoló a 16. Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválról
Frédéric Tellier: A tűzön át

Más művészeti ágakról

gyerek

Szeressétek a gyerekeket! Szeressétek a gyerekeket!
Nora Fingscheidt: Kontroll nélkül
Interjú Láng Annamária színművésszel a külföldi színjátszásról, rendezőkről, idegen nyelvekről
Október 30-án fellépett a Yellow Mood és a Folksteps a Három Hollóban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés