Baráth Magdolna: A szovjet tényező. Szovjet tanácsadók Magyarországon

A kismonográfia a szovjet befolyás-gyakorlás eszközrendszerében elsősorban a közvetlen emberi tényező, mégpedig az itt dolgozó szovjet állampolgárok tevékenységének vizsgálatára helyezi a hangsúlyt: kik voltak és milyen pozíciókat töltöttek be azok az emberek, akik a szovjet vezetés – esetleg közvetlenül Sztálin – akaratát közvetítették a magyar vezetéshez, illetve ellenőrizték annak végrehajtását.

A tanácsadók intézményének megjelenése a régió országaiban egyfelől az új hódító hatalomnak való megfelelés, másfelől a politikai elitváltás, a társadalom irányításában gyakorlattal és megfelelő szakmai ismeretekkel nem rendelkező új társadalmi csoportok színre lépésének egyik következménye volt.

Moszkva a tanácsadók kialakulóban lévő intézményét eszközként használta fel arra, hogy nyomást gyakoroljon az egyes országok politikai vezetőrétegére, és ellenőrizze ezen országok belső fejlődését. Baráth Magdolna külön foglalkozik az állambiztonsági szerveknél, a katonai területen és a polgári életben dolgozó ún. civil tanácsadókkal. Részletesen foglalkozik az állambiztonsági tanácsadók szerepével, nemcsupán a koncepciós perekben (ami általánosságban többé-kevésbé már korábban is ismert volt), hanem az állambiztonsági szervek szovjet típusú átalakításában, munkamódszerük kialakításában is. A katonai tanácsadók legfontosabb feladata a magyar hadseregnek és a hadiiparnak a szovjet védelmi rendszerbe történõ betagolásának előkészítése volt. A „civil” tanácsadók a polgári élet legkülönbözőbb területén dolgoztak, és ültették át (váltakozó sikerrel) a gyakorlatba a szovjet tapasztalatokat – a filmgyártástól a gyapottermesztésig.

Gereben Ferenc: „Most minden valamirevaló férfinek itt a helye!”

Egy első világháborús családi dokumentumegyüttes vallomásai (1914–1918)

Gereben Ferenc művelődésszociológus a családi hagyatékban véletlenül rábukkant nagymamája száz éve lappangó első világháborús levelezésére. Az előkerült 120 tábori lap, levél és képeslap, valamint egy szakadozott fényképalbum képei sarkallták ennek a könyvnek a megírására. Az összes küldemény címzettje Aranka, az akkor tizenéves bakfis. A különböző frontokon harcoló 15 levélíró (általában alacsonyabb rangú tiszthelyettesek, később tartalékos hadnagyok) egy elmagyarosodott német polgárcsalád rokonaiból és ismerőseiből kerülnek ki.

A lövészárokból írt levelek sokszor csak szűkszavú közléseit levéltári és történettudományi adatok kötik össze, így azt is megtudjuk, hogy a levelek milyen hadiesemények közben vagy után íródtak. A közölt levélrészletek a harctéri hétköznapok szabadidős tevékenységeiről (például a levélírók olvasmányairól), lelkiállapotáról, harci moráljáról stb. is tudósítanak, tehát család- és hadtörténeti információk mellett erős művelődés-, társadalom- és mentalitástörténeti vonásokat is hordoznak. Egy család, sőt egyetlen személy dokumentumainak kis világában – mint cseppben a tenger – ott tükröződik a kor történelmének nagy drámája.

A megszólaltatott levélírók hasonlítanak egy háborús regény szereplőihez, akik harcolnak, szerelembe esnek, megsebesülnek és esetenként meg is halnak, de akiknek – néha csak hézagosan feltárható – történetét nem az író fantáziája, hanem maga a történelem alakította.

Győrffy Iván: Az élet kísértése

Filmek könyve

Hatvan kritika és esszé olvasható ebben a kötetben a 21. század első tizenhat évének filmművészeti alkotásairól.

Érett mesterek, mint Roman Polanski és mesteri pályakezdők, mint Nemes (Jeles) László egyaránt korszakos művekkel jelentkeztek ebben az időszakban. Woody Allen új karrierbe kezdett Európában, Maár Gyula egy a hetvenes évek elején félretett forgatókönyve megvalósításával zárta le életművét. Pedro Almodóvar és Mike Leigh elviccelődött az életen, Szász János és Mundruczó Kornél a halál transzcendenciáját állította közszemlére. Wes Anderson és Michel Gondry munkára fogta a fantáziát, Szabó István és Török Ferenc a szégyellt igazságról rántotta le a leplet.

Világfilm és magyar film kéz a kézben kísérelték meg újrafogalmazni, mit is gondolunk múltról és jövőről, országról és városról, nőről és férfiról, emberről és természetről, gyilkosságról és feloldozásról, diktatúráról és demokráciáról, egyszóval: a változó világról egy folyamatosan megújuló művészeten keresztül.

Az élet kísértése – Filmek könyve, bár nem törekszik a teljességre, kézikönyvként is jól használható. Az illusztrált kötet a kiemelt mozgóképeken keresztül bemutatja a rendezői életutak ezredforduló előtti és utáni fordulatait, a stílusokat, technikákat, de leginkább arra kíváncsi, mi az a közös téma, motívum, szemlélet, látvány és gondolat, ami összeköti őket. Mindezek együtt adnak ugyanis részletgazdagabb képet a 21. századi civilizációról, benne a filmről.

Győrffy Iván (1972) filmkritikus, kultúrtörténész, a BBC History szerkesztője. Filmes témájú írásai, médiaelemzései két évtizede jelennek meg rendszeresen. 

Korábbi könyvei: Végjáték (Liget, 2002); Apaföld (Liget, 2005).

Meller Ágnes: Példázatok és elmélkedések

„1995 fagyos decemberében szerettei és barátai a Kozma utcai temetőben vettek búcsút Meller Ágnestől, aki a hetvenes-nyolcvanas években a fokozatosan megnyíló szellemi horizont alatt dolgozó filozófusok, irodalmárok fordítója, szerkesztője, tanítója, vendéglátója, vacsoráztatója, pótmamája, történelmi információ- tárháza, az első magyarországi független demokratikus szakszervezet szállásadója és háziasszonya, kifogyhatatlan anekdotázó és adakozó volt.

Szikrázó társasági jelenléte mellett Meller Ágnes történelmi-filológiai tudása, mesélő hajlama és kreatív, eredeti gondolkodásra és a társak gondolatainak stimulálására való képessége néhányszor saját gyümölcsöt is termett. Az így született írásművek egyszerre tanítanak pontosságra, alaposságra, s szolgálnak élményként, szórakoztató olvasmányként üde, tökéletesen nonkonformista, humorral átitatott, mégis mélységesen komoly, ráadásul filológiailag tökéletesen pontos szövegeikkel.” (Lenkei Júlia)

Balogh-Ebner Márton – György Sándor – Hajnáczky Tamás (szerk.): Nem mindennapi történelem

Válogatás a Napi Történelmi Forrás szerzőinek írásaiból

Valóban egy brit diplomata hozta az első rögbilabdát Magyarországra? Tényleg összeesküvés áldozata lett a legtöbb Árpád-házi uralkodó? Miként lett „nemzeti ünnep” június 22-e a németek által megszállt keleti területen? Ha szeretné tudni a választ, vagy csak érdekli, milyen lett volna az Albert Speer által tervezett Új-Berlin, és hogy miként élték meg Magyarországon a szovjet–finn háborút, jó helyen jár!

A Napi Történelmi Forrás műhely első kötetét tartja kezében az Olvasó. A fiatal történészekből, könyvtárosokból, szociológusokból és nyelvészekből álló szerzőgárda célja, hogy tudományos alapossággal, de könnyed, olvasmányos stílusban, sok illusztrációval, online felületein naponta frissülő tartalommal mutassa be a valójában (nem) mindennapi történelmet. E kötet egy sajátos válogatás szerzőink már megjelent (de bővített, átdolgozott) írásaiból, és eddig még nem publikált tanulmányaikból.

Buda Attila – Pataky Adrienn (szerk.): „…olvasd el szigorú szemmel cikkemet”

Babits Mihály és Gellért Oszkár Nyugat-levelezése 1929–1941

A nagyhatású irodalmi folyóirat első nemzedéke két meghatározó alakjának, Babits Mihálynak és Gellért Oszkárnak a (hivatalos, ritkábban magánéleti) levelezése kiválóan megmutatja a Nyugat szerkesztési mechanizmusát. A kéthetente 80-100 oldalnyi terjedelemben megjelenő folyóirat számait rovat szerint megosztva, oldalra lebontva kellett megtervezniük, és minden egyes verset, írást is meg kellett szerkeszteniük, ami a mai technikai lehetőségek mellett is szép teljesítmény lenne. Babitsnak a versek, cikkek, kritikák, míg Gellértnek a széppróza terén lett döntő szava. A folyóirat szerzői, szerkesztői olyan névsort alkotnak, akikből biztonsággal összeállítható lenne a kor irodalomtörténete – hiányérzet nélkül.

A tanulmánnyal, jegyzetekkel kiegészített levelezéskötet azért is tud alapos, pontos adalékokkal szolgálni a Nyugat életéről, hiszen a nyári hónapokra Babits elhagyta a fővárost, a lapot Esztergomban írta, szerkesztette, ami szinte napi levelezést kívánt.

