zene / előadás
2007. 04. 11.
"A nyomtatott vagy fénymásolt fanzine-ekre most minden eddiginél nagyobb szükség van, ezek nélkülözhetetlenek a színtér számára! Nem szabad elveszniük, és roppant boldoggá tesz, hogy ma is léteznek olyan remek kiadványok, mint pl. […] a Stygian Shadows" – Iron Incubus, a Blood of the Ancients fanzin szerkesztője, a Hellish Crossfire gitárosa (SS#13-14, 41.)
2007. 04. 10.
A 2007-es Ultrahang fesztivál alaposan meglepte közönségét. Nem pusztán a nemzetközi, normatív sztár-reprezentálástól eltérő koncepciójával, hanem azzal a családias légkörrel is, amelyben az elektro-akusztikus és digitális zenei szigor és vigyor teljes skáláját felvonultató 5 nap lezajlott.
2007. 04. 10.
Kísérőm szerint a Schubert darab volt az est fénypontja. Én azonban, zavarba esve Kocsis Zoltán először aránytalanul hangos zongorajátékán, majd pedig a mellettem ülő öregúr (műsorfüzettel babráló) papírcsörgését hallgatva - aki valószínűleg semmit sem értett rosszalló pillantásomból - a hallás időskori romlásáról értekeztem magamban.
2007. 04. 10.
Az SBB zenéje egyedi, legfeljebb hasonlóság fedezhető fel másokkal – és az is legfőképpen a színvonalban. Engem azonban nem az orgonista-zongorista játéka nyűgöz le: hallottam már hasonló éneket, hasonló orgona- és zongorajátékot (a legnagyobbaktól, szóval ez egyáltalán nem szemrehányás), hasonló „progressziv” pszeudo-szimfónikus hangzást. A lengyel-görög gitáros, Apostolis Anthymos játéka teszi számomra kompletté, és rendkivül unikálissá az SBB hangzását.
2007. 04. 06.
Az Alzheimer trió nagybőgőse átöleli a hangszerét, és dörzsöli, simogatja a testet. A dobos játék közben szétszereli a dob-felszerelést, az ütőkkel pedig a saját fejét üti. Ennek ellenére tartják az ütemet, az elvétve megszólaló "zenei" hangok harmóniáját, miközben a gitáros hatalmas csavarkulccsal esik a húroknak.
2007. 04. 04.
A laptop majd minden előadónál hangszer, a közönség tagjainál pedig a mindennapi élethez tartozó kapocs, szóval a fesztivál során felbukkanó Apple-szimbólumok már-már reklámfilmbe valók. És ezt gyönyörűen ellensúlyozza az a kolomp, amit Nun András, az egyik főszervező szólaltat meg - a szünetek végén.
2007. 04. 03.
Tréfának sem rossz a Korpiklaani–My Dying Bride–Testament szendvics, annyira totál különböző zenékről van szó. Rendben, ez egy fesztivál, nincs gond ezzel, meg érthető is a mesteri szervezői húzás: pelyhedző állú folkmetálosok, meghasonlott huszon-harmincéves gótmetálosok, valamint öreg és fiatal thrasherek fognak jönni - átfedés kizárva, ultraszéles közönségspektrum!
2007. 04. 01.
Az Akademie für Alte Musik (Berlin) egy sosem hallott, és egy unalomig ismert barokk cikluson mutatta be régizene-koncepcióját. A koncerten megtapasztalhattuk a historikus előadásmód jellegzetes tünetegyüttesét: antikvárius filologizmus keveredett extrém interpretációval. A négy évszakot ugyan sikerült felismerni, ám Berlinben maradt a produkció fele.
2007. 03. 30.
Kraus c-moll szimfóniáját a zenekar az elvárható profizmussal adta elő, amit lelkes, de szolid taps jutalmazott. A kirobbanó sikerre számító zenészek ezt némiképpen csalódott arccal vették tudomásul. A Kraus Olympia-nyitányát és a Mozart g-moll szimfóniáját elválasztó hangolást aztán tomboló tapsvihar nyomta el, majd vastaps hívta újra és újra elő a koncert (és a ráadás) után elégedetten mosolygó zenészeket.
2007. 03. 29.
Múlt héten sokan figyelmesek lettek egy, az éterben keringő Sziget plakátra, számos izgalmas fellépő nevével, és rengeteg szponzori logóval. Senki sem lehetett biztos abban, hogy ez a kiszivárgott anyag, az idei Sziget tényleges, valódi programja e. Ezen a héten, az előző évekhez képest sokkal korábban tartották meg a szervezők a Sziget sajtótájékoztatóját, mert már külföldön elkezdték árusítani a jegyeket, és több időt szeretnének szentelni a rendezvény reklámozására.
