bezár
 

színház / kulissza

Lorca drámái a magyar színházakban
Lorca drámái a magyar színházakban
Federico García Lorca drámái a Bernarda Alba háza 1955-ös bemutatója óta hat évtizede vannak jelen a magyar színházakban. Ez a hatvan év, valamint a spanyol költő-drámaíró halálának (1936) nyolcvanadik évfordulója adja az aktualitását az Huelvai Egyetem kiadójánál hamarosan megjelenő monográfiának, melynek fő célkitűzése a Lorca-drámák magyarországi recepciójának a kritikák tükrében történő bemutatása.
Fény, ünnep, vígság legyen!
Fény, ünnep, vígság legyen!
Habár a zsámbéki Y.EAST hivatalos programjai között nem szerepelt, a félidőben már minden fesztiválozó egy esküvőre várt: ez nemcsak a rendezvény rejtett programja, de motorja is volt egyben. A két főszervező, Orbók Lucie és Áron egy zsámbéki színházi bázison ismerkedtek meg, kezdetben csak arra gondoltak, hogy az első találkozás és a szép hely kedvéért ide jönnének vissza megtartani az esküvőjüket. Sok színházi barátjuk és a hely különlegessége révén a frigy ünneplésének ötlete fesztivállá növekedett. Az eredmény alapján azonban már nehéz lenne eldönteni: a fesztivál volt-e az esküvő kedvéért, vagy éppen fordítva; az általában grandiózus ünnep játékossága, lazasága a rendezők (és színészek) szellemiségében született.
Nem tudunk jól gyászolni
Nem tudunk jól gyászolni
Mindig jó, ha egy darabról lehet beszélni, mert az azt jelenti, hogy megmozgatta a sima felszínt. A Radnóti Színház Lear királyáról pedig nemcsak lehet, de kell is. A Pécsi Országos Színházi Találkozó szakmai beszélgetésének keretében Alföldi Róbert, Kováts Adél, Nádasdy Ádám, Schneider Zoltán, Martin Márta és Pál András válaszolt Veiszer Alinda és a közönség kérdéseire.  
A tizennégy Trepljov
A tizennégy Trepljov
Az idei Pécsi Országos Színházi Találkozó szervezősége különös figyelmet fordított arra, hogy az ország fiatal színészhallgatói kifejezhessék, mit is gondolnak a kortárs színházcsinálásról. A Zsótér Sándor rendezte Sirály pedig mindent elmond a témáról, amit csak lehet.
Olyan, amilyennek elmondják
Olyan, amilyennek elmondják
Azt mesélik, hogy van Szarajevóban egy színház, amit a háború kitörésének évében alapítottak, 1993-ban. Ez a színház a háború történéseitől függetlenül hozta létre az előadásait, bombázások közben próbáltak pincékben, áramszünetben volt premier, és miközben az emberek az utcára sem mertek kimenni, ők az egyik pincéből vitték a díszletüket játszani a város egy másik pontjára. És így teltek-múltak az évek, és a háborúnak így vagy úgy vége lett, így öregedtek és haltak meg, illetve cserélődtek ki a színészek és a nézők.
Ha megbukik a brigád
Ha megbukik a brigád
Az idei TESZT fesztivál témája a történelmi és privát ügyekre való szociális érzékenység. Hogy hogyan és milyen fogalmakon keresztül tematizáljuk ezeket az ügyeket, hogy az identitásunk meghatározásában milyen kérdéseket teszünk fel, és az ezeken a kérdéseken keresztül alakuló személyiségeink hogyan reagálnak a körülöttünk zajló történelemre. Mert egy biztos: nehéz időket élünk, nehezebbeket, mint gondoljuk – ahogy Urbán András rendező fogalmaz.
Éljen a művészet! Éljen a színház!
Éljen a művészet! Éljen a színház!
A 150. megkezdett évadát ünneplő Csokonai Színház idén tizedik alkalommal rendezte meg a kortárs magyar drámákat felvonultató fesztiválját, a DESZKA-t. Határon innen és túlról, így például Budapestről, Kaposvárról, Kassáról, Kecskemétről, Pécsről, Szabadkáról, Zalaegerszegből érkeztek színészek és rendezők, hogy együtt ünnepeljék a művészetet és a színházat. 
Áttörni a láthatatlan kulturális burkon
Áttörni a láthatatlan kulturális burkon
„Szolgáltatást nyújtok, ugyanakkor alkotok is: a narráció megírása egy mű keletkezése is egyben. Hálás szakma, de könnyűnek korántsem nevezhető” – vallja Cseh Adrienn az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület audionarrátora, aki nem munkának, sokkal inkább hivatásának érzi a látás- és hallássérült közösségek színházi élményekhez való hozzásegítését. Hol áll hazánk az akadálymentesítés, a kultúra megváltoztatása terén más országokhoz képest és hogyan válik egy vak ember számára színessé és átélhetővé egy adott produkció – interjúnkban erről is beszélgettünk.
A fogyatékosság hozzáad, és nem elvesz a művészetből
A fogyatékosság hozzáad, és nem elvesz a művészetből
Az ARTman Egyesületnek két arca van. Egyszerre folytat terápiás tevékenységet, amely a fogyatékossággal élő emberek társadalmi felzárkóztatását segíti, és egyszerre táncművészetit vegyes képességű művészekkel és alkotókkal. A 2014-es ParaDOGMA és a 2015-ös Paramorfózis után, idén noPARA címen tartottak estet a Trafóban, ahol három előadásukat is láthattuk (Gyulavári Ágnes: Távolról Átetsző, Jobbágy Bernadett: SEJTelem és Mészöly Andrea: Beszélj rólam!). Az első előadás rendezője és egyben az egyesület elnöke, Gyulavári Ági válaszolt a kérdéseinkre.
Ha turista vagy saját városodban
Ha turista vagy saját városodban
Ha turista vagy saját városodban, a megszokott helyek totál más perspektívába kerülnek. Kicsit távolabb helyezkedsz, érdekes részleteket veszel észre, új összefüggéseket fedezel fel, talán a fényekre is odafigyelsz – jobban tiéd lesz itt a tér. Nézz fel a Bajcsy-Zsilinszky úton a Bazilika tetején sorakozó apostolokra, az egyik nyugalomra int kezével: „nem kell aggódni, minden rendben lesz!” Reggelizz kényelmesen a Centrál Kávéház teraszán, szemlélődj, figyeld a vibráló forgalmat, az elszaporodott varjakat, a dolgukra siető egyetemistákat. Máris kívülálló lettél – és mégsem. Vagy nevezz be egy idegenvezetővel kísért, helytörténeti városnézésre, ahogyan én tettem a minap. Választásom egy, a főváros színháztörténetével foglalkozó sétára esett, szerencsére aznap pont nem esett.
16   17   18   19   20   21   22   23   24 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés