Igyekszem elkerülni a voyeurizmust / Beszélgetés Alain Guiraudie-val a Cannes-i Filmfesztiválon / PRAE.HU

PRAE.HU: Aki megnézi valamelyik filmjét, annak biztosan feltűnik, milyen fontos szerepet tölt be Önnél a humor. Még a thrillerjeiben és melodrámáiban is helyet kap.

Igen, fontosnak tartom, mert segít kapcsolatot teremteni a nézővel. A filmjeimben szeretem fellazítani a drámát, és ehhez a humor nélkülözhetetlen kellék.

PRAE.HU: A másik, ami összeköti a filmjeit, az a természet hangsúlyos jelenléte.

Ez az, ami igazán inspirál engem. Mivel vidéki vagyok, a természet jelenti nekem a komfortzónát, még akkor is, ha filmesként több szállal kötődöm a civilizációhoz és a városi életmódhoz is. Emellett szeretem a filmvásznon a szenzualitást, ezt is segíti a természeti elemek beemelése, mint amilyen a víz, az égbolt, a fák, de legfőképp a szél.

természet

PRAE.HU: Mit tartottak szem előtt Claire Mathon operatőrrel, amikor az Állva maradni vizuális világát megtervezték?

Arra törekedtünk, hogy a vásznon vissza tudjuk adni a természet fenséges pompáját. A külsőket szeretem természetes fényben felvenni, mindig úgy gondoltam, hogy a Nap a legjobb fővilágosító. Most először használtam filmen holdfényt és rájöttem, hogy ez egy újabb remek fényforrás, ami mellett további világításra nincs is szükség.

PRAE.HU: Mi az ismétlések szerepe a filmjeiben?

Szeretem a repetitivitást, ez olyasvalami, ami újra és újra előkerül nálam, abban segít, hogy kialakuljon a filmben egy leitmotiv, ami a nézőben az ismerősség érzetét kelti. És talán az, ha mindig visszatérünk ugyanarra a helyszínre, ritmust is adhat a filmnek, és az ismerétlődő jelenetek között kialakulhat egy összhangzat is. Érződött ez az Állva maradniban?

PRAE.HU: Nekem nagyonis szembetűnő volt.

Örülök, hogy ezt mondja, mert szerintem ez most nem teljesen sikerült, ezért a vágás közben le is mondtunk az ötletről, és inkább nem hangsúlyoztuk ki annyira, amennyire akartuk.

rendező

Alain Guiraudie Cannes-ban (fotó: Puskás Lilla)

Prae.hu: Az utóbbi két filmjében a szexualitás explicit ábrázolása az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kapott. Ezt miért tartotta fontosnak?

Mint minden rendező, én is igyekszem mindig új kihívásokat találni. Az első filmjeimben igyekeztem elkerülni a nyílt szexualitást, de az utóbbi években elgondolkodtam rajta, hogy nem változtathatnék-e ezen? Ez tipikusan olyan téma, amit a filmkészítők általában tabuként kezelnek, pedig az életünk fontos része. Szóval miért is ne mutathatnánk meg? Egyébként szerintem mi, filmesek igen le vagyunk maradva az intimitás naturalista ábrázolásában, a társművészetekhez, például az irodalomhoz képest.

PRAE.HU: Persze, de nyilván sokféleképpen meg lehet mutatni az erotikát. Az Ön számára hol húzódik a határ a szex művészi megjelenítése és a pornográfia között?

Szerintem az igazi kérdés az, hogy mihez lehet színészeket találni. Az Állva maradni forgatásakor az volt legnagyobb nehézség, hogy nem voltak olyan szereplők, akikkel a teljes jelenetet fel lehetett volna venni. Nehéz meghúzni a határt a pornó és az elfogadható szexábrázolás között. Szerintem mindent fel lehet venni, inkább az a kérdés, hogyan plánozunk és hogyan mutatunk meg egy jelenetet. Minden a beállításokon múlik: a pornós operatőrök valószerűtlen kameraszögeket használnak, én igyekszem elkerülni a voyeurizmust, és arra is törekszem, hogy megfelelő legyen a távolság a kamera és a színészeim között. Nem akarok provokálni a filmjeimmel, egyszerűen nem látom értelmét, hogy kihagyjam ezeket a jeleneteket.

természet2

PRAE.HU: Ha már a tabusértéseknél tartunk: a film egyik emlékezetes pillanata, amikor egy aktus bemutatása után egy valódi szülésjelenet következik ugróvágással, a kamera pedig mindkét esetben a női főhős kitárt lábai közé kerül. Ezt vizuális poénnak szánta?

Nem, inkább azért választottam ezt a megoldást, mert nagyon szeretem az elliptikus történetmesélést. Azért fontos ez a beállítás, hogy a néző szembesüljön ezzel a kis szörnyeteggel, aki olyan, mint egy alien, ugyanakkor mégis egy közülünk. Számomra ebben ez volt a lényeges.

PRAE.HU: Az Idegen a tónál után az Állva maradni is olyan vadon élő állattal ijeszteget, amelyet alig látunk, mégis rettegünk tőle. Hogyan építette fel a feszültséget?

Az volt a célom, hogy valóságos lényeket válasszak, amelyekhez ugyanakkor számos fabula, mese kapcsolódik, és bibliai referenciapontokként is működnek. Ezúttal a farkast választottam, aminek hagyományosan természetfeletti erőt is tulajdonítunk. Szeretem, ha a film valami valóságosból indul ki, mégis társul hozzá egy többletjelentés, mint egy második értelmezési réteg, ami ebben az esetben mitológiai.

Prae.hu: A bárány felajánlása is ilyen?

Persze, egy bárány és a farkasok együttes szerepeltetése nyilván bibliai értelmezést is magával von, emellett az Állva maradni esetében az volt a fejemben, hogy Léonak fel kell áldoznia valamit, ami fontos neki. Amúgy elég bonyolult volt felvenni ezt a jelenetet, és kissé veszélyes is: valójában nyolc farkasunk volt, el kellett őket különíteni a birkától, a köztük lévő kerítést végig meghagytuk és csak az utómunkával tüntettük el.

Köszönet a Mozinetnek az interjúlehetőségért!