gyerek / tudósítás

Lois Lowry 1993-ban indult tetralógiája az ifjúsági disztópiák egyik előfutára volt. Nélküle nem lett volna sem az Éhezők Viadala, sem a most divatos könyvek hetven százaléka, mégis kicsit nyögvenyelősen készült el a filmváltozat. Az egykor újszerű ötlet elkopott, hiszen azóta jobb és rosszabb disztópiák árasztották el a könyvpiacot, sorra készülnek belőlük filmek, és ebben a dömpingben kissé elkésettnek érződik Az emlékek őre adaptációja. Egyszerűen már nem elég izgalmas.

Hamarosan Bogyó és Babóca újabb kalandjaival ismerkedhetnek meg a legkisebbek, hiszen augusztus 28-án debütál a sorozat harmadik évadja, a Játszótársak, ami az előző két szériához hasonlóan 13 epizódban mesél a csigafiú, a katicalány és kis barátaik élményeiről. A premier előtti vetítésen a szerzők egy sajtótájékoztató keretében meséltek a film sikerének okáról és a sorozat jövőjéről.

A fiktív, kortárs történetek, s mellette a klasszikus mesék sok mindenre jók, az elalvás előtti rituálén túl a kortárs ifjúsági dráma elengedhetetlen eszközei is. A Kerekasztal Társulás Mai mesék címmel májusban megrendezésre kerülő konferenciája, érintve téma- és történetválasztás általános nehézségeit, nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy régi és új mesék feldolgozásával, valamint aktuális problémák kendőzetlen kibeszélésével tabuk, elhallgatások és hazugságok útvesztőiben kalauzolja a résztvevőket.

Anyukámnak cirka 30 éve könnyű dolga volt: először hozta a Vackort és a Gőgös Gúnárt, és felolvasott belőlük, utána jöttek a pöttyös könyvek, aztán a csíkosak, meg persze a Piknik-sorozat. Ma a szülőknek nehezebb a helyzete – egyfelől egyre szélesebb a gyermekkönyv-kínálat, amiből nem könnyű kiválasztani a tényleg jót és korosztályhoz illőt, másfelől viszont a fiatalokat inkább a tévé és a számítógép vonzza, így nagyon ügyesen kell megtalálni és kezükbe adni azt a könyvet, amit elolvasnak, és kedvet kapnak a továbbiakhoz.

A Mesebeszéd 2. a két és fél éve megrendezett első Mesebeszéd hagyományait kívánta továbbvinni a gyerekirodalmi szakmai életet felpezsdítő kerekasztal-beszélgetésekkel. Szekeres Nikoletta szerkesztő szervezésének köszönhetően újra találkozhatott egymással irodalmár, pedagógus, kritikus. A három fő téma: kötelező irodalom, intézményesülés és gyerekirodalmi kritika három egymást követő szekcióban került terítékre. Informatív s csak alig-alig panaszos beszélgetéseket hallhattunk, ami persze örvendetes, de bizonyos témafelvetések kapcsán azért az is megállapítható, hogy elégedetten hátradőlni még nincs okunk.