bezár
 

színház

2016. 04. 08.
Ahogy nekem tetszik
Ahogy tetszik a Kamrában
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Tetszik a frissesség, a szlenges szöveg, az egymásba érő poénok, a laza és üde színészi játék, a pimaszra vett hagyománytisztelet. És a kitömött szarvas. Nem csoda, annyira viccesen megkoreografált a jelenete. Tetszik a kísérletező kedv. Hogy van kedv! A Katona József Színház Kamrájában bemutatott Shakespeare Ahogy tetszik című darabját lájkolom. Megindokolom, hogy miért.

Tehát: rögtön levesz a lábamról a szöveg. Humoros, keveredik benne régi és új, tele van kulturális utalásokkal – ha észreveszed, jólesőn beindul az önjutalmazási reflex –, ráadásul elegáns a stílus és a nyelvezet, nincs izzadságcsepp. Csöppet nehéz követni az agymenéseket, minden második poén esik le, de így is jó, ha akarom: újranézhető. „És bár komoly jóindulattal sem nevezhető mozgalmasnak itt az élet, nekünk így is megfelel, barátunk a bokor, könyvünk a kő, tanárunk itt e táj. Nem tudhatom, másnak mit jelent.” Nádasdy Ádám fordításából Závada Péter írt szövegkönyvet, Radnai Annamária dramaturg közreműködésével. Nádasdy precíz, könnyed Shakespeare-fordításai eleve bejönnek nekem, Závadáék pedig ezt a változatot úgy csűrik-csavarják, szedik szét és rakják össze, ropogtatják, „slamesítik”, aktualizálják, hogy az eredmény móka és kacagás, eleget téve a mai romantikus vígjátéki követelményeknek.

Szkéné színház

Helyszín az Ardeni-erdő, ahol a szereplők számkivetettként élnek afféle hippi-életet. Ehhez hozzátesz a zene – amolyan örömzenélés az eleje meg a vége, egyébként az előadásban szereplő Keresztes Tamásnak köszönhetően. Love Is in the Air – mondjuk ez a szám pont nincs, van viszont prózában angolul a cím: As You Like It. Négy szerelmes (?) járja az erdőt, hogy próbára tegye magát, s megtalálja – minden értelemben – párját. A darab elsőszámú párja, Rosalinda és Orlando (Borbély Alexandra és Tasnádi Bence). A jóképű, jókötésű fiút gonosz bátyja, Olivér (Dankó István) apjuk halálát követően egy militáns hajlamú, tar-copfos-harcművész frizurájú fickóval, Charlesszal (Hegymegi Máté) meg akarja öletni: ez ugyan nem sikerül, de a báty kiutasítja öccsét a családi birtokról. Irány az erdő, hűséges öreg szolgálójával, Ádámmal (Ujlaki Dénes). Olivér is beveti magát a rengetegbe, útközben összetalálkozik a szintén száműzött Herceggel (Kocsis Gergely), aki – némi skizofrén beütéssel kettős szerepben, ugyanis a másik herceg ugyanő – saját magát űzi el, amúgy hihetően. Rosalinda az ő lánya, Célia (Pálos Hanna) pedig a gonosz Frigyes hercegé. A két lány mégis legjobb barátnők, kissé túl is teljesítenek. Célia: „Hát te nem érzed, itt mélyen, hogy mi egyek vagyunk? Mint Juno két hattyúja. You know? Bonnie és Clyde, Jules és Jim (…). Heiner és Müller. H&M, C&A?”. Végignézik a látványos birkózást, később, az egyik ötletes „filmes” visszajátszásnál (a szereplők úgy mozognak, mintha a filmet visszafelé pörgetnék) derül ki, hogy Rosalinda akkor és ott szeret bele a hősként küzdő Orlandóba („Szívemmel csak ő tudna megbirkózni.”) A lány férfinak öltözik, inkognitóban követi szerelmét, Célia és Penge (Keresztes Tamás) kíséretében. Találkozik Orlandóval, aki nem ismeri fel, és mint férfi a férfinak beszéli el szerelmi bánatát. Rozalinda cselhez folyamodva próbálja kigyógyítani – le sem tagadhatná női praktikáit.

