irodalom

„Kizökkent az idő; – ó kárhozat! / Hogy én születtem helyre tolni azt.” – mondta Shakespeare dán királyfija bő négyszáz évvel ezelőtt. Az Élet és Irodalom eheti lapszámának számos írása uralja vagy uralni próbálja az időt és teret: egy napba zsúfol egész életeket, vagy éppen kozmikus szintűvé tágítja a nézelődés perspektíváját, emlékezni és felejteni hívja az olvasót – és sokszor már lehetetlen feladattá válik, hogy eldöntsük, mi a fikció, és mi a valóság.

Bognár Péter írónak, Szőcs Petra költőnek, Owen Good műfordítónak, Sineger Julianna beszédtanárnak és Keserű Imre pedagógusnak ítélték idén a Déry-díjat – közölték a szervezők csütörtökön, a díjátadó napján az MTI-vel.

November 28-án és 29-én kétnapos konferenciát szervez a József Attila Társaság és a Magyartanárok Egyesülete a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az első napon az irodalomtudományi szekció, a másodikon az iskolai módszertani szekció kap helyet. 

Tersánszky Józsi Jenőnek (1888-1969), a Nyugat folyóirat hosszú életű prózaírójának legismertebb műve alighanem az 1953-as Misi Mókus kalandjai. Nagyon érdekes, hogy ennek a mókusnak megvolt a Tersánszky-életműben az előzménye, vagyis észrevételem szerint ez a mókus egy másik regényből ugrott át ide. Nem is akármelyikből, hanem a III. Bandika a vészben című, kanáriról szóló regényből. - Acsai Roland Reggeli jegyzetek című sorozatának újabb darabja. Részlet egy készülő Tersánszky-monográfiából.

Madarak, akiktől tanulhatunk, kerítések, amelyeken túlról áthozhatunk valamit. A bágergödörtől egészen Rómáig. Szentek glóriája és egy harang, amely tanúsít történelemről és emberről. Kabai Lóránt mint megszólított – csak néhány elem abból a gazdagságból, amelyet  a két lapszám nyújt.