art&design / kiállítás
2019. 02. 25.
Ha valamit nem akarunk látni, vagy túl nagy fény ér, lehunyjuk a szemünket, leeresztjük a szemhéjunkat. Sajnálatos módon fülhéjunk nem fejlődött ki. A fülünket nem tudjuk lehunyni, mert híján vagyunk az ehhez kellő ideg-, bőr- és izomberendezésnek... Jóllehet egyre nagyobb szükségünk lenne rá, hisz egyre több nemkívánatos hang hatásának vagyunk kitéve.
2019. 02. 23.
Február elején New Yorkban jártam, és nem hagyhattam ki a világ egyik leghíresebb modern művészeti múzeumát, a Solomon R. Guggenheim Múzeumot, amelyről korábban már rengeteg képet láttam. Azt hittem maga az épület nem is lesz meglepő, ennek ellenére lenyűgözött monumentális méreteivel, óriási körfolyosóival, kilátásával a Central Parkra, ráadásul a félórás sorban állás után a tömeg teljesen el tud oszlani a körfolyosókon, hogy az alkotásokat szinte zavartalanul élvezhesse mindenki.
2019. 02. 08.
A Trafó Galéria évzáró és egyben évnyitó csoportos kiállítása izgalmas perspektívákat nyitott meg a múlt-jövő, valóság-fikció, utópia-disztópia fogalompárok kérdéskörében. Soós Borbála, a kiállítás kurátora írja a kiállítás bevezetőjében: “[a] kiállítás egy fiktív tájba vezet minket; egy idegen, mégis ismerős, feltehetőleg jövőbeli helyre, ami nyilvánvalóan emberi interakció és hibrid történelmek által előre meghatározott komplex erők eredményeképp jött létre.” Már ez a szövegrészlet is jelzi, hogy az elsőre túlságosan minimalistának és nehezen megfejthetőnek tűnő tárlat mögött átgondolt kurátori koncepció áll.
2019. 01. 12.
Január 13-ig látható a Bacon, Freud és a Londoni Iskola festészete című kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. A tárlat a Tate Britainnel együttműködésben valósult meg, ahol tavaly tavasszal – Nietzsche után szabadon – All Too Human (Nagyon is emberi) címmel mutatták be a XX. századi „brit” figurális festészet meghatározó alkotásait. Elena Crippa és Fehér Dávid társkurátor közös munkája közel 90 képet tárt a magyar közönség elé, de a londoni Tate Britain bemutatott anyagát csupán háromnegyed részben vette át. A budapesti tárlaton kiállítottak több darabját is egyes európai és tengerentúli magán-, illetve közgyűjteményektől kölcsönözték.
2018. 12. 12.
Kissé még ma is idegen tőlünk a városi lét. Benne élünk, együtt lélegzünk vele, felvesszük pulzálásának ritmusát, de az a titokzatos, kívülálló nézőpont, amellyel minden megszokott és szeretett részletén túl viszonyulunk hozzá, a legszerethetőbb benne. Mindig többet ad, mint amire számíthatnánk. Egy monstrum, amely minden nap más oldalát mutatja. Rengeteg emléke, titka, részlete feldolgozhatatlan egy személy számára. Mint egy hatalmas, élő szervezet, amelynek jól-rosszul irányított funkcióiban a városlakók is tevékeny sejtek. Bornemisza Eszter Városi hegek című kiállítása a Fugában ezeket a kiterjedéseket, rétegeket és szinteket vakarja föl.
2018. 12. 10.
A Labirint/Labirintus hívószónál, bár első nézésre prímér kapcsolódásokat kínál, érdemes egy kicsit hosszabban elidőznünk.
2018. 11. 09.
Szolnoki kedveli az állatokat; eddigi munkássága legalábbis azt mutatja, hogy nemcsak a baromfiak, hanem más kisebb-nagyobb élőlény iránt is szenvedélyesen érdeklődik. Ezt a filmtörténeti klasszikussá vált Leptinotarsa, avagy privát nyomozati anyag a krumplibogár titokzatos feltűnéséről Magyarországon dokumentumfilmje – és a hatására felállított emlékmű – is tanusítja. Nem kevésbé a Homeopatikus valóság című Ernst Múzeum-beli kiállítása kapcsán megrendezett szimpózium, melynek fókuszában a magyaroszaurusz állt.
2018. 10. 27.
Papageorgiu Andrea és Ora Hasenfratz Bárhol vagy, hozzám biztosan közel című közös kiállítása intim átjárókon át engedett betekintést saját aggodalmainkhoz és ragaszkodásunkhoz. Papageorgiu Andrea húgához fűződő érzéseit igyekezett kifejezni festményein keresztül, míg Ora Hasenfratz ikertestvéréhez fűződő kapcsolatának alakulását dokumentálta fotóival, egészen az egymástól való elszakadásig, ahonnan aztán mindketten önállóan haladnak tovább.
2018. 10. 16.
A rendszerváltás környékén afféle városi legendaként terjedt el az a történet, mely szerint, amikor az óvodában megkérték a svájci kisgyerekeket, hogy rajzoljanak tehenet, mindahányan lila színűre festették őket.
2018. 10. 16.
A fekete doboz immáron fontos metaforájává vált a rendszerelméletnek és a társadalomtudományoknak egyaránt. Egyre bonyolódó társadalmi életünk megértéséhez, valamint a komplexitás teoretikus megragadásához szükségesek az olyan gondolati sémák, amelyek a valóság elrejtőzését, a rendszerek átláthatatlanságát hangsúlyozzák.
