Az idén krisztusi korba lépő Portrait Awards, melynek szponzora az elmúlt 23 évben az olajkatasztrófákról is hírhedt BP, kiállítási anyagát elsőként a National Portrait Galleryben mutatták be. Az elmúlt években nagy örömmel fedeztem fel, hogy nem csupán a hiperreál vonal érvényesült. A fényképszerű festmények hihetetlen technikai tudásról árulkodnak, de számomra mindig nagy kérdés, hogy ez elég-e egy jó műalkotáshoz. Az idén Sandy Naime (A National Portrait Gallery igazgatója), dr. Augustus Casely-Hayford (kurátor és kultúrtörténész), Sarah Howgate (a National Portrait Gallery kurátora), Martin Jennings (szobrászművész), Nicola Kalinsky (a Scottish National Portrait Gallery ideiglenes igazgatója) és a BP részéről Des Violaris alkotta zsűri 2187 beérkezett műből választotta ki azt az 55-öt melyet kiállításra méltónak tartott.

A művek között természetesen van monokróm és színes hiperrealista kép is. Ilyen Ivan Franco Fraga Le (Salmalismus 3.) című műve is, melynek mitológiai vonatkozását személy szerint kevéssé érzékeltem, de a látogatókat látható módon lenyűgözte a spanyol művész technikai tudása, ami vitathatatlan.
Az első helyezett, aki a 25.000 fontos pénzjutalom mellett a galéria megbízásából elkészíthet egy portrét egy hírességről, mely a galéria gyűjteményébe kerül, az 1986-os születésű, amerikai Aleah Chapin. Auntie (Nagynéni) című képét a család közeli barátjáról készítette. Koncepciója, hogy az idős nő testét úgy mutassa meg, mint életének térképét. A zsűri a színek és fények profi használata mellett az aktportrét a művész témához való őszinte és tiszteletteljes hozzáállása miatt díjazta.

A festmény és a koncepció Tanka Péter 2010-es diplomamunkáját jutatta eszembe, bár Chapin képe nem tartalmazza azt a keserű (véleményem szerint csak kelet-európaiként értelmezhető) iróniát, melyet a szüleit megfestő magyar művész alkalmazott, azzal, hogy az élet által megviselt testeket (műtéti sebek) ábrázoló műnek a Köszönöm címet adta.

Ignacio Estudillo spanyol festő nagyapjáról készített nagyméretű, monokróm portréjának drámai hatása meggyőzte a zsűrit, így a 8.000 fonttal járó második díjat ő kapta. A londoni Alan Coulson hiperreálba hajló képének modellje barátja, a szintén művész Richie Culver. Az alkotó saját bevallása szerint a modell egyedi, külsejében is megjelenő, különleges személyiségét kívánta ábrázolni. Engem nem győzött meg a kép, de a zsűrít lenyűgözte és a 6.000 fonttal járó 3. helyezést ítélte neki. A fiatal művésznek járó különdíjat (BP Young Artist Award) pedig Jamie Routley érdemelte ki – az újságárusként és borkereskedésben dolgozó Tonyról készített triptichonjával.

A sokféle, freudi hagyományokat követő, hiperreál vagy éppen – véleményem szerint inkább az emeleti gyűjteménybe való – képek közül egyik kedvencem a festéket és a fényképet is használó Peter Goodfellow műve, melyen szinte elkülöníthetetlen, hogy a kép melyik része milyen technikával készült. Akinek kétségei támadnak, hogy talán csak nyugat-európai fiatalok szerepelnek a kiállításon, annak figyelmébe ajánlom a kolozsváron végzett Szekely Bogdan művét.

A kiállítás előterében a korábbi győztesek vásznai láthatók, melyek a National Portrait Gallery felkérésére készültek és a galéria gyűjteményét gazdagítják. Összességében egy jó kiállítást tekinthet tehát meg a látogató, egy tárlatot, ami akkor is igen érdekes, ha csupán a portréfestészeti trendekről kívánunk tájékozódni. Megnézhetjük az elmúlt évek díjazottjainak munkáit is, amihez nem kell Londonig utazni, elég, ha erre a linkre kattintunk.

A BP Portrait Awards 2013 kiírása még nem született meg, de az alábbi linkre kattintva fel lehet iratkozni és február körül a mailboxunkban landol a kiírás. Úgy tűnik, a szabályok lazultak, ugyanis 2008-ban, amikor közeli ismerősöm is jelentkezett a versenyre, még nem csupán a 18 év fölötti, hanem a 35 év alatti kor is kikötés volt. A pályázatra benyújtandó mű készítési idejének, hasonlóan a legtöbb festészeti pályázathoz, a beadási vagy az azt megelőző évre kell esnie. Az előző évekhez hasonlóan, valószínűsíthető, hogy 2013-ban is részvételi díj befizetéséhez kötik a jelentkezést. Az is okozhat nehézséget, hogy március környékén el kell juttatni a pályáztatott művet Londonba. Tekintve, hogy nagyon sok magyar él Angliában, azt hiszem, ez manapság már nem is okoz igazán nagy problémát.

Az esélyeket latolgatja és sok hasznos infóval szolgál a jelentkezéshez az angol nyelvű Making a mark blog. Érdemes tehát belevágni fiatal művészként, hiszen a kiválasztott alkotások nem csak egy vándorkiállításon vesznek részt Londonban, Edinburgben és Exeterben, hanem kiadvány is készül belőlük. Reményeim szerint pedig jövőre a National Portrait Gallerybe ellátogatva végre egy magyar festményt, vagy legalább némi matyó mintát is felfedezhetek a BP Portrait Awards 2013-on.

 

A BP Portrait Awards 2012. június 21. és szeptember 23. között a londoni National Portrait Galleryben volt megtekinthető, november 3. és 2013. január 27. között az edinburghi Scottish Natioanl Portrait Galleryben lesz látható, majd 2013. február 9. és május 19. között az exeteri Royal Albert Memorial Museumban.