film / film

Ha bennünk rend van, akkor a külvilág káoszát is könnyebben kezeljük, viszont abban a pillanatban, hogy a magánéletben felborul az egyensúly és újabbnál újabb problémák gyűrűznek be társas kapcsolatainkba, a hétköznapok rohanása és az ország deprimáló közhangulata az otthon nem szívesen látott, állandó vendégévé válik, akit sehogy sem tudunk kitessékelni az ajtón. Hajdu Szabolcs lakástrilógiájának záródarabja, az Egy százalék indián minden eddiginél lesújtóbb képet fest arról, hogy hogyan élünk és hogyan (nem) beszélünk egymással ma Magyarországon.

A Január 2. című film egy házaspár külön költözésének történetén keresztül készít pillanatfelvételt a mai magyar társadalom állapotáról, a kora harmincas generáció egzisztenciális kilátásairól, az egyetemessé dagadt bizonytalanságélményről és nem utolsó sorban arról a torokszorító érzésről, amikor minden nehézség ellenére is jobb egyedül, mint együtt.

Ugyan a Lido szigetén tikkasztó hőség fogadta a velencei filmfesztiválra érkezőket, a filmpalota grandiózus és hűsítő termeiben nem egy alkotás foglalkozott a halál rideg kérdéseivel. A versenyprogramban Pedro Almodóvar és Pablo Larraín hősnőik történetein keresztül egyaránt az elmúlásról meséltek, és előhívták félelmeinket a végesség hatalmától. Míg A szomszéd szoba az eutanázia problémakörét és a művészet létjogosultságát taglalja, addig a Maria az operacsillag Maria Callas utolsó hetét festi meg. Az asszonyok nem a teljes idegösszeomlás szélére sodródnak, hanem csendben, vonakodva, majd méltósággal vesznek búcsút az élettől.

Kevin Costner neve a ’80-as évek végétől egybeforrott a westernnel és a baseballfilmekkel, azzal a két filmtípussal, melyek jellegzetesen az amerikai nemzettudathoz tartoznak, hiszen az ismeretlen föld meghódítása és a tökéletes hazafutás egyaránt az ország iránt érzett patriotizmust táplálja, erősíti. A színész-rendező a Yellowstone című televíziós sorozatban tett sikeres kitérője után tér vissza szeretett műfajához, a westernhez, hogy a zsáner archetípusait, motívumait és konfliktusait felsorakoztatva, illetve jól ismert ikonográfiáját megrajzolva elmesélje saját vadnyugati eposzát. A négy részesre tervezett Horizont: Egy amerikai eposz első felvonása lassú sodrású és széttartó hősköltemény, egyben bátor és grandiózus filmkészítői vállalkozás, olyan mozgóképes alkotás, amely Kevin Costner alázata és elhivatottsága nélkül nem jöhetett volna létre, és amelyért megéri mozijegyet váltani.

Az idei cannes-i filmfesztivál Un Certain Regard nevű mellékszekcióját az izlandi Rúnar Rúnarsson csendes és minimalista eszközökkel mesélő filmje, a When The Light Breaks nyitotta meg, amely egy szerelmi háromszög melodrámáján keresztül mélyed el a gyászfeldolgozás fázisaiban, amikor a szeretett személy hiánya miatt érzett fájdalom csillapíthatatlan hullámokban nyeli el az embert és hagyja magára az üresség bénító állapotában. Rúnarsson visszafogott filmjére a fesztivál után is érdemes lesz odafigyelni.