art&design / kiállítás
2015. 04. 14.
A Ludwig Múzeum kiállítóterének falaira a napokban olyan fotók kerültek ki, amelyek egy részét korábban még az alkotójuk sem látta. A Fényképezte: Zsigmond Vilmos című nagyszabású kiállítás közel 150-et mutat be az Oscar-díjas operatőr fotóiból, köztük olyanokat, amelyek eddig előhívatlanul lapultak a fiók mélyén. A Budapesti Tavaszi Fesztivál a gyűjtemény megnyitójával indult, amelyen maga a 85 éves mester tartott tárlatvezetést. Elmesélte, hogy számára a fényképek töltik be a napló szerepét, így a segítségükkel fel tudja idézni az elmúlt 60 év eseményeit.
2015. 04. 08.
Nem árulom el, hogy melyik helyen, melyik alkalmazottat figyelve környékezett meg az a szomorú gondolat, hogy azt, amihez értenék és érdekel, más csinálja, olyan, aki nem ért hozzá, és nem érdekli, talán azért, mert amihez értene és érdekli, azt valaki más csinálja, olyan aki nem ért hozzá és akit az nem érdekel. Én is valószínűleg olyan munkát fogok majd végezni, amihez nem értek és nem érdekel, pedig más értene hozzá és érdekelné…
2015. 03. 29.
Kedves, esetlen, cifra teremtmények nézegetnek kifelé hívogatóan a Tárt Kapu Galéria fényes ablakain. A barvájok egy különleges, belső világ lényei. Nyugtalanítóak, felkavaróak, ha azonban a közelükbe merészkedünk, kézen fognak bennünket, és elvisznek valahová, ahol nagyon is otthonos nekünk. Az uszadékfából faragott szobrok többségükben ismeretlen lények, szürreálisak, mégis, valahogy ismerősek, mert a tudattalant szólítják meg bennünk, és azt az archaikus mesevilágot élesztik föl, amelybe, úgy tűnik, visszavágyunk. 2015. március 18-án nyílt Kopi Mundi Zoltán Barváj-vonták találkozása című kiállítása a Tárt Kapu Galériában. A kiállítást Plesznivy Edit művészettörténész, a Nemzeti Galéria főmuzeológusa, a Festészeti Osztály vezetője nyitotta meg.
2015. 03. 22.
A Home sweet home problémaérzékeny kiállítás, ahol a kiállított munkák árnyaltan és meglehetősen kritikusan közelítenek az otthon, a haza, a szülőföld fogalmaihoz, illetve az ezekhez kapcsolódó dilemmákhoz, például a menni-maradni, a hagyományőrzés-tagadás kérdésköreihez. A Síkhegy csoport kiállításának egyik legnagyobb érdeme, hogy a képzőművészet nyelvén képes megfogalmazni azokat a jelenségeket, amelyekről nem szeretünk, vagy egyelőre nem tudunk beszélni, amelyek tabuként léteznek társadalmunkban.
2015. 03. 12.
Aki látta a Molnár Ani Galéria előző kiállítását – Gálhidy Péter: Messziről zöld –, annak igen feltűnő lehet a különbség: a galéria kis méreteihez képest is különösen szellősnek mutatkozó, helyspecifikus installációt is tartalmazó kiállítást a február 13-i megnyitón Forgács Péter totálinstallációja váltotta fel, aki a helyet a lehető legjobban kihasználva tett egymás mellé első látásra igencsak összefüggéstelen alkotásokat. Ami a későbbieket illeti, más lesz a helyzet.
2015. 03. 01.
Sylvia Plachy a kortárs fotográfia megkerülhetetlen alakja, a humanista fényképezés egyik jelentős képviselője. Fotói attól különlegesek, hogy a dolgok mögötti lényeget kívánják megragadni: nem dokumentálnak, hanem érzéseket közvetítenek. Csizek Gabriella szerint Plachy „egyedülállóan ragadja meg a lét esendőségét”, finom kiemelései pedig a világ egyszeriségét és törékenységét tárják a néző elé. A Mai Manó Ház Mikor lesz holnap című kiállításán egy izgalmas válogatást láthatunk ebből az életműből.
2015. 02. 06.
Helena Rubinstein egyéni stílusával és úttörő gondolkodásával megdöntötte a kor ízlésbeli status quo-ját: üzletasszonyként és gyűjtőként a kereskedelem, a művészet, a divat, a szépség és a design közötti hidakat, kapcsolódási pontokat kereste, semmibe vette az ezek között húzódó konvencionális, mégis éles határokat. A New York-i Jewish Museum Beauty is Power (A szépség hatalom) című kiállítása ezt a sajátos szemléletet, Rubinstein kaleidoszkopikus ízlését tárja a látogatók elé.
2015. 01. 31.
Van egy lány. Helyettem lát. Kicsomagolja a mellkast, egészen addig bontja, amíg semmit nem talál. Én vagyok a mellkasa. A fejem könnyű, sosincs szemem. Szájat rajzol, pirossal. Az egyik képen a mellem rózsaszín és hiába tartom az ernyőt egy Magyarország alakú felhő alatt. – Szabó Imola Julianna szövegét adjuk közre, amely a Galéria IX-ben hangzott el Herbert Aniko kiállításának megnyitóján.
2015. 01. 26.
A magyar közönség 2012-ben a Műcsarnok Európai utasok, Kolozsvári képzőművészet az ezredforduló után kiállításán figyelhetett fel Ciprian Mureşan nevére. The End of Five-Year Plan című, 2004-es munkájával szerepelt a kolozsvári művészeti szcéna gazdagságát bemutató tárlaton. Maga a munka egyértelmű parafrázisa Maurizio Cattelan La Nona Ora (1999) című meteorsújtotta pápájának. A Mureşan-féle változat II. János Pál pápa helyett a román pátriárka balesetét jeleníti meg, nem kevés iróniával.
2015. 01. 18.
Nehéz úgy nézni a Weltschmerz darabjait, hogy Kis Róka Csaba eddigi festményeiből kiindulva ne lennének valamilyen elvárásaink. A kortárs magyar képzőművészetnek egy a laikusok számára is ismert – harmincas évei elején járó személyiség – népszerűségét talán azzal lehet magyarázni, hogy eddigi munkáihoz hasonlóan a mostaniakat is kétféleképpen lehet megközelíteni.