Egy másik pár tagjai a butuska, ízig-vérig falusi lány, Audrey (Kiss Eszter) és az „okos bolond” Penge, aki olykor kacifántos élcekben villantja meg okosságait. Náluk a testi szerelem a lényeg, semmi érzelmi túltengés. Audrey Pengéhez: „Nem akarod, hogy tisztességes legyek?” Penge: „Nem bizony. Hacsak nem volnál rusnya. A tisztesség és a szépség együtt túlzás. Mint cukorra mézet önteni. Vagy csillámpónira epres shake-et.” A harmadik kettős, Célia és Olivér a villámrandiban hisznek, csak lelki faksznit ne. A negyedik pár: a plátói szerelem. Phébe, a könyörtelen úrnő (Ónodi Eszter) és Silvius, az imádó. Tőle hangzik el kedvenc szövegrészletem, melyben a szerzőt is megidézi. Jacques-nak (Fekete Ernő) mondja: „Nem ilyen „maybe, baby”, hanem „crazy in love”, érted? Szevasztok. Jött egy felhő. Leszállt közénk. S mi felszálltunk rá. Oly könnyedén. Égő vágy… – Shakespeare, vágod? Veled nem volt még ilyen?” Jacques magányos megmondóember, keveset szerepel, mégis központi figura, elmondja a híres monológot az emberi létezés hét szakaszáról, plusz a még híresebb shakespeare-i egyszemélyest, a „Színház az egész világ…” kezdetűt, melyet jó érzékkel meghagytak az alkotók az eredeti Szabó Lőrinc-fordításból. A szerelmesek közül Orlandóék kilógnak a sorból, kapcsolatukat nem lehet egyetlen sémára ráhúzni, ellentétben a többiekével – ők a főszereplők, ha különben nem volna egyértelmű. A kiegyenlített mezőnyből, a kifejezetten jó színészi teljesítmények közül is kiemelkedik Borbély Alexandra játéka, kiválóan példázza a Katona intellektuális, ízléses vonalát: otthonosan mozog a kortárs és a klasszikus felfogás harmonikus keveredésében, hatásosan sikerül mélységet vinnie a némileg üresfejű fiú-lány karakterbe.

Kovács D. Dániel rendezése passzol a szöveg pezsgéséhez, fiatalosságához. Mintha a rendezői fordulatok fő feladata volna kiszolgálni a szófordulatokat – ez elegáns stratégia. Eltalált a jelmez is, főleg Pengéé, akinek egzaltált bolondosságához illik a nadrágként viselt, kapucnis, lila melegítőfelső. De szimbólumként is működik: nála minden lazán fordítva van, kihangsúlyozva groteszk humorát. Összességében minden részlet ül, és itt nem állom meg, hogy ne idézzek még egy idevágó „pengéset”: „A fáradtság mint állítás, lehet, hogy ül, de az ülés mint érv sajnos nem áll meg önmagában. És az is kérdés ugye, hogy kinek melyik fekszik jobban.” A produkció jókor van jó helyen: a Kamrát átjárja a tavasz, a szerelem, a jókedv és a megújulás. Nekem fekszik, akarom mondani, tetszik.

 

William Shakespeare: Ahogy tetszik

 

Fordította: Nádasdy Ádám

Szövegkönyv: Závada Péter

Szereplők:

Borbély Alexandra

Dankó István

Kocsis Gergely

Fekete Ernő

Hegymegi Máté

Keresztes Tamás

Kiss Eszter

Ónodi Eszter

Pálos Hanna

Tasnádi Bence

Ujlaki Dénes

Dramaturg: Radnai Annamária

Díszlet és jelmez: Horváth Jenny

Zene: Keresztes Tamás

Mozgás: Hegymegi Máté

A szarvas szerepeltetése Kozma Andrea és Kovács Tamás érdeme.

 

Rendező: Kovács D. Dániel

 

Bemutató: 2016. március 18.

Katona József Színház, Kamra

 

Fotó: Dömölky Dániel

nyomtat

Szerzők

-- Kiss Annamária --


További írások a rovatból

színház

Szatirikus passiójáték: így élünk mi Szatirikus passiójáték: így élünk mi
Kerékgyártó István Hurok című műve a Jurányiban
Székely Csaba: 10 című darabja a Radnóti Színházban
színház

Menjek vagy maradjak, avagy Jancsi és Iluska ma Menjek vagy maradjak, avagy Jancsi és Iluska ma
A PG Csoport koncertszínházi előadása Budapesten
színház

Provokálnak, tehát vannak Provokálnak, tehát vannak
Pintér Béla és Társulata: Jubileumi Beszélgetések

Más művészeti ágakról

art&design

Testhatárok Testhatárok
Vékony Dorottya Átlagos eltérés című kiállításáról
Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Nemzetközi irodalmi díjak
Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Nemzetközi építészeti díjak
69. Berlinale, 2019. február 7–17.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés