bezár
 

színház / előadás

Szar az élet?
Köszönet az ismeretlen nézőnek, aki az est harmadik órájában suttogta bele a sötétségbe: „…a táncosok jobbak, mint a darab.” Ezt aktuálisan Gergely Attila koreográfiája kapcsán fogalmazta meg, de gyakorlatilag az este bármelyik darabjáról elmondható. Azaz fáj az ember-néző szíve, hogy mennyi lehetőség marad kihasználatlan, meg persze felmerül a kérdés, hogy miért.
Félkomolyan
Félkomolyan
Szolnok, Freiburg, Belfast, Winnipeg, Budapest és Sepsiszentgyörgy. Vajon tudja-e, kedves olvasó, hogy mi köti össze a fenti hat földrajzi helyet? Eláruljuk: ezekben a városokban rendezett előadást Samuel Beckett Godot-ra várva című színdarabjából Tompa Gábor. Ugyanazt a drámát hatszor színpadra állítani: ez már maga az abszurd, nem igaz?
Mélyrepülés, avagy
Irány a Sirály pincéje. Merthogy a magas művészet, azaz a Városi Színház produkciója ott kapott helyet a mélyben. Persze a pince nincs olyan mélyen, s a művészet sem volt olyan magas, de hát egy sirály röptét nehéz követni a budapesti éjszakában.
Eleven tragédia
A királydrámák nem mennek ki a divatból. Shakespeare dominanciája vitathatatlan, azonban előfutárának érdemei sem kétségesek. Azt, amit Shakespeare létrehozott, dramaturgiát, jellemábrázolást és viszonyrendszereket illetően, Thomas Kyd Spanyol tragédia című művében is megtaláljuk. A Budapesti Kamaraszínházban Lukáts Andor rendezése éppen erre hívja fel a figyelmet, s egy olyan előadás jön létre, mely jogosan állhat Shakespeare Hamletje mellé.
Hamupipőke szorgalmasan maszturbál, és élvezi
Hamupipőke szorgalmasan maszturbál, és élvezi
Önök? Hol? Este, reggel, netán ha van szabad fél órájuk? Segédeszköz? És utána van bűntudatuk vagy közben? Természetesen erről sem illik beszélni. De mielőtt elkattintana, nyájas Olvasó, tisztelje meg magát egy őszinte válasszal, kérkednie nem kell vele úgysem. Hogy igen, mert igen, a kádban, az ágyban, például vasárnap, és aztán kedden, de bűntudatot már rég nem.
Női sorsok a négyzeten
Női sorsok a négyzeten
Federico García Lorca Bernarda Alba háza című munkájának alcíme: asszonyok drámája Spanyolország falvaiban. E dráma színpadra állításakor mindig két alapvető kérdés adódhat tehát: a rendező (aki az esetek többségében nem nő) képes-e mélyen átérezni és eljátszatni az asszonyi sorstragédiákat, illetve képes-e olyan miliőt teremteni, amely legalább jelzésszerűen spanyol.
Szép örökség, nagy örökség
Szép örökség, nagy örökség
Egy gyerek kihordásához háromszáz nap kell. Nem, nem hülyültem meg, ez a törvény Frankhonban: ha valaki elköltözik a másvilágra és poszthumusz utódot tud „felmutatni”, akkor meg van mentve a haza - akarom mondani az örökség. Legalábbis Paul Gavault és Robert Charvay művében, jogos tehát a cím: A csodagyermek.
Felcserélhető szerepek
Felcserélhető szerepek
Új bemutatót tartott a Carlos Rodero vezette Prospero Társulat. A fiatal alkotók Miguel de Cervantes A csodaszínház című egyfelvonásosa alapján hozták létre saját, abszurd színházi látomásukat.
Lenyúzott pátosz
Lenyúzott pátosz
Mi a dolga a közönségnek? Milyen a jó közönség? Passzív befogadó? Aktív társalkotó? Mikor elégedettek az alkotók? Ha sikerül a színpadon megteremteniük a világot, amit elképzeltek? Vagy akkor, ha a közönség is meglátja ezt a világot, és benne minden az alkotók által elrejtett üzenetet? Különösen izgatnak ezek a kérdések, ha olyan összetett, sok rétegű és sok nyelven megszólaló előadásról van szó, mint amilyen Gergye Krisztián új alkotása, a kilencvenkilencperc.
Jöhövö – Hosszú péntek
Jöhövö – Hosszú péntek
Visky András láthatóan nem tud szabadulni Kertész Imre regényétől. A Kaddis a meg nem született gyermekért először monodráma-formában született színpadra, most pedig ugyanezt a szöveget dolgozta át a szerző több szereplőre.
97   98   99   100   101   102   103   104   105 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés