A fiktív, kortárs történetek, s mellette a klasszikus mesék sok mindenre jók, az elalvás előtti rituálén túl a kortárs ifjúsági dráma elengedhetetlen eszközei is. A Kerekasztal Társulás Mai mesék címmel májusban megrendezésre kerülő konferenciája, érintve téma- és történetválasztás általános nehézségeit, nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy régi és új mesék feldolgozásával, valamint aktuális problémák kendőzetlen kibeszélésével tabuk, elhallgatások és hazugságok útvesztőiben kalauzolja a résztvevőket.

Hogyan lehet megölni egy embert a legtökéletesebben? Egyszerűen, és a létező leghumánusabb módon. Pláne, ha az indíték nem más, mint hogy valakinek már a puszta jelenléte is annyira idegesítő, hogy úgy érezzük, minél hamarabb meg kell tőle szabadulnunk. Kiss Márton tizenévesekről/tizenévesekhez szóló darabja különösen érzékeny témához nyúl: a közelmúltban történt kaposvári diákgyilkosságot igyekszik - több-kevesebb sikerrel - rekonstruálni.

Használt tűvel, mocsokkal teli lépcsőház, narkósok, lecsúszott egzisztenciák lakta bérlakások. Arne Svingen ifjúsági regényében a tizenhárom éves Bartnak nemcsak a nyomasztó körülményekkel, az apahiánnyal, hanem saját magával is keményen meg kell küzdenie.

Kacat-hegyen innen, Főzelék-tengeren túl. Leláncolt angyalok közé és a mumusok földjére látogathatott el idén a néző a 7. Gyermek-és Ifjúsági Színházi Szemlén. Az itt látható huszonkét előadásra a sokszínűség: hagyományőrzés és kísérletezés egyaránt jellemző volt.

Marék Veronika meséit nem csak Magyarországon, hanem a világ más tájain is ismerik: a Boribon nevű mackóról és gazdájáról, Annipanniról szóló történeteken generációk nőttek fel. A sorozat legismertebb kötetei alapján készült - békebeli stílusú - darabot a Budapest Bábszínház mutatta be.

Jó lenne tudni, hogy mindig mindenki igazat mond-e. Vagy, hogy mire gondol az, aki épp velünk beszél. De hogyan lehetne ezt kideríteni? A Lenka, a Lili, a Palkó, az Emberke színe és más kötetek után, a Csimota Tolerancia-sorozatának legújabb részeként jelent meg a Nóra, a gondolatolvasó című könyv, melynek főszereplője egy kislány, aki előtt egy napon feltárulnak az emberek gondolatai.

Szergej Szedov könyvéről a karácsonyi ajándékvásárlás jutott eszembe. Amikor az ember nem tudja, hogy az eszére vagy inkább a szívére hallgasson-e, megvegye vagy sem a seregnyi dolog közül azt, aminek nyilván ő maga örülne a legjobban. Az Anyukamesék című könyvet modern szemlélete, a magyar fordításban is érvényesülő, sallangmentes szövege és nem utolsósorban a kollázsszerű, ötletes képi megjelenítés miatt valószínűleg más is szívesen birtokolná. És nem feltétlenül csak a gyerekek. Kezdeti hezitálásom utóbbi kijelentésre vonatkozik: elsőre ugyanis nem volt könnyű eldönteni, hogy gyerekeknek vagy inkább felnőtteknek szólnak-e ezek a mesék.