bezár
 

irodalom / gondolat

Helyzetjel – Torzítás
Helyzetjel – Torzítás
Több mint húsz éve jártam először Svédországban, egy barátomat látogattam meg a közép-svédországi Sundsvallban. A stockholmi buszpályaudvaron vettem meg életem első svéd nyelvű könyvét, Jonas Gardell Så går en dag ifrån vårt liv och kommer aldrig åter című művét. Hozzáteszem, egy szót sem tudtam még akkor svédül, de volt egy szótáram, és annak a segítségével igyekeztem megérteni a szöveget kisebb-nagyobb sikerrel. Fordításról nem lehetett szó, csak egy sajátos torzításról. A megérteni vélt szöveg hatására születetett a másolat…
Az Ilkovics büfé, ahol a Rákosi-rendszer „alvilága” poharazott
Az Ilkovics büfé, ahol a Rákosi-rendszer „alvilága” poharazott
Czinki Ferenc Egy kocsma város című munkájában fogalmaz többek között úgy, hogy az ’50-es évek nyelvi vagy szerelmi szempontból közelíthetőek meg. Kétségkívül a rákosista sötét évek újnyelve a (lét)hazugságok rohamát indította meg az egyén addigi (nyelvi én)valósága ellen, ahogyan az is vitán felül áll, hogy Makk Károly Szerelem-világa is sokak megtartó (lét)élménye volt. Ha nem akartál bajba jutni, az újnyelvet be kellett lakni, ha embernek akartál maradni, az érzelmeket meg kell tartani.
„Podcasting”, a kultúrszerelem
„Podcasting”, a kultúrszerelem
Alig emlékszem az internet különböző vívmányaival való első találkozásaimra. Nem tudom felidézni, mikor láttam életem első Youtube-videóját, vagy, mikor böngésztem először blogok között. Két dologra viszont élénken emlékszem. Az egyik a Facebook-regisztrációm, a másik az a pillanat, amikortól rendszeresen elkezdtem podcastadásokat hallgatni. A tech-óriástól idővel kissé elidegenedtem, sőt, éppen Facebook és Messenger „böjtbe” kezdtem, az utóbbi viszont meglehetősen a szívemhez nőtt. Ezért is vállalkoztam a podcasttörténelem rövid összefoglalására, és azt is kifejtem, miért jó podcastokat hallgatni, milyen hazai, kulturális csatornákat érdemes követni – és egyáltalán milyen mértékben fedik le a kulturális életet.  
OGM-fotónapló – 2021. január
OGM-fotónapló – 2021. január
Letámasztod a biciklit, felmész a lépcsőn, a nagy kocsmatér négy sarkában négy asztal, 2-2 székkel, mindegyiknél csak egy törzsvendég ül, kiabálva beszélgetnek, míg észre nem veszik, hogy téged nem ismernek.   
OGM fotónapló – 2020. december
OGM fotónapló – 2020. december
Apám szociológus. Karácsony után arról beszélgetünk, hogy a francba’ lehet az, hogy a főváros által biztosított 7500 ingyen gyorstesztből csak 6523-at vettünk igénybe mi, tudatos budapesti polgárok. Hogy vajon hány gyütt-ment vidéki volt köztünk, akik nem akarták hazavinni a kórt.
OGM fotónapló – 2020. november
OGM fotónapló – 2020. november
A karantén iksz mínusz valahányadik napján a kanapén ülve arra eszmélek, elfelejtettem levegőt venni. Nehéz sóhajjal lök ki magából ez a transzszerű állapot, mintha akaratomon kívül meditáltam volna. A légszomjról eszembe jutnak a vidékre látogató barátom rám bízott halai, amiket négy napja nem etettem meg. Pont időben, sétálni indulok.
OGM fotónapló – 2020. október
OGM fotónapló – 2020. október
A MOME HÖK-elnöke az SZFÉ-s diákok utolsó 2020-as, Vas utcai sajtótájékoztatóját nézi élőben a mobilján a MOME TWO épületénél.
OGM Fotónapló – 2020. szeptember
OGM Fotónapló – 2020. szeptember
Az öreg road farmerkabátot hord, szikár válláról passzentosan lóg, régi darab, talán ebben is alszik. Belső zsebeiben évtizedek óta száradnak a dohányszemcsék, az ottfelejtett gyufaszálak, rég elrendezett és a még be nem fizetett közmű-csekkek. Mosni még sosem kellett – az öreg road nem izzad, minden hőjét-dühét kipipázza, pórusait jótékonyan eltömte az édes nikotinsár.
Huszonegyedik #15
Huszonegyedik #15
A huszonegyedik új része Christopher Nolan Tenet című filmjéhez fűz rövid kommentárokat. A filmet elsősorban  a fenyegető jövő képzete, és az időtengelyt maniplulálni képes médiumok felől közelíti meg - lehetőleg spoiler-mentesen.
OGM fotónapló – 2020. augusztus
OGM fotónapló – 2020. augusztus
Rég volt, még 2034-et írtunk, mikor a frissen választott kormány egyik első intézkedéseként bejelentette, hogy a helyi önkormányzatokkal egyeztetve megnyitják a régi arisztokraták kastélyait a mélyszegénységben élő családok rendszeres üdültetése céljából. A régi Erzsébet-táborok mintájára fejlesztett program azt tűzte ki céljául, hogy végre valóban csukódjon az a bizonyos szociális olló és legalább két-két hétre luxuskörülményekben élhessen azok is, akiknek amúgy sosem lenne erre lehetőségük. Minden családot egy-egy nemesi leszármazott vezette be a kastélykomplexum rejtélyeibe, a keszthelyi Festetics-kastélyban a kis Józsikáéknak maga az ifjú Festetics Tasziló Bence állt szolgálatukra.
8   9   10   11   12   13   14   15   16 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés