bezár
 

zene

2007. 04. 20.
Száguldó geometria
Dark tech night II., 2007. 04.07. Orange Club
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Száguldó geometria A progresszív elektronikus zenei műfaj sokszoros átlényegülésen ment keresztül, hogy megújult, nyirkosan fémes ábrázatát egy kitűnő hazai rendezés keretében, a maga 8 órás terjedelmével mutathassa meg – a jelenleg még felkészületlen hazai közönségnek.
A techno egy rendkívül érzékeny stílus. Nem pusztán azért, mert – bizonyos aspektusaiban – a kortárs elektronikus zene alapító diskurzusainak rangos helyén áll, hanem mert ezáltal rendkívül különleges szerepet kap a specálisabb zenei tartalmak artikulációs bázisában. Így, ahogy azt korábban már kifejtettük, a műfaj [a]http://prae.hu/prae/articles.php?aid=402[text]„univerzális zenei nyelvvé vált“[/a].

Ha egyszer tehát – a kanonikus zenetörténet lassan nanotechnológiai módszerrel történő szétszabdalásán felül – a digitális, elektro-akusztikus zenék stílusrétegeinek feltérképezése is komolyabb audio-filológusi tevékenységeket fog előmozdítani – akkor a kutatás kiemelt tárgya lehet ez a különleges műfaj.

De mi lehet az oka annak, hogy ez a végtelenül leegyszerűsített repetitív rendszer ilyen mértékben képes magába szívni minden külső hangzást (electro, house, trance, ambient), affektust, ritmikai képletet (breakbeat, drum and bass, 2 step, electronica), anélkül, hogy önmaga meghatározottságát fel kellene adnia? Miért van az, hogy örökös alakváltozásában mindig meg tudott újulni - anélkül, hogy originális cimkéjét el kellett volna hagynia? Érdekes paradoxon, amire pusztán csak egy magyarázat létezik. A techno – az elektronikus zene határai közt – maga a színtiszta hangzó-differencia.

Azok a fúziók pedig, amelyek kitermelték a ma már kezdeti, tisztább - a house szikárabb vonalaitól szinte gyökeresen eltérő - hibrideket, új talapzatra és megvilágításba helyezték az időnként radikálisan félrekommunikált műfajt – ami korábban beszorult a rossz sztereotípiába, ahová a hedonista partykultúra elhibázott metaforái, és az álmosítóan szűklátókörű zenei sznobok a kezdet kezdetén elhelyezték.

A hazánkban prosperáló – de természetesen eltérő regiszterekben – divatosnak tekinthető irányzatokon felül (minimal techno, hard techno) viszont szép lassan beosont a képbe egy egészen unikális hangzás. Korábban off-beat-ként, assymetric techno-ként, manapság egészen egyszerűen [a]http://www.darktechno.hu/new/[text]dark techno[/a]-ként jegyzik. Ez a periférikusabb al-irányzat természetesen nem véletlenül kapta ezeket az előtagokat.

Dark technoKözel tíz éve már, hogy a műfaj iránt elkötelezett producerek, DJ-k, akik a 90-es évek végén döbbenten nézték végig a stílus felhígulását, mainstream-é válását, gondoltak egyet és archiválták azt a detroit-i és berlin-i hangzást, ami a műfaj kikristályosodottabb időszakában meghatározta annak jellegét. De mitől ragadt rá az asszimetria, az off-beat, illetve a „dark“ cimke?

Attól a rendkívül originális intenciótól, ami a techno szubsztanciális bázisát jelentő egyenes 4/4-es ritmusképletet megtörte, és további mintázatokkal, a műfajtól korábban gyökeresen eltérő jegyekkel dúsította fel. Így lépett házasságra az industrial fémes, vassodrony-hangzása a droid-break-el, minimal 2 step-el és a velejéig lecsupaszított – experimentális – techno-val.

A szimbiózis pedig egyszerre gyökeresen új konstellációba helyezte a – nemzetközi és hazai porondon hajdanán egymást osztályellenségként kitagadó – tört (jungle, drum and bass, break) és egyenes zenéket (house, techno, trance, gabba) illetve azok szubkulturális viszonylatait is. Nem csoda, hogy ez a rendkívül különleges – a korábbi „alapító nyelveket“ határok felett ötvöző hibrid jelenleg az extravertált tánczene, illetve a velejéig immanens kísérleti elektronikus zene határán billeg.

Messianisztikus – és egyben rendkívül kockázatos – vállalkozásba fogtak tehát azok a szervezők (technofestival team, darktechno team) és DJ-k, akik – a hazai, jelenleg még rendkívül alacsony fokon differenciált elektronikus zenei piacon – egy dark techno party sorozatot indítottak el. Még akkor is, ha kapacitásuk megengedi, hogy a nemzetközi porondon olyannyira ismert neveket hozhassanak el hozzánk (újra), mint a japán zsonglőr Takaaki Itoh, illetve a szlovák, Rumenige producernév alatt a tört techno-t is atomjaira szeletelő DJ-t, Toky-t.

Orange ClubA dark tech csapat második rendezvényének a csepeli ex-Freeport, a jelenleg Orange Club név alatt futó épületkomplexum adott helyszínt. A korábban zömében vérzivataros black metál rendezvényekkel működő tér garázs-lokál jellegéből lefaragva viszont egy egészen hangulatos, klasszikus 21.századi szórakozóhelyet varázsoltak, lekerekített formákkal és sterilebb, visszafogottabb atmoszférával.

A – magyar partiélet jelenlegi vérkeringéséhez sajnos nem illeszkedő – 10 órás kezdés viszont most sem tudta átírni az egészestés zenei esemény normatív fél tizenkettes kezdőpontját – számos látogatóval karöltve én is ebben az időpontban érkezem.

Az elegánsabb, klasszikusabb darabokat sötétebb, indusztriálisabb hatásokkal vegyítő Rexam-ról lekésve a szervezés egyik vezéralakjának számító Ságia szettjére futunk be.
SágiaA minden felesleges díszítést kerülő rendkívül savas, túlvilágian pszichotikus darabok rendkívül gyorsan öszekorbácsolják az akkor még alacsony létszámban megjelent közönséget. Hamar megmutatkozik, hogy a sokszor felesleges, hangulatfokozó kötelező-körök kimaradnak ezen az estén, minden annak a – hártyavékony – rétegnek szól, aki érti, ismeri, és be is tudja fogadni ezeket a - sokszor még a rutinosabb versenyzőket is alaposan megrázó - darabokat.

Az est legtisztább 2 óráját érdekes módon éppen az est fővédnöke, Takaaki Itoh live act-je jelenti – ami szükségképpen nem kritikát jelent. A napfényesebb, tisztább, teltebb hangzások rendkívül üdén vegyülnek keze alatt a tömbökbe verődő, rendkívül intenzív és feszes darabokkal, valamint a palettájáról már jól ismert, időnként mosolyra fakasztó funk-osabb hatásokkal. Mindez rendkívül jó fordulatokkal, megfelelő mértékben adagolva, és ügyelve a nem túl radikális tempóváltásokra.
Takaaki ItohA világhírű, kifinomult ízléséről ismert producer/DJ tehát nem pusztán ragyogó alkotó, hanem borzasztóan technikás szórakoztató-egység is – amihez képregényszerű, rezzenéstelen arckifejezés és rendkívül egyszerű, a partikultúra szereplőinek reprezentatív „dressing code“-ját meghazudtoló ruházat kapcsolódik.

Még Ságia szettje alatt veszi kezdetét, de a japán techno-fenomén előadása alatt teljesedik ki az estre felvonultatott különleges, vezérelt fénytechnika. A füstgép, lézer és sztroboszkóp a jelen rendezvény alatt viszont különlegesen jó szolgálatot tesz. Nem csak felerősíti az időnként fékevesztett szuggesztivitással ránk zúduló akusztikus cybertér atmoszféráját, hanem mesterséges jellegével ki is zökkent
abból a zenei pokolból, ami iszonyatos erejével szinte fájdalmasan tompítja le érzékszerveinket.

Erre pedig óriási szükség volt a szlovák Toky kicsit sem könnyed, a legedzettebb techno-kalandort is felemésztő szettje alatt – ami a közönséget kis híján meg is felezte. A japán eleganciát és profizmust egy egészen különböző személyiség, vérmérséklet és keverési stílus váltotta fel. TokyEnnek keretében pedig 20-30 BpM-es (Beats per Minute) váltások, géppuskaropogás-szerű jungle-os törések, majd ezt követően a hard techno átlagsebességét is megközelítő, ipari futamok váltakoztak – mindenfajta redundanciát, kiszámíthatóságot és arányérzéket nélkülöző módon. Mindez persze nem azt jelenti, hogy amit ebben a kicsit sem DJ-barát műfajban tökéletes keveréssel ki lehetne hozni, azt Toky nem valósítaná meg – legkevésbé sem atletikus, könnyed, de borzasztóan intenzív mozgásával.

A rövidebb, de a műfajt kis híján teljes szélességében lefedő szett után a közönséget feléleszteni – és persze megmenteni vágyó – Dorian Knox-nak már nincs könnyű dolga.
Dorian KnoxA maroknyira csappanó, de még kitartó csapatot rutinos fordulattal helyezi vissza a menetelés ritmusába feszes schranz-szerű, kísérletezőbb, a rendezvény során eddig nem hallott darabokkal.

Kellő energiautánpótlás híján viszont a militánsabb techno-t képviselő magyar Fusion 9 duót 6 óra magasságában már nem hallgatjuk végig – mégha különleges világuk meg is érdemelné a kellő figyelmet.

Az est viszont összességében érdekes tapasztalatokkal zárul. Megízleljük sajnos a techno – valójában experimentális oldalának mutatott – alacsony részvételből fakadó – hazai közönyt, mindezzel együtt viszont egy elképesztően professzionális szervezés mellett kidomborodó, méltán „nyugati“ atmoszférát is.

Kapcsolódó link

[a]http://www.darktechno.hu/new/[text] Magyar dark techno oldal
nyomtat

Szerzők

-- Batta Barnabás --


További írások a rovatból

Interjú Illés Mártonnal zenei energiákról, a kortárs zene helyzetéről, tanulmányokról
Háttérinterjú Balogh Máté Andrással, a kortársPRos Kft. és az Art is Business Egyesület alapítójával a kulturális és a forprofit szféra egymásra találásáról, igényekről és lehetőségekről
Interjú Borlai Gergővel a véletlenek működéséről, a hazai és külföldi zenei szcéna működéséről, a zene marketingjéről
A Prae körkérdése zeneszerzőkhöz: Janca Ákos válaszol

Más művészeti ágakról

Szlovák est a Tiszatáj szerkesztőségében
Joseph Kosinski: Top Gun: Maverick
Tudósítás Lichter Péter Soderbergh-monográfiájának bemutatójáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés