bezár
 

színház

2016. 12. 03.
Az egész világ én vagyok
Tűzijáték villódzó szövegekből
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Színházi este készül Lackfi János kreatív írás tanítványainak szövegeiből, a Momentán Társulat előadásában. A bemutató fergeteges mulatságnak ígérkezik. Lackfi Jánossal Szepesi Dóra készített interjút.

PRAE. HU: Kreatív írás kurzusod nagy múltra tekint vissza, de ez a Kreatív Marczi – ami nevét a helyszínről, a Marczibányi téri Művelődési Központról kapta – , mégis, egy kicsit más, a hallgatók összetételét tekintve is.

Szkéné színház

Bizony, a résztvevők kisebb része jön kimondottan humán pályáról. Jár vagy járt ide grafikus, környezetmérnök, műegyetemi hallgató, jogász, fociedző, elméleti fizikus, tolmács, újságíró, vőfély, informatikus, adminisztrátor, ingatlanközvetítő, marketinges, közgazdász, műszaki fordító, banki HR-es, pszichológus, gyógypedagógus, gépészmérnök, festőművész, vállalkozó, diák, nyugdíjas. Vagyis remek, sokféle, izgalmas társaság jön össze hétfőről hétfőre.

PRAE. HU: Volt szerencsém beleolvasni az utóbbi év termésébe. Hogy miket ki nem tudsz hozni a tanítványaidból! Valóságos kincsesbánya! Hogy csinálod? 

A „kihozni” remek szó erre, hiszen bennük van az „x” vagy tehetség vagy világlátás vagy bármi, ami megfelelő körülmények közt ki tud kukkantani a művészet ablakán. Ösztönzésnek ott vannak nagyszerű kortársak írásai, melyeket úgy válogatok, hogy alkalmasak legyenek valamely írói trükk bemutatására. A másik fontos dolog a közösség ereje, mely túllendít a magányos bús-barom alkotó aggályain, és megajándékoz annak elképesztő tapasztalatával, hogy egyazon stílusgyakorlat mennyiféleképpen megoldható érvényesen. Én a beavató szerepében tetszelgek, saját magam és mások írói tapasztalatából kiindulva próbálom megértetni, merre érdemes indulni, merre kevésbé. Élve persze azzal a fenntartással, hogy ami egynek gyógyszer, az másnak méreg is lehet. Ez fontos, nem érdemes (b)irodalmi egyenruhába bújtatni az alkotásnak nekiindulókat.

PRAE. HU: Meglepett, amit az írások tükröznek: mennyiféleképpen lehet ábrázolni különböző tapasztalatokat! Nem lesz mindenkiből híres író, mégis jó valamire az írás. Mire?

Hohó, azt sokáig lehetne sorolni! Lehet az írás terápia, önismeret, ima, retorika, szórakozás, elmélyülés, fantáziajáték, vágyteljesítés, de akár közösségi élmény is. Meg még ezer minden. Persze teljesen ezek egyikét se váltja ki, de kicsit mindet tartalmazza. Itt mindenki magából dolgozik, mégpedig a lehető legtágabb értelemben véve. Hiszen az énem nem csupán annyi, amennyit szigorúan véve megélek. Mindaz én vagyok, ami lehettem volna, ami vágyaimban, fantáziámban voltam, amitől rettegek, amit olvasok, filmen látok vagy hallok, amit a suliban tanultam, ami a körülöttem élőkkel megtörtént, amit álmodom és így tovább. Vagyis gyakorlatilag az egész világ én vagyok, hiszen valamilyen szinten mindezt át tudom élni. Érzem orromban az Amazonas fülledt páráját, pedig csak álmomban úsztam benne. Tenyeremre felhőkarcoló korlátjának vasa fagyott rá, pedig életemben nem merészkednék a mélység fölé. Oblomovkában járok, virágzó fák közt, hallom az alvók sokritmusú horkolását. Persze technikai kérdés, hogy ezeket a belső utazásokat mennyire leszek képes az olvasó számára érzékelhetővé tenni.

Két félév közt olvasgatva állandóan gyűjtöm a gyakorláshoz megfelelő szövegeket. Jól jön, ha egy írásban van valami ismétlődő motívum, ami ugródeszkának használható. Vagy ha valamilyen írói technika a szokásosnál töményebben fordul elő, így jól megfigyelhető, és az is látszik, hogyan lehet változatossá tenni, megelőzni a gépiessé válást. Az sem árt, ha mindezek tetejébe az adott próza vagy prózavers érint valami sokaknak ismerős, mélyen emberi érzést, élethelyzetet. Mindenki volt már párja nélkül, ismeri a nosztalgiát, szokta felidézni a múltját vagy a családi legendáriumot, mindenkinek vannak történelmi határdátumai, mindenki ismeri a párkapcsolati súrlódásokat, s mindenkit láttak már el túlélési jótanácsokkal... Jó, ha van olyan jól elkülönített gyúanyag a tudatban, amit csak fel kell lobbantani ott, helyben.

PRAE. HU: Társkereső, Antik halandzsa, Kényes téma, Egy kis gasztro  –  hogy ízelítőt adjunk a témákból. Szinte mindegyik mű színpad után kiált! Az előadásra minek alapján választottad ki a szövegeket?

Szeretném bemutatni azt a döbbenetes sokszínűséget, ami az ott ülőket minden alkalommal elkápráztatja. Ráadásul egyfajta egységesség is jellemzi, összeköti az azonos gyakorlatra készült írásokat. Vagyis pompásan leképezik a nagy emberi kalandot, amiben mindannyian élünk és mozgunk: sok van belőlünk, mégis mindenki megismételhetetlen. Amúgy meg alap, hogy nagyon minőségi, szórakoztató, elgondolkodtató szövegek hangozzanak el, változatosan, élettelien.

PRAE. HU: A Clavis Irodalmi Ügynökséggel közösen szervezitek az előadást. Miért épp a Momentán Társulatra esett a választás?

Az elmúlt tíz évben dolgoztam velük többször, kötetemet is mutatták be, egy ideje Kapolcson szomszédudvarunk van, tudom, mire képesek! Ha irodalmi rögtönzéseinket összeeresztjük az ő improvizatív szabadságukkal, abból bizonyosan remek dolgok sülnek ki. Jócskán lesznek elektromos kisülések (ezekről tudni lehet, hogy a villamosszék kicsinyei). Parázs estére számítok, ahol igazi társak leszünk a zsiványságban, az irodalmi-lelki rodeóban a közönséggel, az alkotókkal, a színészekkel.

PRAE. HU: „Mi sem tudjuk, mit teszünk öt perc múlva” – ez a Momentán Társulat szlogenje. Ez arra utal, hogy improvizálnak. Mikor kapják meg a szövegeket? Öt perccel előadás előtt?

Azért ennél alaposabbak leszünk: összerakom az este forgatókönyvét, a keretet felolvasott szövegek adják. Az improvizációs részeket ellenben eszem ágában sincs megírni, ehhez a közönség döntései és a színészek játékossága kell majd.

PRAE. HU: Most lesz egy előadás, de lehetséges, hogy folytatódik a közös munka a Momentánnal?

Már nagyon régóta morfondírozom irodalom és színészi rögtönzés házasításán, ahogy ezt a Kreatív Marczi-estet is régóta tervezzük. Most végre van egy ütős produkció, és csak a közönség érdeklődésétől függ, hogyan tovább. Ha tomboló siker lesz, ezt az estét is megismételjük majd, ám az biztos, hogy minden félév új terméséből hasonló bemutatót szeretnénk tartani. Vagyis legkésőbb hat hónap múlva ugyanitt.

 

Lackfi János és tanítványai: Szószóró

 

Szereplők: Lackfi János és a Momentán Társulat

 

Díszlet: Az univerzum

Jelmez: Epidermisz, ruhaszövetek

 

Rendező: A nagybetűs Élet

 

Bemutató: 2016. december 11.

Momentán  Társulat, 1066 Budapest, Ó utca 4.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Dóra Szepesi --


További írások a rovatból

színház

Az ember, a polgár és a diák Az ember, a polgár és a diák
Petőfi és Az apostol mint tantermi dráma a k2 Színház előadásában
színház

Mesevilágtól Napsugárig Mesevilágtól Napsugárig
Jászay Tamás könyve a békéscsabai Napsugár Bábszínház „első” hetven évéről
A Švejk a Vidéki Színházak Fesztiválján
színház

Trauma és létezés harmóniája Trauma és létezés harmóniája
Szabó Réka A létezés eufóriája című dokumentumfilmje

Más művészeti ágakról

„Mire való ez a gomb?” – Egy este Bruce Dickinsonnal, Budapest Kongresszusi Központ, 2019. november 2.
gyerek

Premier: MIT – Az ember tragédiája rövidítve
November 13-án a TRIP hajón
Október 30-án fellépett a Yellow Mood és a Folksteps a Három Hollóban
irodalom

A legtöbbet a régiektől tanultam A legtöbbet a régiektől tanultam
Interjú Horváth Viktor íróval inspirációról és motivációról, a történelmi regényről, kritikáról és tanításról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés