art&design / kiállítás
2015. 01. 08.
Kadmiumsárgára, perzsavörösre, ultramarinkékre festett papírlapok lepték el Matisse nizzai otthonát életének utolsó évtizedében: a kerekesszékhez kötött művész 1943-tól készítette el papírkivágatait, melyekkel a festészet határait, a művészi kifejezés új formáit kutatta. A MoMA The Cut-Outs (A kivágatok) című kiállításával ezt a kreatív és energikus időszakot a maga teljességében igyekszik bemutatni a látogatóknak.
2014. 12. 23.
Az Iparművészeti Múzeumban november 20-án nagyszabású kiállítás nyílt Lechner Ödön halálának 100. évfordulója alkalmából Lechner, az alkotó géniusz címmel, mely az életmű egészét kívánja elénk tárni a gyermekrajzoktól a kései évekig.
2014. 12. 20.
Marisol Escobar hosszú pályája több egészen eltérő jellemzőkkel bíró periódusból épül fel, éppen ezért ez az életút minden izgalma ellenére sokszor kiszámíthatatlanul eklektikusnak és emiatt nehezen befogadhatónak tűnhet a látogatóknak. Azonban az El Museo del Barrio-ban Marina Pacini kurátor Marisol művészetének emblematikus jellemzőire és változatlan faktoraira irányította a figyelmet az alkotó első New York-i retrospektív kiállításán, ennek köszönhetően egy komplex és egységes kiállítás született.
2014. 12. 16.
Arnulf Rainer 85. születésnapja alkalmából hazájában is átfogó retrospektív kiállítást rendeztek, mégpedig a bécsi Albertinában. Az átfestés technikájának radikális alkalmazásával és egyedi, egyik irányzat nevével sem lehatárolható képi világával lett napjaink egyik elismert festője. Az átfestés nála nem más, mint felfejteni a vásznat, mint egy régi szövet gubancait, és új színeket szőni bele.
2014. 11. 29.
A New York-i Guggenheim Múzeum Countdown to Tomorrow (Visszaszámlálás holnapig) az első olyan nagyszabású kiállítás a tengerentúlon, amely a düsseldorfi alapítású ZERO művészcsoportot ilyen átfogóan mutatja be. A kiállítás két fókuszpont között ingadozik: egyszerre koncentrál a szűken vett csoportra, a németekre, ahol elsősorban a három legfontosabb szereplő, Heinz Mack, Otto Piene és Günther Uecker munkásságát ismerteti, illetve egy nagyobb művészeti hálózatra is, amelyben az alkotókat laza személyes kapcsolatok és hasonló művészi stratégiák kötik egymással össze, így a spirálon felfelé haladva negyven alkotó 180-nál több munkáját tekintheti meg a látogató.
2014. 11. 29.
Formabontó kiállítás nyílt a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban. Ezúttal szó sincs fényképekről, a kiállítóteret a jövő vizuális technológiáival töltötték meg. A kiállítás címe (Kép és képtelenség) beszédes: az érzékelhető valóságon túli virtuális valóságba csöppenve a szemlélő egyben résztvevővé is válik.
2014. 11. 26.
Amikor autóba száll, a villamos után szalad, egy jól irányzott láblendítéssel a bicikli nyergében terem, vagy csak kiteszi a lábát az ajtón – gondolná, hogy egy közmegegyezéssel pecsételt hatalmi struktúra résztvevőjévé válik? – Salamon Júlia megnyitószövegét adjuk közre, amely 2014. november 13-án, a Jurányi Inkubátorház Galériájában hangzott el.
2014. 11. 24.
Középiskolai tanulmányaimat folytattam festő szakon, mikor Birkás Ákos és Cserba Júlia beszélgetése megjelent a Balkon 2005. decemberi számában, A festészet esélyei címmel. Birkás Ákos arra a kérdésre, hogy mi a művészet feladata ma, a következő választ adta: „Feladat? Ez talán kissé iskolásan hangzik. Kíváncsi lennék, ki az és mit képzel magáról, aki ma kijelentené: »a művészet feladata ez és ez!« Életszerűbb ma szerepekről és az ezekkel kapcsolatos stratégiákról beszélni.” Talán csak összefüggéseket keresek, de megeshet, hogy e felvetésre reflektál (majd tíz év után) a művész aktuális kiállítása, mely 2015. február 8-ig tekinthető meg a debreceni Modemben, A festő dolga címmel.
2014. 11. 24.
A Stúdió Galériában futó PROTEKT igazán sűrű és koncentrált kiállítás, amely a bemutatott munkáknak köszönhetően meglehetősen mélyre ás a magyar társadalom problémáiban, így a néző rendkívül aktuális kérdésekkel konfrontálódik. Ugyan mindössze néhány munka van a térben, a néző élménye mégis teljes, hiszen a munkák komplexek és sokrétűek, a látogatót megállásra késztetik, szembesítik, elgondolkodtatják és remélhetőleg gondolkodását is jó irányba terelik.
2014. 11. 17.
Az európai elméket időről időre lenyűgözi a Kelet: az eltérő jegyek, a különös formák és az idegen minőségek. A Kelet már az ókori művészeket is vonzotta, a hatására kialakult stílus ázsianizmusként kapott helyet a művészettörténetben. Míg régebben a közeli Kelet egzotikus vonzása érvényesült, a modernség évszázadai során már inkább a távoli Keletre vetült az érdeklődés fókusza. Ahogy aztán az érdeklődés tárgya is változott: a kerámiák, a papír és a porcelán mellett a szellemi fejlemények is egyre inkább képbe kerültek. Leibnizet a kínai írás igézte meg, az univerzális nyelv lehetőségét látta benne, elragadtatásában még a császárnak is írt levelet...
