PRAE.HU: Egyszer azt mondtad, hogy Manila gyönyörű város, mégis a sötét oldalát mutattad be. Miért?

Hogy miért a sötét oldalát ábrázoltam? Konfliktust szerettem volna látni a vásznon. A konfliktusból ugyanis dráma születik, ráadásul óriási erejű dráma, és a történetmesélés éppen az óriási erejű drámákról szól. Nagyjából pont ez a sorrend, vagyis először jön a konfliktus, abból származik a dráma, abból pedig maga a sztori.

PRAE.HU: A Metro Manila jóval inkább társadalomkritika, mint akciófilm. Miért ezt a megközelítést választottad?

Azért, mert a társadalomkritika a történetből ered. Alapvetően családtörténetről beszélünk, és a família tagjai rizikós helyzetbe kerülnek. Üvöltött a kockázatért az egész cselekmény, szóval meg kellett találnom annak a módját, mégis hogyan sodrom őket ilyen szituációba. Sajnálatos módon pedig arra a társadalomkritikára volt szükségem ehhez, amiről éppen te beszélsz.
 

PRAE.HU: Sokat kutattál a témában?

Láttam az egészet, így nem igazán kellett kutakodnom. Ide-oda jártam, különféle helyekre, leginkább a szegénynegyedekbe. Ott pedig adott volt minden, rögtön a szemem előtt. Nem volt semmi a kezemben, tényleg csak az döntött, amit arrafelé tapasztaltam.

Sean Ellis, a 10. Jameson CineFest vendége

PRAE.HU: És miért éppen a Fülöp-szigetek? Hiszen szóba jöhetett volna Thaiföld vagy például Vietnam is.
 

Ott vakációztam, és az idő alatt született az ötlet is, szóval úgy gondoltam, miért ne használhatnám az országot a saját céljaimra?

PRAE.HU: Kozmopolitának vallod magad? Merre jártál eddig?

Igen. Rengeteget utazom. De arra sokkal könnyebb válaszolni, hol nem jártam még. Hiszed vagy sem, Ausztrália eddig kimaradt, és Dél-Amerika is, ez tehát az a két földrész, ahol még nem fordultam meg.

PRAE.HU: Dél-Amerika? Láttad az Elit halálosztókat?

Persze.

PRAE.HU: A rendezőkkel, filmekkel hogy állsz? Kik, mik a kedvencek?

Sok nevet tudnék mondani. Egy csomó rendezőnek követem a munkásságát, olyanokét, akiknek nagy rajongója vagyok. Listát is írhatnék róluk. Érdekelnek az új tehetségek, és persze szorgalmasan kutatok azok után is, akik már nem élnek vagy alig ismerik őket, rendszerint pótolom az ő filmjeiket is, rámegyek az életművükre. Sőt, épp tegnap ültem össze néhány emberrel, és furcsa módon tényleg készítettem listát azokról a magyar filmekről, amiket meg szeretnék nézni. Hadd vegyem elő a mobilomat. Igen, tehát… Szerelem, Meseautó, Szegénylegények, Sátántangó, Emberek a havason.

PRAE.HU: Szép lista. Térjünk vissza picit a Metro Manilára. Nehéz volt a filippinó színészeket angolul instruálnod?

Nem, dehogy. Ugyanolyan volt, mint bármelyik más színésszel együtt dolgozni, plusz beszélnek is angolul.

Tükör/Szilánk (2008)

PRAE.HU: Hivatásos vagy amatőr színészeket választottál?

Jobbára színházi színészek voltak, Jake Macapagal például, aki a főszereplőt alakítja, onnan jön. Évekig játszott egy színdarabban, a Miss Saigon című musicalben.
 

PRAE.HU: Olvastam, hogy megvették a film remake-jogait. Mit tudsz erről?

Csak annyit, hogy már dolgoznak az ötleten, és különböző piacokra próbálják eladni azt a sok-sok variációt, ami az eszükbe jutott. Dél-Amerikában spanyolul foroghatna, Indiában hindiül, sőt, még egy Észak-Amerikában játszódó sztoriról is keringenek pletykák. Ezek mind potenciális gyártási helyszínek.
 

PRAE.HU: Az előző két filmed (Visszajáró pénz, Tükör/Szilánk) más-más műfajhoz tartozik, így arra lennék kíváncsi, legközelebb milyen zsánert választasz?

Jó kérdés! Az összeset. (nevet) Nem tudok erre pontosabban válaszolni. Olyan ez, mintha azt kérdeznék, kibe szeretsz bele 3 év múlva. Fogalmam sincs. A legfontosabb az, hogy a sztori karon ragadjon, függetlenül attól, hogy musicalről, horrorról vagy musical-horrorról beszélünk.

PRAE.HU: Mi lesz a következő projekt?

Pillanatnyilag a Lionsgate-tel dolgozom egy mentőakcióról szóló történeten, ami elég izgalmasnak látszik, aztán tervben van még egy Ázsiában játszódó film is, amin a Metro Manila írójával, Frank E. Flowersszel ügyködünk, de ez utóbbival kapcsolatban még roppant kevés részlet szivárgott ki. Bocsánat, amiért nem árulhatok el többet.

Metro Manila (2013)

PRAE.HU: Visszatérve a zsánerkérdésekre: mi a véleményed a heist filmekről?

Ezek a mozik a bűnügyi thrillerek közé tartoznak. A bűnfilmek kétféle konklúzióval zárulhatnak: "A bűn kifizetődő." és "A bűn nem kifizetődő." Körülbelül ez a lényeg, így summázható az üzenetük. Ez a két út létezik. A Tolvajok városa szerint például érdemes gaztettekbe fektetni. Rögtön az elején Ben Affleck kiürít egy bankot, és azonnal kedveled őt, hiába tesz valami törvénybe ütközőt. Vagyis érdemes pénzt ölni a bűnbe: a fickó ebből él, elnyeri a szimpátiánkat, szóval a szlogen az, hogy "A bűn kifizetődő", ráadásul a közönség arra vár, hogy megússza.
 

PRAE.HU: Meg is ússza.

Meg is ússza. Bár azt most nem tudom megmondani, hogy övé lesz-e a pénz is. Úgy emlékszem, igen.
 

PRAE.HU: Igen, övé lesz a zsákmány.

Elrejti a pénzt. Vagyis… Odaadja a nőnek, nem?
 

PRAE.HU: Neki adja, hogy egy jégkorongstadiont létesítsen belőle, Affleck pedig Floridába menekül. Egyébként volt szerencséd a Bikanyakhoz (Michael R. Roskam) vagy az Űzött vad című Mike Hodges-filmhez? Ezekben ugyanis megdől az, hogy a bűn kifizetődő, vagyis az említett film antitézisei.

Láttam a Bikanyakat. Mike Hodges pedig nagyon jó barátom, és imádja a Metro Manilát. A fia pedig érdekes módon Manilában él, talán ez is közrejátszhatott abban, hogy beleszeretett a filmbe. Az előkészítési fázisban egy csomó könyvet adott nekem, olyanokat, amiket ő már fellapozott, és az egyiknek Ghosts of Manila volt a címe. Bűnügyi regény, Mike pedig nem győzte hangsúlyozni, hogy ez az egyik valaha írt legjobb közülük. Szoros kapcsolatban álltunk az előkészítés során, és persze rettenetesen örült a végeredménynek is. Jól fogadta, igazán nagylelkű volt, támogatott bennünket az elejétől a végéig, és ez óriási fegyvertény, hiszen az Űzött vad, A krupié és az Öld meg Cartert! egyaránt nagy hatású gengszterfilmek.

Sean Ellis, a 10. Jameson CineFest vendége

PRAE.HU: Közös vonásuk, hogy a cselekmény rendre az antihősökre, pontosabban az ő kálváriájukra fókuszál. Egyetértesz ezzel?
 

Ismét az a kérdés, mit nevezünk remek történetnek? Mi mozgat meg téged? Mi nyűgöz le? Egyáltalán mit jelent az, hogy "kiváló sztori"? Rá kell jönnünk arra, mi hoz tűzbe bennünket, és úgy gondolom, a drámaiságon áll vagy bukik minden. A dráma konfliktus. Ha hiányzik a konfliktus, nincs dráma, és ha nincs dráma, történet sincs.
 

PRAE.HU: Ráadásul a Bikanyak és az Űzött vad abban is megegyezik, hogy a szexualitást, a férfiasságot és a bűnt boronálják össze.

Az említett mozik rengeteget kölcsönöznek a film noirok eszköztárából, az ’50-es évek terméséből. Ebben az időszakban a világ újra kezdett tudatára ébredni, kilábalni a sok éves háborúskodásból. A bűnügyi regények is nagy népszerűségnek örvendtek, az írások vagy a korabeli filmek dugig voltak marcona, pesszimista antihősökkel, csábnőkkel, rossz szeretőkkel, veszélyes femme fatale-okkal, és azt kell mondanom, hogy ezek az összetevők napjaink bűnügyi történeteibe is átgyűrűztek, sőt, nehéz is olyan kortárs műfajfilmet, thrillert készíteni, amelyeknek ne lenne valamiféle szexuális töltete. Bekódolódott a műfaji kellékek közé.

PRAE.HU: Egyetértesz azzal, hogy a műfaji darabok, kezdve a horroroktól a noirokon át Hodges filmjeiig, netán a Metro Maniláig képet nyújtanak a világról, amelyben élünk?

A jó filmek általában sok választ adnak erre. Pontosan ezért járunk moziba: válaszokat keresni. A történetmesélés mindig is az önfelfedezésről szólt, rólunk, arról, miért születtünk meg, mit miért teszünk? Mintha a tábortűz körül mesélnénk egymásnak, innen erednek azok a mesék is, amelyeknek a rémületkeltés a céljuk, ezen sztorik modern változatai pedig éppen a horrorok. Ősi dilemmákkal foglalkoznak, például azzal, mit jelent emberként élni, és mondom, azért járunk moziba, hogy erre választ kapjunk mások történetein keresztül. Azokat az eseményeket sosem tapasztalhatjuk meg a való életben, csakis a vásznat szemlélve. Gondolj csak bele, ez nagyon hasonló a videojátékokhoz. A mozi ugyanis olyasmikben részesíti a nézőt, amit ő sosem élne át.
 

PRAE.HU: Ha már itt tartunk: melyik a kedvenc horrorfilmed?

Talán Az ördögűző a leghatásosabb horror, legalábbis, ami engem illet. Napjainkban is durva, de a maga korában kikezdhetetlennek tűnt. Akik látták, hőköltek, hogy "Hűha!", mert akkora erővel gázolt át rajtuk, annyira sötét hangvételű. Dick Smith, a legendás maszkmester dolgozott a filmen, és az öröksége ma sem évült el, 40 év múltán is nyúlnak tőle. Az a fickó mindent megváltoztatott. Tudod, olyan ez, hogy nem tudsz ma már úgy sci-fit rendezni, hogy ne hasonlítanák azt Ridley Szárnyas fejvadászához. Nem tudsz ma úgy űrhajós moziba fogni, hogy ne A nyolcadik utas: a Halál legyen a viszonyítási alap. Zombi vagy ördöghorrorok sem élnének meg Az ördögűző nélkül, mivel Dick Smith effektjei annyira beépültek a köztudatba, csak szuperlatívuszokban lehet beszélni róluk.

Visszajáró pénz (2006)

PRAE.HU: Olyannyira, hogy a nemrég bemutatott Super 8-ban is Smith-re utalnak a gyerekek. Váltsunk témát: hogyan értékeled napjaink trendjét, mely szerint a horrorok és az akciómozik kiszorulnak a stúdiófilmek közül, és független forgalmazók veszik azokat a szárnyaik alá?

Az Universalé a Halálos iramban franchise, ugye?
 

PRAE.HU: Igen, de azok a mozik sem olyan brutálisak, mint például a… Robotzsaru…
 

Melyik stúdió is forgalmazta a Robotzsarut?

PRAE.HU: Az Orion, illetve az MGM. Úgy gondolom, ma már a hollywoodi stúdiók nem vállalnak be olyan akció- vagy horrormozikat, amelyek uralták a ’80-as, ’90-es éveket, illetve, ha mégis készülnek ilyen darabok, azok rendszerint olyan független gyártóknál kötnek ki, mint a FilmDistrict vagy a FilmNation.

A filmstúdiók általában a profittermelésre esküsznek. Elég csak végignézni a Robotzsaru-remake előzetesét vagy akár a tavalyi Total Recallét, amik ráadásul Verhoeven-filmek újrázásai. Kizsigerelték őket, kizárólag az anyagiak miatt. Nem is értem, mi a különbség a Robotzsaru feldolgozása és a Vasember között. De tényleg. Számomra az eredeti Robotzsaru válasz arra, hogyan kellett volna akkoriban egy Dredd bíró-adaptációt forgatni. Hogyan teheted érdekessé Dredd figuráját? A válasz: Robotzsaru.
 

PRAE.HU: A tavalyi Dredd hogy tetszett?

Nem láttam. Pedig Dredd-rajongó vagyok.

Sean Ellis, a 10. Jameson CineFest vendége

PRAE.HU: Mármint a képregényeké?

Igen. Szóval kicsit húzós a dolog, pláne, hogy engem is felkértek a Dredd rendezésére. Találkoztam a producerekkel, beszéltünk a filmről.

PRAE.HU: Összefutottál Alex Garlanddel és Allon Reich-hel?

Velük nem, a gyártó cég, a DNA egyik producerével. Alex akkor még nem csatlakozott a csapathoz, nem is írta még a forgatókönyvet, épp a jogokat próbálták megvenni a Rebellion kiadótól. Szó esett a filmről, arról, hogy nézne ki, miről szólna. Én végig amellett kardoskodtam, hogy lehetetlen Dredd-adaptációt csinálni Judge Death (a Halálbírák élőhalott vezére, aki egy olyan alternatív univerzumból jön, ahol az életben maradtakat büntetik – Sz. Á.) nélkül, mert a rajongók rá kíváncsiak. Van egy nagyon jó barátom, Jason. Együtt jártunk iskolába, ő pedig közben ragyogó művésszé érett, a Rebellionnek dolgozott, és vagy tizenhét borítót rajzolt a Dredd bíróhoz. Annyira rákattantam az ötletre, hogy tőle is kérdeztem, vajon mivel lehet megcsípni a rajongókat, és azt felelte, nincs Dredd-adaptáció Judge Death nélkül, annyira fantasztikus az a cselekményszál. Aztán egyre többet gondolkodtam az egészen, és rájöttem, hogy a Robotzsaruval már elkészítették a Dredd bírót. Kész, ennyi volt. Egy fura hasonlattal élve azt is mondhatnám, hogy mi csak egy újabb Robotzsarut hoztunk volna tető alá Dredd bíró címmel.  

Sean Ellis, a 10. Jameson CineFest vendége volt, a fotók Bendó Zsuzsanna felvételei.


Metro Manila
Színes, feliratos, angol-fülöp-szigeteki akciófilm, 115 perc, 2013.

Rendező: Sean Ellis
Forgatókönyvíró: Sean Ellis, Frank E. Flowers
Operatőr: Sean Ellis
Producer: Sean Ellis, Mathilde Charpentier
Vágó: Richard Mettler

Szereplők: Jake Macapagal (Oscar Ramirez), Althea Vega (Mai Ramirez), John Arcilla (Ong), Ana Abad-Santos (Dora Ong), Miles Canapi (Charlie), Moises Magisa (Buddha), Erin Panlilio (Angel Ramirez), JM Rodriguez (Alfred Santos)

Bemutató dátuma: 2013. október 31.
Forgalmazó: Vertigo Média Kft.
Korhatár: