irodalom / könyv
2025. 11. 28.
Nagyon vártam az őszi verseskötet-megjelenéseket, mert 1) Zilahi Anna nyolc, 2) Vados Anna öt év után jelentkezett második verseskötettel, valamint 3) az Okapi Press is előrukkolt újdonságaival. Nem titok, hogy a szerzők eddigi műveivel is különböző, ám eléggé erős élményeim vannak, így írásom motivációja, hogy ezeket bemutassam és ütköztessem az új könyvekkel. Ez tehát nem egy elfogulatlan, nem százszázalékosan szakmai, és nem a teljesség igényével íródott ajánló-recenzió.
2025. 11. 27.
Bertók László halálának ötödik évfordulóján, valamint a szerző 90. születésnapja alkalmából jelent meg a két kötetből álló, összesen közel 1300 oldalas kiadvány, amelyet a hagyaték és a szövegek gondozója, Mohácsi Balázs, valamint a Magvető Kiadó és a kötet szerkesztője, Szegő János mutattak be november 25-én a Magvető Caféban. A művekből Pataki Ferenc színész olvasott fel.
2025. 10. 18.
Hogyan tekint a regény az építészre, hogyan tekint rá a társadalom? Azt sejtem, hogy 2025 Magyarországán is valamiféle misztikum leng körbe bennünket. Kézzelfogható szakmának tűnik, de valójában kívülről nem látszik, hogy mit is csinálunk. Macuie Maszasi építészei műveltek, komolyzenét hallgatnak, remekül főznek, kertészkednek perfektül hegyeznek ceruzát, termelékenyek, tettrekészek. Fizikumuk kifogástalan. Majdnemhogy polihisztorok.
2025. 10. 08.
Messziről indítom ezt a kritikát, de azt hiszem, így lesz értelme: „Mindig is ezt becsültem az irodalomban: / a kérlelhetetlen, céltudatos önelvűségét” – írja Keresztesi József Szabadság mozi című kötetében, az Elengedni az irodalmat című versben. A kontextusból kiemelt részlet tartalmával nem értek egyet. Sem magában, és főképp nem a vers, a kötet egészét tekintve. Nem mintha az lenne a dolgom, hogy a szövegek morális vetületét vizsgáljam, és talán furcsa ezzel indítani, de a kötet egyik vakfoltja mindvégig az volt számomra, hogy mi nincs renden – a formán, a struktúrán, a stilisztikán túl. Merthogy ezekben is vannak kivetnivalóim, amelyeket rendre taglalok később.
2025. 05. 19.
A ház, a háború és a halott elmentek focizni, leutaztak a Balatonra, kapáltak a téeszben, unatkoztak és basztak. Ez lehetne akár egy posztmodern poén kezdete is, de nagyon jól summázza Kukorelly Endre legutóbbi regényét. Tömörségéről, töredezettségéről és a hétköznapi témáiról is felismerhető szerző a Ház, háború, halott című prózájában sem távolodik el ezektől, és a már megszokott stílustól.
2025. 04. 22.
Most hunyjuk le a szemünket, és képzeljünk el egy várost, ahol mindenki azt várja, hogy legyen valami, de az a valami végül mégsem úgy lesz, ahogy lennie kéne. Vagy jó minden úgy, ahogy van? Bakos Gyöngyi Nixon nem tud lépcsőzni című novelláskötete olyan, mint egy hosszú várakozás a buszra, ami késik, de lehet, ma már nem is jön. Vagy, ha szerencsénk van, villamos jön helyette, mondjuk a Bartókon.
2025. 04. 17.
„Egyébként meg, nem mindegy ez most már?” (169.) – Schillinger Gyöngyvér debütkötete megmutatja, hogy sosem egyértelműen az. Igazán mélyre ásva a múlthoz való ragaszkodás, a jóság bizonyításának vágya és a transzcendensbe vetett remény jóval elemibb tapasztalatnak tűnik annál, mint amit a szorongás, függőségek és teljesítménykényszer koordinátarendszerében leélt életben bármikor is bevallana egy „gőgös hitetlen” (197.)
2025. 03. 28.
A fő kérdés az, hogy hogyan öregszik egy olyan regény, ami az aktuálpolitikából csírázik ki és a jövővel kapcsolatban fogalmaz meg állításokat. Hiszen hiába a könyv elején a “Ha, akkor az véletlen” (Esterházy Péter: Termelési regény) figyelmeztetés, a szereplőkben, a hátterekben és a motívumokban egyértelműen közelmúltbeli eseményekre ismerhetünk. Ez a beavatottság-élmény olyan az olvasónak, mintha egy hollywoodi hírességet venne észre az utcán annak inkognitója mögött. - Borsai Szandra kritikája.
2025. 03. 25.
A megjelenések áradatában nehéz odafigyelni minden pályakezdő szerzőre. Az elmúlt években több izgalmas költői indulásnak is tanúi lehettünk, többekről azonban nem vagy alig született kritika. 2022 már három éve volt, és 2024 is messzinek tűnik. Az elmúlt három év első versesköteteiből válogatva írt recenziót Moklovsky Réka Kiss Dávid, Papp Gréta és Nagy Zalán köteteiről.
2025. 03. 12.
Ahogyan a forma is képlékeny, az elbeszélői stílus is a komolyság-farsz mezsgyéjén mozog. A narrátor Zsombor részletekbe menő őszinteséggel vall életéről, és egyszerre távolságtartó gúnnyal bohózatot csinál abból. Szüntelenül elemzi, értékeli minden mozzanatát. Halmozott önreflexió, amely gyakran önmarcangolásba torkollik. Zsombor, aki leginkább csak magasrepülésben vagy abszolút mélységekben tud létezni, a férfiasságról is végletekben gondolkozik - Geiszt Hanna kritikája.
