film / film

A 21. Verzió Filmfesztiválon két női rendező is a múlt generációinak örökségében lelte meg költői fogalmazásmódjának tárgyát. Míg a szerb Katarina Stanković filmje egy, a világtól elzárt horvát falu öregeinek feledésbe merülő bölcsességein szemlélődik, addig a dán Ida Marie Gedbjerget egy elveszettnek hitt napló juttatja el a számára ismeretlen világba.

A 21. Verzió Filmfesztivál sok dokumentumfilmje taglalja az (ön)pusztítást, ilyen a magyar drogfüggő fiatalokat bemutató Mélypont érzés és a román bányászat áldozatává vált faluval és utolsó lakójával foglalkozó Ahol régen aludtunk.  

Till Attila új filmje, az És mi van Tomival? komoly gondolatoktól feszülő és társadalmi problémákat taglaló dráma, ám bizonyos értelemben elmarad előző rendezésétől, a Tiszta szívveltől.

Ha bennünk rend van, akkor a külvilág káoszát is könnyebben kezeljük, viszont abban a pillanatban, hogy a magánéletben felborul az egyensúly és újabbnál újabb problémák gyűrűznek be társas kapcsolatainkba, a hétköznapok rohanása és az ország deprimáló közhangulata az otthon nem szívesen látott, állandó vendégévé válik, akit sehogy sem tudunk kitessékelni az ajtón. Hajdu Szabolcs lakástrilógiájának záródarabja, az Egy százalék indián minden eddiginél lesújtóbb képet fest arról, hogy hogyan élünk és hogyan (nem) beszélünk egymással ma Magyarországon.

A Január 2. című film egy házaspár külön költözésének történetén keresztül készít pillanatfelvételt a mai magyar társadalom állapotáról, a kora harmincas generáció egzisztenciális kilátásairól, az egyetemessé dagadt bizonytalanságélményről és nem utolsó sorban arról a torokszorító érzésről, amikor minden nehézség ellenére is jobb egyedül, mint együtt.