bezár
 

film

2015. 12. 11.
Könnyebb volt a bárányokat instruálni, mint a színészeket
Interjú a Kosokat rendező Grímur Hákonarsonnal
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A héten mozikba kerülő izlandi dramedyvel, a Kosokkal a szigetországban kibonakozó filmes sikerszéria új szintre lépett. A két introvertált gazda közti piti testvérharc története meghódította az európai filmvilágot, az összes fontos fesztiválon bemutatták az idén. Cannes-ban megnyerte az Un Certain Regard szekciót, a kritika és a közönség egyaránt imádja. A sikeres karrier kapujában álló Grímur Hákonarsonnal a Karlovy Vary Filmfesztiválon beszélgettünk.   

PRAE.HU: A Kosok sikere után nem kell túl sokat aggódnod a jövőd miatt, valószínűleg nem lesz nehéz pénzt szerezned a következő projektedre.

Ez igaz, bár még nem tudom, melyiket valósítsam meg először. Most egyszerre két forgatókönyvön dolgozom, mindkettő vidéki sztori, eléggé hasonló a Kosokhoz. Egy kicsit még szeretnék a tanyasi közegben maradni. De ha ezeket befejeztem, nagyobb nemzetközi projektek is várnak. Több érdeklődő is megkeresett mostanában, aki szeretne velem dolgozni, szóval szerencsére elég jól mennek a dolgok!

Grímur Hákonarson Karlovy Varyban

Grímur Hákonarson a Karlovy Vary Filmfesztiválon

PRAE.HU: Hogyan kerültél kapcsolatba az izlandi vidékkel?

Rejkjavíkban születtem, de a szüleim vidéken nőttek fel, kamaszkoromban én is elmentem dolgozni nyaranta a nagyapám telkére. Részt vettem "réttireken" is, ez az őszi állatbehajtó ünnepség, amikor a gazdák szétválogatják a birkáikat, miután azok egész nyáron együtt legeltek a havasokon. Közben persze összegyűlnek a környékbeliek, megy a mulatozás, és ha már eleget ittak, dalra fakadnak. Innen ismerem ezt a közeget és azokat a típusokat, akik köré a film épül.

PRAE.HU: A Kosok főhősei tipikus izlandiak mondhatók?

Mindenképp. Egy kihalófélben lévő generáció képviselői, akikből egyre kevesebbet látsz manapság. De ha jól körülnézel, találsz ilyen makacs, piás figurákat, akik szeretnek puskával össze-vissza lövöldözni. Az a helyzet, hogy a gazdálkodás néha elég kemény dolog, nem minden nő szereti, ezért sokan beköltöznek a városba, otthagyják a férjüket a tanyán. Sok gazdát ismerek, aki egyedül él a bárányaival, érzelmileg nagyon kötődik hozzájuk. Számukra nem csak a húsuk fontos, hanem ők a barátaik is. Persze valamennyire tényleg ellensúlyozzák a magányukat, de azért jobb lenne nekik, ha más emberi lényekkel is jóban lennének. Csakhogy ez nem könnyű, ha egyszer közel és távol alig él valaki rajtuk kívül.

A Kosok előzetese

PRAE.HU: Mennyiben érzed a filmet lokálisnak és mennyiben globálisnak? Az izlandiaknak szántad, hogy görbe tükröt tarts eléjük, vagy inkább az mozgatott, hogy bemutasd a nemzetedet a nagyvilágnak?

A lokalitását pont az adja, hogy a két testvér tipikus izlandi, mert bizonyos értelemben olyanok, mint a nemzetünk, az is nagyon makacs és önálló. És konfliktuskereső, mint néhány politikusunk! De közben meg a Kosok egy nagyon általános érvényű emberi történet is, ami mindenhol ugyanúgy érthető. Szóval mindkét szándék bennem volt. De nem az volt a célom, hogy fesztiválfilmet készítsek, vagy országimázs-kampányt indítsak és turistákat toborozzak. A film nagyon realisztikus, az otthoni nézők szerint nagyon hihető. Külső szemmel nézve talán egzotikus, különleges ez a világ, de számunkra nagyon is élethű és autentikus.

közeli

PRAE.HU: Hogyan látod az izlandi filmgyártást?

Nagyon érdekes folyamatok zajlanak mostanában. A gazdasági válság után kevesebb a pénz a filmiparban, de ez kedvez egy kis költségvetésből dolgozó új rendezőgeneráció fellépésének, akik fesztiválsikereket érnek el külföldön. Ott van például Benedikt Erlingsson a Lovak és emberekkel (2013), Rúnar Rúnarsson a Tűzhányóval (2011) vagy  Baldvin Zophoníasson az Akváriumban élnivel (2014), és most itt az én filmem is. Közös a munkáinkban, hogy egyszerű, valószerű, jelenidejű történeteket mozgósítanak és néhánynak elég sötét a humora. De mi, a szerzők nagyon különbözőek vagyunk, így a filmjeink is. Nemrégiben jutott eszembe, hogy poszt-válság filmeknek lehetne hívni ezeket, amelyek eltávolodnak a kapitalizmustól, az őrült gazdasági versenytől és a materialista szemléletmódtól, ehelyett inkább valódi, emberközeli történeteket keresnek. Az biztos, hogy a válság bennünket, filmeseket is elgondolkodtatott a létezésünkről és az identitásunkról. Be kellett látnunk, hogy eddig sok felesleges hülyeség zajlott körülöttünk, aminek sokan a részesei voltunk. Ezután a sokk után, amit a válság jelentett, az igazi izlandi embereket és történeteket keressük.

világvége

PRAE.HU: Szerinted a Kosok ellenpontot képez a materialista szemlélethez képest?

Ez a film bizonyos mértékig arról szól, hogyan kapcsolódunk a természethez, az állatokhoz. A bárányok Izlandon nagyon fontosak, mert a századok során ők tartottak minket életben. A történelmünk részei. Ennek ellenére a hozzájuk való kötődés mostanában kezd elhalványulni. A filmem erről a régi kultúráról, a gazdálkodói létről szól, ami talán kontrasztot jelent a mai világhoz képest, a két testvér igazi múltbéli karakter, akik a világ végén élnek.

PRAE.HU: Gondolom, nem könnyű instruálni egy teljes birkanyájat a semmi közepén.

Először is eltartott egy darabig, amíg a juhokat castingoltuk. Szerencsére egy farmon megtaláltuk a megfelelő példányokat, akik nem voltak túlságosan félénkek, oda mertek jönni hozzánk. Egyáltalán nem zavarta őket, hogy ott a stáb, nagyon kezesek voltak, mert úgy nőttek fel, hogy a gazdáik folyton beszéltek hozzájuk és kényeztették őket. Hozzájuk is lehetett érni, mert megszokták, hogy minden nap dögönyözik őket. Volt egy pár bonyolult jelenet, amitől tartottam, például amikor mesterséges hóvihart kreáltunk és a juhoknak fel-alá kellett sétálnia a szélgépek között, amik hangosan zúgtak és elég ijesztőek is voltak. Meglepődtem, hogy abszolút nem zavarja őket a helyzet, jól elvoltak. Néha könnyebb volt a bárányokkal dolgozni, mint a színészekkel!

ajtó

PRAE.HU: Rejkjavíki profi színészeket választottál a két főszerepre. Mennyire ment nehezen a beilleszkedésük a tanyasi közegbe?

A forgatás előtt volt egy kéthetes próbafolyamat, amikor elmentünk vidékre, hogy körülnézzenek, felvegyék a fonalat, megtanuljanak például traktort vezetni. Két helyi gazda segített összeszoktatni őket a birkákkal. A felkészülési folyamat alatt növesztették meg ilyen hatalmasra a szakállukat is. Azért kértem ezt tőlük, mert egyrészt szerettem volna, ha már első blikkre gazdának tűnnek, ugyanis errefelé mindenki így néz ki. Másrészt a két színész külsőleg egyáltalán nem hasonlít egymásra, és arra gondoltam, hogy a terebélyes szakáll mögé elrejthetjük a különbségeket.

PRAE.HU: Akkor miért pont mellettük döntöttél?

Az az igazság, hogy Izlandon nincs olyan nagy választék színészekből, különösen az ilyen korúak között. Theodór Júlíussont, aki Kiddit játssza, láttam már korábban hasonló szerepekben, úgyhogy abban biztos voltam, hogy ő tökéletes lesz. De Sigurður Sigurjónsson, akit Gummi szerepére néztem ki, egy nagyon híres komikus odahaza, úgy is mondhatnám, hogy "az izlandi Woody Allen". Szóval voltak kétségeim afelől, hogy jó ötlet őt választani, de végig az volt a fejemben, hogy jó, ha ezt a két nagyon különböző testvért két nagyon különböző színész formálja meg.

sor

PRAE.HU: Rendezőként hogyan tudtad segíteni őket abban, hogy kialakítsák a Gummi és Kiddi közti ellentmondásos, "szeretlek-gyűlöllek" viszonyt?

Nagyon sokat beszéltünk hárman, megírtunk egy teljes háttértörténetet arról, hogy miért nem beszélnek egymással. Ez pontosan ki sem derül a filmből, de nekik tudniuk kellett, hogy ki tudják alakítani ezt az ellentmondásos viszonyt. A néző csak annyit tud meg, hogy a háttérben van valami régi történet a szüleikről, akik nem bíztak eléggé Kiddiben, ezért őt megfosztották az örökléstől, nem hagytak rá semmit a gazdaságból. Ennél többet nem is akartam elárulni, mert nem lényeges, csak a színészek szempontjából volt jelentősége.

PRAE.HU: Érdekesen keverednek a hangulatok a filmedben. Inkább fekete komédiaként, vagy drámaként tekintesz rá?

Szerintem a Kosok alapjában véve dráma, meghintve egy kis fekete humorral. Én egy nagyon vicces fickó vagyok, minden filmemben van egy kis morbid humor, ez már a védjegyemmé vált az évek során. Ha valaki Izlandon lát egy filmplakátot a nevemmel, egyből tudja, hogy ne számítson súlyos drámára. A Kosokba se kellett beleerőltetni a viccet, mert eredendően benne volt a szituációkban. Igazából azt szerettem volna, ha drámai szituációkból és gegekből is jut a filmbe, de úgy, hogy ezek egyensúlyba kerülnek. Szeretek szórakoztatni, de közben azt is gondolom, hogy nem szabad túlzásba vinni a humort. Ha a nézők végig kacarásznak, akkor elveszik a film mélysége.

Cannes-i kritikánk a filmről itt olvasható.

Az interjúért köszönet a filmet Magyarországon forgalmazó Mozinetnek.

A Kosok 2015. december 10-étől látható a hazai mozikban.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Puskás Lilla --


További írások a rovatból

Bodzsár Márk: Drakulics elvtárs
Szabó Réka A létezés eufóriája című dokumentumfilmje
Interjú Flesch Andrea jelmeztervezővel lehetséges utakról, pályakezdésről, tanítványokról, aktuális munkákról
Frédéric Tellier: A tűzön át

Más művészeti ágakról

színház

Problémadarab komoly problémákkal Problémadarab komoly problémákkal
Shakespeare-vendégelőadás Ján Klata rendezésében: Szeget szeggel
„Mire való ez a gomb?” – Egy este Bruce Dickinsonnal, Budapest Kongresszusi Központ, 2019. november 2.
színház

Drágám, megjöttek a perverzek! Drágám, megjöttek a perverzek!
Többszörös orgazmus a Budapesti Anarchista Színház előadásában


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés