art&design / kiállítás
2011. 11. 19.
Az amszterdami Keizersgrachton található Huis Marseille Fotómúzeumot nemcsak a kortárs fotóművészeti kiállítások miatt érdemes felkeresni. A klasszikus építésű holland ház a csatorna partján, gyönyörű kertjével és belső tereivel már önmagában is érdekes lehet, ráadásul idén decemberig itt látható Scarlett Hooft Graafland, holland fotóművész első önálló kiállítása, Soft Horizons (Lágy horizontok) címmel.
2011. 10. 27.
Anthony Bannwart svájci művész Zátonyra futunk című kiállítása látható november közepéig a budapesti 2B Galériában. A fiatal művész érdeklődése elsősorban interdiszciplináris projektekre irányul, és noha film és videó szakon végzett a londoni St. Martin College-ban, mára már szinte minden médium lehetőségeit felhasználja munkáihoz. Jelen kiállítás, ahogy arra a címből is következtetni lehet, a kudarc problematikáját és annak következményeit, az emberekre való hatását járja körül, kiemelt hangsúlyt helyezve a rezilienciára, azaz a regenerálódóképesség lehetőségére.
2011. 10. 14.
David Lachapelle fényképei (óriási C-printjei, montázsai) azonnal hatnak. Amerre a szem ellát, agyonfotosopolt, gumiszerű felületek, rengeteg színkontraszt, minden szegletben sok-sok apró részlet. A képi kellékek közül jónéhány többszöri ránézés után is szinte vektorgrafikának tűnik. A legtöbb emberi mozdulatból, a testtartásokból rögtön kiérződik, hogy a létrehozójuk, nem is túlságosan rejtve, valami szellemes reneszánsz-barokk parafrázisnak szánta őket.
2011. 09. 20.
Tud-e egy kiállítás egyszerre szólni pezsgőhabban pácolt tekintetű műgyűjtőkhöz és tarisznyás kép-gourmandokhoz? Fontos-e még mindig, hogy szemtől szembe álljunk egy műalkotással, és zavaró-e az, ha egy akt bokája szinte a fölé akasztott hangszeres figura gitárját pengeti? Ha a recenzens rövid időre álruhát ölt is ugyan, saját bőréből azért nem bújik ki!
2011. 09. 04.
Mintha egy későnyári sírpiknikre tévedtem volna, egyenest a Bizottság-parcellába. A szép emlékű megholtat szellemi holdudvara, rajongótábora, és saját tagjainak munkái idézik meg. A Sírba visztek című kiállítás idejére ravatal-trattóriává változtatott Műcsarnokban nemcsak falatozhatunk az emlék-bőségtálból, hanem magunk is hozzátehetjük ahhoz a saját történetmorzsánkat.
2011. 08. 30.
Genf ma egy posh város. Azelőtt pedig, hogy a közel-keleti olajsejkek fő karórabeszerző pontjává avanzsált volna, a kálvini puritanizmusnak, illetve az akadémikus ízlés visszafogottságának megfelelően építették fel. Hogy ennek ellenére mégsem „eleve elrendelten” unalmas hely, abban tagadhatatlan szerepe van a helyi kortárs művészeti múzeumnak, ahol a város Esti Kornéljai mindent bevetnek a svájci sztereotípiák árnyalása érdekében.
2011. 08. 14.
Párizs, Párizs! Kedves Magyarországom, kedves magyar festészetem, részrehajlás nélkül állítom, te vagy a legközelebb Párizshoz. A nyolcak kiállítása megérkezett a Szépművészeti Múzeumba és elfoglalta az őt megillető teret és időtlenséget.
2011. 08. 04.
Szőke Gábor Miklós univerzuma a totalizáló képzőművészet legősibb hagyományait eleveníti fel formabontó, de a klasszicitás igényeit is kielégítő munkákkal. A Dante Ritual című kiállítás és a mögötte álló innovatív BUMBUM Galéria új szintet állított be alkotóművész és támogató intézmény lehetséges együttműködésében.
2011. 08. 03.
A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület éves kiállítása július 15-én nyílt meg a Magyar Nemzeti Galériában. Az intézményválasztás nem csupán egy régi hagyomány felelevenítését jelenti – korábban többször is rendeztek már FKSE-kiállítást a Galériában –, hanem egy jövőbeni együttműködés kezdetét is. Az FKSE és az MNG ugyanis több évre szóló megállapodásban rögzítette a stúdió és az intézmény közös munkáját, az éves kiállítások megrendezését.
2011. 08. 01.
A Limmat által kettészelt óváros szűk utcáiból kiérve egy szocreál hatású épület tűnik fel. A homlokzatán öles ércbetűk hirdetik a betonszarkofág rendeltetését: KUNSTHAUS. Mintha csak a hajdani NDK-ban bolyonganék. Betérve azonban makulátlanul fehér falak, elegáns tipográfia és kifogástalan vasárnapi modoruk mellé illő öltözéküket felöltő helyi műkedvelők oszlatják el a kétségeim: valóban a svájci bankfőváros képzőművészeti központjába érkeztem.
