bezár
 

gyerek

2016. 03. 19.
Fából vaskarika, kígyóból szárítókötél
Aldous Huxley A varjak és a csörgőkígyó című meséjéről
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Fából vaskarika, kígyóból szárítókötél Aldous Huxley neve hallatán az olvasónak minden bizonnyal a világ egyik leghíresebb disztópiája, a Szép új világ ugrik be. Magyar fordításban most először megjelenő, kisiskolásoknak szóló könyvében azonban nem a jövő tökéletesen megszervezett társadalma, vagy épp a szatirikus hangvétel mögött megbújó aggodalom, hanem sokkal inkább a múlt század negyvenes éveinek amerikai kisvárosa, ezen belül pedig az állatok konfliktusokkal teli, az emberekéhez hasonló világa kerül előtérbe.  

A Két Egér Könyvek gondozásában a Móránál frissen napvilágot látott gyerekkönyv, azon túl, hogy már a borítója alapján is érdemes kézbe venni, mindenképpen kuriózumnak tekinthető. Részben irodalomtörténeti szempontból, hiszen a szerző egyetlen, unokahúgának szánt, s  a londoni Abraham Books-nál The Crows of Pearblossom címen megjelent meséje (aminek eredeti példánya tűzvészben pusztult el) több, mint hetven évvel ezelőtt keletkezett, mikor Huxley már túl volt a későbbiekben világhírűvé vált művén. A varjak és a csörgőkígyó ráadásul – az ajánló tanúsága szerint – sokkal inkább karácsonyi ajándéknak készült, mintsem kiadásra. De a szöveg azért is különleges, mert bár természetszerűleg nélkülözi a korábbi nagyregény mondanivalóját és célkitűzéseit, mégis ironikus módon mesél az emberi vonásokkal bíró Varjúcsalád, valamint a körülöttük élő állatok konfliktusoktól sem mentes kapcsolatáról.

A történet színhelye a Los Angelestől északkeletre, a Mojave-sivatag mellett fekvő Llanó, illetve az eredeti címben is szereplő Pearblossom, továbbá Littlerock és Palmdale. Az említett városokkal kapcsolatos utalások ugyan a magyar fordításból kimaradtak, mégis érdemes megemlíteni őket, már csak azért is, mert az író, nem sokkal azután, hogy 1937-ben családjával Amerikába költözött, ezen a környéken töltötte idejének jelentős részét. Ebből kiindulva talán nem túlzás azt állítani, hogy az emberi tulajdonságokkal felruházott állatszereplőket Huxley minden bizonnyal az itt élőkről mintázta: Varjúék, Bölcs Bagoly, s természetesen a veszedelmes Csörgőkígyó mind olyan – részben a hétköznapokból vett, részben archetípusként működő – figura, melyeknek ihletőivel a szerző nap mint nap maga is találkozhatott.

A varjak és a csörgőkígyó

A mesében Ábris, a Varjú, feleségével, Amáliával a kisvárosi hivatalnokok (üzletvezető-helyettesként dolgozik egy illatszerboltban) nem különösebben izgalmas életét éli. Szomorúságot, s mellette nem kevés fejtörést csupán az okoz neki, hogyan szabaduljon meg a neje tojásait rendre felfaló csörgőkígyótól, aki – leszámítva a vasár- és ünnepnapokat – az elmúlt évben pontosan kettőszázkilencvenhét potenciális fiókától fosztotta meg őket. A házaspár a szomszédban lakó Bölcs Bagolytól kér tanácsot, akinek segítségével végül sikerül megleckéztetni, de ami ennél is fontosabb, veszedelmes élősködőből hasznos háziállattá tenni, vagyis domesztikálni az addig leginkább csak madárfészkek kifosztásából élő kígyót. A mese gyerek szempontú olvasatában mindez persze vicces és humoros, másrészt viszont ironikus ábrázolása annak a modern, kétségkívül praktikus szemléletnek, amelynek üzenete nem más, mint hogy ellenségeink erkölcsi aggályokba ütköző likvidálása helyett azok hasznos célokra való felhasználása jóval produktívabb. A varjak és a csörgőkígyó a lezárás tekintetében egyébként a jól bevált hagyományt követi: a történet happy enddel végződik, a rossz elnyeri méltó büntetését. Ami azonban szintén a könyv előnyére válik, az az, hogy a szereplők nem kizárólag feketék vagy fehérek. Ábris, a Varjú például kifejezetten teszetoszának, olykor nagyon is fontoskodónak tűnik, míg Varjúné bosszúszomjasnak. A tanácsadó Bölcs Bagoly a hétköznapokban kissé lelassult és hiú, a veszélyes fenevad pedig – hiába lakol meg végül, ahogy azt kell – mégsem velejéig gonosz, inkább csak szélsőségesen könnyelmű, s egy kicsit tán apatikus.

A varjak és a csörgőkígyó

Máray Mariann egy-egy szituációra koncentráló, olykor egész oldalpárt kitöltő színes képei jól közvetítik nem csak a már korábban említett iróniát, hanem a szöveget mozgásban tartó erős érzelmeket is. A tanácstalanságot, a tehetetlenségből fakadó dühöt, mely többnyire a fiókái sorsán szomorkodó (vagy épp tomboló) Varjúnét jellemzik, de maradandó a leginkább flegmának tűnő csörgőkígyó is, amint épp unott pofával zabálja fel a fészekből ellopott tojásokat. De érdemes megemlíteni Varjú és Bölcs Bagoly kettősét is, ahogy az agyagtojások elkészültére várva az asztalnál ülve bóbiskolnak, miközben hallgatják az esti koncertközvetítést. Mindez ismerős és hétköznapi, emberi.

 

 

 

Aldous Huxley: A varjak és a csörgőkígyó

Fordította: Mészáros János

Illusztrálta: Máray Mariann

Móra Könyvkiadó-Két Egér Könyvek, 2016

36 oldal, 2499 Ft

nyomtat

Szerzők

-- Gáspár-Singer Anna --


További írások a rovatból

gyerek

Már lehet nevezni a Pagony Kiadó gyerekirodalmi és illusztrációs pályázatára
gyerek

Kertész Erzsi regényéből készült előadás a Vojtina Bábszínházban
Interjú Gévai Csilla író-illusztrátorral

Más művészeti ágakról

irodalom

A Jelenkor Kiadó új költészeti kiadványainak bemutatója
Beszélgetés Karosi Júlia jazz-énekessel
Kritika Babarczy Eszter Néhány szabály a boldogsághoz című kötetéről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés