zene / előadás
2007. 04. 01.
Az Akademie für Alte Musik (Berlin) egy sosem hallott, és egy unalomig ismert barokk cikluson mutatta be régizene-koncepcióját. A koncerten megtapasztalhattuk a historikus előadásmód jellegzetes tünetegyüttesét: antikvárius filologizmus keveredett extrém interpretációval. A négy évszakot ugyan sikerült felismerni, ám Berlinben maradt a produkció fele.
2007. 03. 30.
Kraus c-moll szimfóniáját a zenekar az elvárható profizmussal adta elő, amit lelkes, de szolid taps jutalmazott. A kirobbanó sikerre számító zenészek ezt némiképpen csalódott arccal vették tudomásul. A Kraus Olympia-nyitányát és a Mozart g-moll szimfóniáját elválasztó hangolást aztán tomboló tapsvihar nyomta el, majd vastaps hívta újra és újra elő a koncert (és a ráadás) után elégedetten mosolygó zenészeket.
2007. 03. 29.
Múlt héten sokan figyelmesek lettek egy, az éterben keringő Sziget plakátra, számos izgalmas fellépő nevével, és rengeteg szponzori logóval. Senki sem lehetett biztos abban, hogy ez a kiszivárgott anyag, az idei Sziget tényleges, valódi programja e. Ezen a héten, az előző évekhez képest sokkal korábban tartották meg a szervezők a Sziget sajtótájékoztatóját, mert már külföldön elkezdték árusítani a jegyeket, és több időt szeretnének szentelni a rendezvény reklámozására.
2007. 03. 25.
Ha csak lézengenek egy fesztiválon még akkor is, ha a műfaj neves zenészei lépnek fel, egyértelmű: "valami bűzlik Dániában". Úgyhogy én most beteszem a blues-t a vitrinbe, és várok, amig valami új dolog történik. Esetleg egy újabb fesztivál - újabb reményekkel.
2007. 03. 20.
Ha már brutál, legyen nagyon brutál: slattyogó innsmouth-iak, egy kipeckelt szájú, féregrágta hulla. A death metál "í"-ző nyelvjárása és néhány kedélyes „fuck you". Göteborg és a boldog kevesek; valószerűtlenül kellemetlen, zsigeri félelmet keltő élethelyzetek. Beszámoló egy death metál koncertről.
2007. 03. 18.
A dallamvilág rendkívül változatos: olykor délszláv beütést (leginkább Boban Markovicnak tulajdonítanám), olykor pedig a "Sunny" örökzöld dallamát ismerem fel. Courtney Pine szövegelése a számok között hasonló saláta: hecceli, reakcióra bírja és aktivizálja a tömeget. Ki hitte volna, hogy ennyi ember beszél angolul kis hazámban?
2007. 03. 14.
Lendvay József egyedül jött fel a színpadra, és előadott egy szólót. Nehéz leírni azt a zsenialitást, ahogy bal kézzel hajlított plusz szólamokat csempészett a játékába, majd meg vonóütésekkel játszott futamokat. Elismerő kiáltások és dübörgő tapsvihar fogadta az előadást.
2007. 03. 08.
Nem a többi hangszert néha-néha kissé elnyomó basszusgitár, vagy az improvizációs, szabad játékstílus, a friss adaptációk miatt szaladt fel a hallgató szemöldöke hirtelenjében (kelta was?!), hanem azért, mert a breton zene „tradicionálisan” ilyen: magában hordozza a középkorra jellemző, kissé abszurd megközelítést (lásd/halld a dalt a farkasról és a szamárról), harsány fúvósok süvöltenek, hosszan, már-már pofátlan módon ismétlődnek azok a bűvös táncdallamok…
2007. 03. 08.
Az egykori hősök megfakultak. A legendák (James Dean, Jim Morrison, Jimi Hendrix, és még sokan mások) legendás halottakká váltak. Egyesek azonban élő legendákká, és talán csak a cinizmus mondatja velem - a Jethro Tull egykor legendás „slágerével” szólván -, hogy „Too old to rock and roll and too young to die”.
2007. 03. 01.
Az alapkoncepció az volt, hogy az erősítés és a hangfalak térbeli elrendezése révén a hallgató majd úgy érzi magát, mintha a vonósnégyes játékterének kellős közepén ülne, és közvetlenül a hangszertestekből jutnának a fülébe a hangok.
