zene
2025. 11. 30.
A cím nem csak a Nemzeti Filharmonikusok Nabucco-előadásának kimagasló színvonalára reflektál, hanem a kritikus faramuci helyzetére is, amikor akusztikailag korántsem előnyös helyzetből kénytelen végignézni egy koncertet.
2025. 11. 28.
Különös klasszicizálás vonult végig a Musikverein november 19-i koncertjének műsorán. A Bécsi Szimfonikusok és Marie Jacquot hangversenyén a letisztulás folyamata a klasszicizálás alig ismert, progresszív oldalát mutatta meg. Az est fellépői a romantika felől visszatekintő, és a klasszicizmussal előremutató műsor kapcsolati ritmusát kitűnően metrizálták az előadói gyakorlat minden szabályszerűségével és szabadságával együtt.
2025. 11. 17.
Az előző beszélgetésben a Lineaments II. volt a kiindulópont, ám számos téma érintetlenül maradt: a hangok mögötti érzéki emlékezet, a színek és ízekként ható hangzásélmények, a hangszerelés testi dimenziói, valamint azok a személyes tapasztalatok, amelyek egy-egy kompozíció mélyrétegeit formálják. A folytatás most ezekre a rejtve maradt vonalakra irányítja a figyelmet – a szinesztézia zenei szerepétől a távoli tájakon átélt hangélményekig, Hanoi hajnalaitól a stúdiócsendben megszülető rezdülésekig. A történet a Trấn Quốc templom csendes reggeleinél indul, ahol a hangok előbb a légzés ritmusában, majd a kompozíciók mélyében találtak új formát.
2025. 11. 14.
Mozart előtt és után: az Orfeo Zenekar Michael Haydn és Antonio Salieri Requiemjeit halottak napja alkalmából műsorra tűző koncertjéhez nem használt ugyan ilyen hatásvadász reklámot, de nehéz nem látni a bécsi klasszikusok zsenijének árnyát a két mester műve között.
2025. 11. 08.
Uppsala nem is olyan kisváros mintegy kétszázötvenezer lakossal, de operaépülete és társulata nincs. Ez azonban nem lehet akadály egy egyetemi és kultúrvárosban, hiszen csodás, klasszikus épületekben nem szűkölködik. Például az Uppsalai Egyetem főépületének aulája pompás teret adhat egy olyan klasszikus operának, mint Mozart Così fan tuttéja.
2025. 11. 03.
Taylor Swift tizenkettedik albuma egyszerre próbál önreflexív és közönségbarát lenni, de a kettő között elvész. A The Life of a Showgirl visszatérés a popos, Max Martinos érához, miközben a Tortured Poets Department túlírt líraiságától próbál megszabadulni. Az eredmény? Egy fényesre polírozott, de zavarba ejtően üres tükörkép: Taylor, a világsztár, aki már nem tudja, kinek is játszik.
2025. 11. 02.
A Nagy Emma Quintet a magyar jazz fiatal, ám már elismert generációját képviseli. A zenekar 2018-ban alakult, és azóta több albumot is megjelentetett. Stílusukat leginkább a modern kompozíciós- és erőteljes groove-elemekkel átszőtt, improvizatív megoldásokkal itatott kortárs jazzként lehet jellemezni. A magát punkjazzként is definiáló formáció sokszínű, határokat feszegető, lendületes megszólalásokra törekszik.
2025. 10. 15.
Heo Yoon-jeong, a koreai hagyományos zene mestere október 6-án az Eiffel Műhelyházban mutatta be, miként fonódhat össze a tradíció a modern és kreatív zenei formákkal.
2025. 10. 09.
A Papírsárkányok új albuma, a Vízszemű Gyík nem egyszerűen dalok gyűjteménye, hanem egy átgondolt, költői ív, amelyben a zene és az irodalom egymásra talál. Henri Gonzo és zenésztársai ezúttal is nagyrészt a versmegzenésítés műfaján keresztül mesélnek az emlékezésről, a gyökerekről és a csendről. Az album nem a hatásvadászat felé nyit, hanem a befelé figyelés tereit építi — olyan világot, ahol minden hang, minden szó egy apró mozdulat a teljesség felé.
2025. 09. 29.
Eredetileg az Új Anya novemberében megjelenő albumáról szerettem volna írni: ismerve az együttes előéletét, biztos vagyok benne, hogy nagy dobás – műfajtörténeti esemény – lesz, kábé olyan távlatokkal, mint a néhai Bizottság zenekar Kalandra fel címmel megjelent lemeze úgy negyven éve. Azonban a lemezbemutató búcsúkoncert olyannyira a székhez szegezett, hogy fotózni is elfelejtettem, csak a ráadás számként megszólaló örökérvényű „Szabadságot Svájcnak!” szám alatt jutott eszembe, hogy kattintani is kéne, mert ebből bizony cikk lesz. És itt kérek elnézést a fotók minőségéért.
