bezár
 

irodalom

2014. 08. 22.
Harmadik típusú találkozások a szívben
Interjú Bajtai Andrással
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Az idei Könyvhétre jelent meg Bajtai András harmadik verseskötete Kerekebb napok címmel a Kalligram gondozásában. A szerző öt év után jelentkezett új könyvvel. Bajtai Andrást lírai tájfutásról, fejben kajálásról és az expresszív költői képekről faggattuk, de azt is elárulta, hogy táncol-e még sápadt holdfénynél az ördöggel.

PRAE.HU: Meséld el egy kerekebb nap történetét.

Kettesben ébredéssel kezdődik és kettesben való elalvással ér véget. Ami közte van, búvárkodás és seedelés.

prae.hu

PRAE.HU: A borító jobb felső sarkában egy bogár mászik, ami egy növény termésének álcázza magát. Meglepődnék, ha ez a lény mászna elő egy kerekebb napon az ágy alól.

Amikor először megláttam Karl Blossfeldt 1932 körül készült Nigella Damascena című fényképét, rögtön tudtam, hogy ezt szeretném a borítón látni. Kerek, szúrós, és izgalmasan árnyalja a címet. A trükkös elhelyezést pedig a borító tervezőjének, Hrapka Tibornak köszönhetem.

Bajtai András: Kerekebb napok

PRAE.HU: Azt mondják, az első kötetét az ember ösztönösen írja, a másodikat racionálisan, és csak a harmadikra alakul ki az igazi hangja. Mi az, ami most is ugyanolyan fontos számodra, mint az elején?

Hogy a versek harmadik típusú találkozások legyenek a szívben. Akkor is, ha írom és akkor is, ha mástól olvasom őket. Olvasóként is felzaklató, elementáris, tiszta élményre vágyom, ez a hozzáállás erősen rányomta a bélyegét a Kerekebb napokra is. Habár az első könyveket gyakran megtagadják, én a szerencsésebbek közé tartozom, mert úgy érzem, hogy még mostani szemmel nézve sem kell szégyenkeznem Az átlátszó város miatt. Egy-két éve persze biztosan nem gondoltam volna, hogy az első könyvhöz kanyarodok majd vissza. Habár a Kerekebb napok versei közül néhányban még tetten érhető a Betűember groteszk világa, az új versek sokkal inkább Az átlátszó város által kitaposott ösvényen haladnak tovább. A vallomásosságot hoztam magammal abból a könyvből, amit az új versekben eltávolítottam a konkrét élményektől. A víziók és költői képek erején túl nagyon izgatott, hogy tudok-e klasszikus értelemben vett, de érvényes szép verset írni.

PRAE.HU: A Betűember igazi para-tár volt. Táncolsz még sápadt holdfénynél az ördöggel?

Még mindig meg tudok nézni egyetlen nap alatt akár három-négy horrorfilmet, és utána többnyire jól alszom. Többnyire.

PRAE.HU: Öt év telt el a Betűember megjelenése óta. Hogyan jutottál el "a fekete özvegy kőolaj mosolyától"  "a közös szív megnyugtató dobogásáig"?

Visszagondolva az elmúlt öt évre, azt hiszem, sokszor éreztem magam úgy, mint Johnny Depp a Halott emberben a vadnyugaton, de ezzel máris túldramatizáltam a dolgot. Volt ebben az időszakban valami a Party zónából is. Annyit tudtam, hogy semmiképpen sem akarom tovább folytatni a paráztatást vagy csavarva rajta valamennyit újra feltálalni. A Lelkigyakorlatoknak köszönhető világirodalmi stoppolás fordította a figyelmemet a megszólalás más lehetőségei felé.

Bajtai András

PRAE.HU: A könyv bemutatóján megtudhattuk, hogy a magyar költők közül kiket nem löknél le egy vadnyugati lovas szekérről. De kikkel töltenéd együtt a szilvesztert egy Párizs felé száguldó vonat büfékocsijában?

Olyan sokan vannak, hogy nehéz közülük kiválasztani néhány rosszéletűt. Lorcától szívesen meghallgatnám, ahogyan brooklyni éményeiről mesél kezében egy pohár vörösborral, miközben a háttérben Pablo Neruda a tengerre gondol az ablakon kibámulva. Holant is szívesen kirángatnám az alvókocsiból egy koccintásra, persze csak miután sikerült rávennem, hogy csináltassa meg az útlevelét és hagyja el Kampa-szigetét. Pessoa még nála is nehezebb eset lenne, hiszen neki rögtön legalább négy jegyet kellene vennie ahhoz, hogy mindegyik énje fentmaradhasson a vonaton. De azt a pillanatot is nagyon élvezném, amikor félbeszakítom Borgest, aki egyre rámenősebben udvarol Nelly Sachsnak, miközben a körkörös romok között száguldunk.

PRAE.HU: A Kerekebb napokban olvasható verseid alapján úgy tűnik, hogy mindig szerelmes vagy, a kötet fülszövege "megkésett trubadúr"-nak nevez. Mondok két mondatot, amit biztosan hallottam már tőled: "Mátyás, én semmit sem tudok a szerelemről", "Mátyás, én mindent tudok a szerelemről". Mostanában melyiket érzed igaznak a kettő közül?

Imádom a hangzatos szélsőségeket, ezek a hőzöngések is ennek tudhatók be. A Betűemerben volt egy kakukktojás, egy vallomásos, direkt szerelmes vers, az Elvesz. Kilógott a kötetből, de pontosan ezért került bele, mert nyitva akartam hagyni az ajtót egy lehetsegés továbblépéshez. Ez a vers simán szerepelhetne a Kerekebb napokban is, de ezúttal a személyes alapanyagot beforgatva el is akartam rugaszkodni tőle, hogy tágabb keretben és kozmikusabb díszletek között mozoghassak.

PRAE.HU: Válassz egy sort az új kötetből, amivel bemutatnád magad az anonim vallomásosságfüggők gyűlésén!

“Végül is nem utaztunk el Koppenhágába.”

Bajtai András

PRAE.HU: Felejthetetlenek a kötet vizionárius, expesszív költői képei: "...széttárták kezüket az összeégett folyosón, / és a légszomj lombkoronájából / kirajzottak a madarak." Néha olyan érzésem van, mintha olvasás közben egy dark fantasy világban járnék.

Habár nem vagyok megrögzött fantasy olvasó, vonzódom a fantasztikumhoz, a látomásossághoz és a lírai mágiához. Ami pedig a költői képeimet illeti, igyekeztem minél telítettebb, vadabb és érzékibb víziókat írni. A látványközpontúság nem véletlenül az egyik legfontosabb tulajdonsága ezeknek a verseknek, de nem a hollywoodi blockbusterek vagy az exploitation filmek lebegtek a szemem előtt, hanem sokkal inkább az foglalkoztatott, hogy miként tudok egy-két sorral dimenziókapukat nyitni. Lehet, hogy egy tájképfestő veszett el bennem, de rajzolni nem tudok. Azért viszont hálás vagyok, hogy lírai tájfutó lehetek.

PRAE.HU: A Kerekebb napokban feltűnően sok étel kerül terítékre. Kubiszyn Viktor azt írja a Drognaplóban, hogy "fejben anyagozik". Te versben kajálsz?

Lefogyni jó, de enni még jobb. Persze mindkettőt okosan csinálni a legjobb, szóval volna még mit tanulnom Schobert Norbitól. Ami a Kerekebb napok étlapját illeti, nem mondhatnám, hogy egy ínyenc alakja rajzolódik ki a versek hátterében, de ez nem is rám vallana. Egy adag pincepörkölt, egy szelet bundáskenyér, egy tányér szalontüdő, forró sodó és Lottó szelet szerepel a menüben. Ez nem a Nobu étterem világa, hanem a Frici Papa Kifőzdéje.

PRAE.HU: Milyen zene szólt a háttérben a kerekebb napokon?

A legtöbbször azt hiszem, hogy ez a felvétel. Még az sem zavar, hogy annyit köhögnek közben, mintha egy tüdőszanatóriumban rögzítették volna.

PRAE.HU: Pallag Zoltán "a magyar biobarokk birtokos szerkezet őré"-nek nevezett. Megmaradsz ezen a poszton?

A birtokos szerkezet, mint grammatikai formula szinte észrevétlenül vált a kötet egyik legfőbb strukturális szervező elemévé. Habár a titulus megtisztelő, mégis úgy érzem, hogy másfelé kell majd továbbindulnom, ezt a bástyát most egy időre hátrahagyom. A pár éve megkezdett Gyereknap-ciklust félbehagytam, szeretném azt is folytatni, de fantáziálok füstös jazz-versekről és valamiféle egészen elszállt, vad prózáról is. Nagyon sok kiváló novelláskötetet olvastam az elmúlt hónapokban a pályatársaimtól, szívesen kipróbálnám magam ebben a múfajban is. De bármit is írok majd, a megveszekedett romantikus alkatomat biztosan nem fogom meghazudtolni.

Fotó: Haraszti Ágnes

nyomtat

Szerzők

-- Sirokai Mátyás --


További írások a rovatból

Kritika Kukorelly Endre Ház, háború, halott című könyvéről
irodalom

Bemutatták Závada Péter Éngép című verseskötetét
Bakos Gyöngyi Nixon nem tud lépcsőzni című kötetéről

Más művészeti ágakról

Az Árnyak kertje című antológiáról
Szinvai Dániel: álmomban az eső
színház

Az Egy nyár című komédia a Katona József Színházban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés