A jazz annak idején jókora hatással volt a komolyzenére (lásd Milhaud, Auric stb.), ráadásul a mai napig előfordulnak dzsesszes futamok és hangszerelések a kortárs zeneszerzésben és előadói gyakorlatban. Mégis, szinte "kutya-macska" szintű, alapvetően eldöntendő kérdés egy kortárs zeneszerző kapcsán a zenész viszonya az improvizációhoz és a jazzhez.

Ezért is tűnt rendkívül érdekes párosításnak Dukay Barnabás és Gadó Gábor koncertje a Trafóban. A nézőterem zsúfolásig megtelt bámészkodókkal, én pedig társammal - valószínűleg túlságosan is - a színpad közelében találtam helyet magamnak. Túlságosan közel, mert rögtön az első Dukay darabban, amelyet Klukon Edit, nevezetes hazai zongoristánk játszott, szinte a lélegzetét is hallottam a játékosnak, és persze a billentyűhangokat - ami jócskán lerontotta a műélvezetemet, olyan darabról lévén szó, amely rendkívül finoman és kissé - a képzetes 4/4-hez - szabálytalanul billentett zongorahangokból áll.

A második darabban, amelyet Rozmán Lajos klarinéton adott elő, kevésbé zavart a közelség, így jobban elmélyedve a zenében egyre erősebben érzékeltem a zeneszerző sajátosan magyar dallamvilágát. Az UMZE ezúttal is meglepett: egyszer sem sikerült még - pedig nagy rajongójuk vagyok - ugyanazt a zenészgárdát kifognom, mint valahol máshol. Úgy látszik, csak a (hír)név és a karmester azonos... Mire felocsúdtam tűnődésemből, már el is kezdődött a szünet.

Gadó Gábor társulata a szünet után - legalábbis számomra - nem volt meglepő váltás. Ez a fajta jazz ugyanolyan pontosan hangról-hangra kidolgozott, mint a kortárs zene legtöbbje (a readymade realizációk kivételével). Nehezen megfogalmazható módon, de mégis létezik egy alapvető különbség a jazz és a kortárs műalkotás között, és ez azt hiszem, hogy a tonalitáshoz való viszonyban érhető tetten.

A legtöbb kortárs zene köszönőviszonyban sincs a tonalitással, vagy játszik vele, mint a labdával. A jazz-zenészek azonban harmóniai futamokban (nevezzük akár számozott basszusnak) gondolkodnak, azaz állandóan változó, mégis tonális lépésekben építkeznek. Ennek egy változata (bár zenetörténetileg inkább előzménye) a gitáron konceptuálisan előszeretettel használt modusz.

Különös előszeretettel rendelkezem a gitárosok iránt - ennek kapcsán azonban a kritikai érzékem is erősen kifejlődött. Valószínűleg túl sok világklasszist hallottam már élőben, mert meg kell vallanom, hogy Gadó gitárjátékát ugyan invenciózusnak, ügyesnek és alaposan kidolgozottnak éreztem, de nyomát sem leltem benne a zsenialitásnak. Kísérőm legutóbb sokkal lazább körülmények között hallotta őket - most hűvös és kiszámított volt a zenéjük. Talán a nagy testvér, a kortárs zene jelenléte miatt?

Az est legérdekesebb része a második szünet után következett: Dukay és Gadó együtt "improvizált". Persze idézőjelbe tettem az improvizáció szót, mert ugyan láthatóan improvizáltak, ám mindketten a maguk megszokott idiómájában, a maguk megszokott építőelemeiből, a maguk megszokott gondolkodásával szőve egybe az elemeket. Az angolok a pastiche szót használják arra, amilyen benyomásom volt: talán egyveleg, keverék szóval fordítanám ezt az érzést. A Gadóból hiányolt zsenialitást azonban megtaláltam Dukay játékában. A nagy testvér játszott, és figyelt. De nem egyesültek.

Műsor:

Első rész

Dukay Barnabás darabjai:
- Egyedül az Éjszakában
parafrázis egy hangkölteményre A Kútnál című sorozatból - zongorára
előadja Klukon Edit
- Elhagyott ösvény a ködös messzeség felé
Monodia - pontosan meg nem határozott hangszerre
előadja Rozmán Lajos, klarinét
- Fölizzás a tüzekben
Nonett - 3 hegedűre, 3 mélyhegedűre és 3 gordonkára
Előadó UMZE Kamaraegyüttes
művészeti vezető Rácz Zoltán
Vezényel Rácz Zoltán

Második rész

Gadó Gábor darabjai:
Russian, Russian 1.
Russian, Russian II. (Andrej Tarkovszij emlékének ajánlva)
Avicenna
Steps-Intervals
Dance Music
Byzantinum

előadja
Fábry Boglárka - marimba, vibrafon
Rozmán Lajos - klarinét, basszus klarinét
Laurent Blondiau (B) - trombita
Gadó Gábor - gitár
Geröly Tamás - dob, ütőhangszerek
Halmos András - dob
Benkő Róbert, Horváth Balázs - nagybőgő

Harmadik rész

Dukay Barnabás (zongora) és Gadó Gábor (gitár)
- szabad zene