Takács Ferenc: Kapirgálókönyv 

Az imamalom egyhangúságával szajkózunk mindenféle áhítatos bölcsességet, magától értetődőnek vett, vitán felül álló hittételeket és hatékonynak gondolt varázsformulákat „ezeréves határokról”, „őshonos mangalicáról”, „a magyar gondolkodás mellérendelő jellegéről” és hasonlókról. Kulturális emlékezetünk is erre a rugóra jár: Shakespeare, ugyebár, „mindent tudott az emberről”, Mozart „a zene egyetemes zsenije” volt (sőt „Krisztusa” – evvel az utóbbi hittétellel Csajkovszkij állt elő). Pedig ha ezeknek a szóvirágoknak a tövénél megkapirgáljuk a talajt, gyakran valami egészen más fordul ki a napvilágra: kiderül, hogy valójában semmi sem (egészen) úgy van, ahogy gondoljuk, hogy valójában – Karinthy Frigyes szavait idézve – „minden másképpen van”, mint hinni szeretnénk.

A negyven-egynéhány írás mindenfélével foglalkozik, de mindig szem előtt tartotta a Magyar Narancsban 2009 és 2016 között megjelent Kapirgáló című sorozat nyitányában idézett Karinthy-maximát. Igen, minden másképpen van. Mindent rosszul tudunk, mindenre rosszul emlékszünk (egyénileg és kollektíven egyaránt), semmi sem úgy történt, ahogy véljük, s (jószerivel) minden igazságunknak az ellentéte az igaz (már amennyire tudható egyáltalán az igazság bármiről).

Tornai József: Ó, kettős ember

Tornai József 1927. október 9-én született a Pest megyei Dunaharasztin. Iskoláit helyben és Budapesten végezte. 1961-ig gyárban dolgozott. 1976-ig szabadúszó. 1987-ig a Kortárs versrovatának vezetője. 1992–1995 között az Írószövetség elnöke.

1975-ben József Attila-, 1998-ban Arany János-, 2001- ben Babérkoszorú-, 2012-ben Prima-, 2013-ban Kossuth- díjat kapott, 2014-tol a Nemzet Művésze.

KÖLTŐI ÉLETMŰVE

• Csillaganyám, csillagapám. Összegyűjtött versek I–IV. kötet (2004–2011)

• A semmi ellen (2012)

• Éjfél (2013)

• Hirdetve törvényt (2014)

• Vízesések robaja (2015)

• Világtojásban (2016)

Dedikálásaik az ünnepi könyvhéten:

2017. június 9., péntek

16:00–17:00 Takács Ferenc: Kapirgálókönyv

2017. június 10., szombat

14:00–15:00 Tóth László: ...nagy haszna a Teátromnak. Régi s új színháztörténeti dolgozatok Komárom és Pozsony múltjához

15:00–16:00 Győrffy Iván: Az élet kísértése. Filmek könyve

16:00–17:00 Baráth Magdolna: A szovjet tényező. Szovjet tanácsadók Magyarországon

17:00–18:00 Gereben Ferenc: „Most minden valamirevaló férfinek itt a helye!” Egy első világháborús családi dokumentumegyüttes vallomásai (1914–1918)

18:00–19:00 Balogh-Ebner Márton – György Sándor – Hajnáczky Tamás (szerk.): Nem mindennapi történelem. Válogatás a Napi Történelmi Forrás szerzőinek írásaiból

2017. június 11., vasárnap

15:00–16:00 Kukorelli István: Hány éves az Alaptörvény? A régi-új kérdése az Alaptörvényben

16:00–17:00 Fehér György: Darányi Ignác élete (1849–1927)

17:00–18:00 Kapitány Gábor: Mozart d-moll zongoraverseny

Programjaik a Vörösmarty téri színpadon:

2017. június 9., péntek

15:30–16:00 

„Minden másképpen van”, mindent rosszul tudunk, mindenre rosszul emlékszünk – a mangalicától a Brexitig, Beckett-től Kossuthig. Takács Ferenccel, a Magyar Narancsban megjelent Kapirgáló című sorozat szerzőjével Ferencz Győző költő, irodalomtörténész beszélget.

2017. június 10., szombat

16:30–17:00 

A Nagy Háború frontjairól Aranka úrleánynak küldött levelekből és képeslapokból összeállított kötetről a művelődésszociológus unokával,Gereben Ferenccel Liptay Katalin szerkesztő beszélget.
 

17:00–17:30 

Valóban egy brit diplomata hozta az első rögbilabdát Magyarországra? Tényleg összeesküvés áldozata lett a legtöbb Árpád-házi uralkodó? Miként lett „nemzeti ünnep” június 22-e a németek által megszállt keleti területen? A Napi Történelmi Forrás fiatal történészeivel –Balogh-Ebner Mártonnal, György Sándorral és Hajnáczky Tamással – Bácskai István, a Gondolat Kiadó igazgatója beszélget.