zene / előadás
2015. 02. 28.
Ezen az estén mindenekelőtt elkezdünk lebontani bizonyos dolgokat. Például olyan előítéleteket, hogy hogyan kell szólnia egy zongorának, gitárnak...
2015. 02. 20.
Természesen olvasom az interjúkat, és felkapom a fejem egy-egy érdekes mondásra, különösen ha annak állítása közel áll gondolkodásomhoz. Egy régebbi interjúban Nagy Ákos zeneszerzővel beszélgettünk a régi és új zenéről, legutóbb pedig azt olvasom Rákóczy Annától, hogy „a Dukay-Liszt- Bach-Lassus együttállás tulajdonképpen a Quaartsiluni-hitvallás fontos motívumára világít rá, hiszen itt egy olyan – ha akarom – archaikusnak mondható zenei nyelv nyilatkozik meg, amely gyakorlatilag mindvégig jelen van a zenetörténetben. Talán ez teszi, hogy hitünk szerint az ötszáz éve halott alkotó varázsszóra kortársunkká, a ma élő pedig kortalanná válik.”
2015. 02. 17.
Nagyra becsülöm a Pannon Filharmonikusokat, ám eddig – micsoda pech – még csak félig tökéletes produkciókat hallottam tőlük. Új év, új távlatok: talán a karmesternek, talán a gondosan megválasztott műsornak, de remélem ezeken túlmenően a zenekar egyre tökéletesebb állapotának köszönhetően is felejthetetlen koncertben, tökéletes élményben volt részem. Hab a tortán, hogy a szünetben Segal Viktor Dukas La Péri címen bemutatott (padlizsán és gránátalma) krémjét kóstolhatta meg a közönség.
2015. 02. 12.
Ezúttal a Zeneakadémián hallgattam meg az Óbudai Danubia Zenekar műsorát nem is kisebb vendégművésszel, mint Perényi Miklóssal és részben a programnak, részben a csellistának köszönhetően azt mondhatom, a Danubia fejlődik és egyre jobb – ám vannak itt még lehetőségek…
2015. 02. 07.
Na persze nem mesékben és képzetes nemzeti karakterekben kívánok most vájkálni, csak szerettem volna egyetlen jelzővel megragadni egy fuvolista és három művész produkcióját a Műcsarnokban és lám, a számmisztika máris összegabalyodik, hiszen van három művész (tárlata), van a háromból egy az öccsével (MacBook) és egy fuvolistával (akit most csak a szóismétlés elkerülése végett nem nevezek művésznek – na ugye, itt van), és persze a harmadik harmadban néhány (nem három) szintén magyar zeneszerző meg a fuvolista…
2015. 02. 03.
A bűvös vadász decemberi premierje után januárban ismét egy hosszú ideje nem játszott darabot emelt vissza repertoárjára a Magyar Állami Operaház. Igor Stravinsky The Rake’s Progress című darabját, amelyet 1980-ban Léhaság útja, most pedig A kéjenc útja címen mutattak be a dalszínházban. Az orosz származású zeneszerző három egyfelvonásosának bemutatása 2007-ben, Vidnyánszky Attila rendezésében kérészéletű produkciót eredményezett. Csak reménykedhetünk benne, hogy a mostani, Anger Ferenc rendezte produkció nem jut erre a sorsa.
2014. 12. 31.
Beatünnep címmel a vidéki nagyvárosok után Budapesten is nagyszabású koncerttel áldoztak a hazai rockzene oltárán. Az est örökifjú főszereplői Szörényi Levente, Bródy János és Szörényi Szabolcs, azaz az ötven éve alakult Illés zenekar tagjai voltak. A hatvanas évei végén járó Levente és János (Tini), a hetvenes évei elejét taposó Szabolcs, illetve a hatvanas-hetvenes években írt dalaik ezúttal a Papp László Budapest Sportarénában dobogtatták meg a sok generációt képviselő hallgatók szívét.
2014. 12. 21.
Nem tudom, pontosan mi vett rá az újabb – utolsó – schubertiádra: talán a nagy kedvenc, a C-dúr, avagy a dalok ígérték azt, hogy Schubert kései műveinek előadása bővelkedni fog a szenvedélyben, megmártózhatok a szenvedély éjszakai oldalában… Valószínűleg nem kellett volna. Kiváló, bérletsorozat részeként nagyszerűen funkcionáló koncertben volt részem, csak az bántott, ami kimaradt belőle…
2014. 12. 18.
A Művészetek Palotája hangversenytermében két remek operaénekes bokszolt a hangjegyek ringjében (is) – az eredmény döntetlen, az élmény majdnem teljes, de a Barokk dívák párbája egy kis rendezői munkával akár még kiemelkedőbb is lehetett volna.
2014. 12. 08.
Balázs János fiatal kora ellenére elismert zongoraművész a MOM Kulturális Központban tartott immár sokadik alkalommal a gyerekeknek beszélgetéssel egybekötött „zongoraórát”, hogy a komolyzene szerelmeseinek számát tovább bővítse, s azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a zenekedvelők korhatárát néhány évvel-évtizeddel lejjebb vigye.
