Bevallom, induláskor nem tudtam eldönteni, hogy az esőkabát, a pullóver vagy a fürdőnadrág lesz a legalkalmasabb szerelés, s hogy őszinte legyek, e kellékek mindvégig hasznosak maradtak, kivéve a fürdőrucit, amelyet kihagytam, pedig a legjobban hiányzott végül. A velencei strand nem tűnt például túl bíztatónak

Kisebb megázás után bukkantam erre a gyönyörű kertre, melynek a végében a villa nem más, mint a Polgármesteri Hivatal

Az emberek segítőkészek és kedvesek voltak vándorutam végéig - kivéve egy mellettem elrobogó autót, melyből egy kopasz csávó kikiabált, hogy "buzi"!!! Egyébként nem vettem komolyan, talán csak a vágyait kiabálta világgá...

Aztán hosszas procedúra után megérkeztem a VIP-sátorba, ahol nagyjából úgy, ahogy azelőtt az összes poszton, senkinek sem volt tudomása arról, hogy lesz avagy volt megnyitó, s ha lesz, az vajon hol.

A nagyobb baj mégis az volt, hogy gyorsan kiderült, a pénzemmel itt semmire nem jutok, hiszen készpénzért sehol nem szolgálnak ki: legjobb, ha feltöltök valamit a "kártyámra" - javasolták. Márpedig kezdett egyre melegebb lenni, és a magammal hozott ásványvíz is fogyóban volt.

Végül nézelődni kezdtem a VIP sátor környékén és így, teljesen véletlenül és kiszámíthatatlanul bukkantam rá a megnyitó eseményre, ahol persze vendégül láttak. Éppen ideje volt, a hőség kezdett elviselhetetlen lenni.

Kissé jóllakva, némi pezsgővel, süteménnyel és gyümölcsökkel a gyomromban (és üdítőkkel a tarsolyomban) a humorom is visszatért

Mármint hogy, különösen az Óbudai Egyetem rektorának kedves (és kissé csendőrpertuzó) szavai után én nem így képzeltem el a Kultúrát

A fröccskocsma szó már annál jobban tetszett

Aztán a kényelmesen dolgozó személyzet között felfigyeltem a katonaságra

Semmi kétség, ez valóban egy harckocsi.

Persze itt senki sem zavartatta magát emiatt.

Különösen, hogy magyaros ételekkel találkozik az ember, mint például a 'goulasch'.

A gépek pedig dolgoztak a sűrű porban (amitől a főbejáratnál levegőt is alig kaptam: az a sok ember nem tudom hogy verekedte át magát - engem szerencsére egy poszttal, vagy 600 méterrel arrébb küldtek akkor)

No persze az előbb említett  katonaság nem a megszállás jele volt (bár később is találkoztam még különös militáns objektumokkal), láthatóan több cég is bemutatót tartott az EFOTT területén, mint például a STABILO.

Félni pedig nem kell, van itt biztonság.

És higgyék el nekem, ez nem űrállomás, hanem a mobiltöltő (mivel telefonálni mindig, mindenhol kell - hallasd a hangodat!).

Aztán újabb csodára leltem, mely ezúttal a Vizicsúszda nevet viselte.

Egy kicsit más szemszögből nézve

Talán még mindig nem látszik, hogy mi ebben olyan hihetetlen: valóban 150 Ft egy lecsúszás???

A csúszda alatti látványról pedig a katonaság is példát vehet: ez a csónak duplán is álcázva van.

Nekem mégis a terepszín a kedvencem.

Eme furcsa járású STAFF pedig többször is feltűnik a képeimen, pedig higgyék el, nem követtem és - remélem - ő sem követett.

Aztán újra a humor, de legalábbis az én értetlenségem: tényleg sziklákat kell elhelyezni a vízparton azért, hogy helye legyen a figyelmeztető tábláknak???

Mert a rend az rend, a furcsa járású STAFF például éppen a legfontosabbat, a házirendet és a strand nyitvatartási idejét szereli fel, jól látható helyen (a BESTRONG "edzőterem" előtt).

De a katonai járműn túl volt itt még néhány különös autó.

És bár a képen nem látszik, de ezek itt a baptisták.

Mert nem csak a lelkünket kell őrizni a tűztől.

És máris jön a legkülönösebb (katonai) objektum, amit láttam. Nem, valóban nem tudom, hogy micsoda.

Majd rájöttem, hogy tájékozatlan vagyok, hiszen én még csak a Robur Buszról hallottam.

Aztán megint valami, amit nem értek. Gondolom szintén valami bemutató, de sehogy sem értettem, hogy miért feszítik ki a kötelet a fák között (szerencsére gondosan vigyázva azok törzsére).

Majd megtaláltam az "ebédlőt" (és régi napközis emlékeim törtek elő oly erősen, hogy a könnyeimmel küszködtem).

Végül egy különös helyen ráleltem a Természetre (gondolom ez a hiper-szuper VIP lelátó).

Illetve part.

A rácsok mögött.

Talán ezért is, a faluról jutott eszembe Örkény egypercese, amiben a kislány szomorúan néz anyjára (a KZ-ben) a hír után, hogy egyszer majd nem lesznek rácsok. Majd felsír: akkor hogyan szökünk meg???

Egyébként szépen gyűlnek az emberek annak ellenére, hogy ma semmi érdemleges program nincs, és még délután is csak éppen.

Hogy újra együtt legyünk

A vízparton.

A nádasban.

A mólónál.

(A képeken gondos trükkel elkerült drótok mögött). Utazz, spórolj, barátkozz.

S hogy jobban látható legyen, zoomoljunk egy kissé a rendőri (egyébként kedves, segítőkész) intézkedésre.

Az emberek pedig gyülekeznek, ahogy a sátrak is szaporodnak szépen.

A házirend mögött (előtt).

Épülnek a sátrak.

És ez higgyék el, hogy nem UFO, hanem az egyre vakítóbban tűző napsugár.

Meg a mellékhelyiség.

És ahogy szaporodnak az emberek és a sátrak.

Csupán dísz.

az a néhány házikó, amelybe senki sem költözik be

Kedvencem, a tűztér (megint nem UFO-val).

Meg a játszótér (ha már térről beszélünk).

Az emberek pedig cseverésznek.

És sátrakat építenek.

Amelyek tarkák, színesek és változatosak (sosem sejtettem, hogy ennyi Quetchua sátor van a világon).

És beindul a szórakozás is az egyre erősebben tűző nap alatt.

Ez pedig nem a falu, hanem falu a faluban.

Azaz az orvos.

Ahová már most térnek be emberek.

Mert erre gondolhatott a Rektor Úr

Amikor azt mondta a megnyitón, hogy itt egymásba találhatnak az emberek.