bezár
 

gyerek

2014. 10. 04.
Szívbéli szárnyacskák és Tündérkerti kalandok
Ungvári Bélyácz Betti könyvének bemutatója
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A „tündérkert” ebben az esetben a XI. kerületi Rogers Személyközpontú Óvodát és Általános Iskolát jelentette, ahol szeptember 27-én, szombaton, Menyhért Anna írónő és Dobos Orsolya alternatív pedagógiai szakértő beszélgettek szakemberekkel, valamint a Tündérkerti kalandok című mesekönyv szerzőjével, Ungvári Bélyácz Bettivel az örökbefogadásról, szülő-gyermek kapcsolatról, a gyermekben felvetődő kérdések helyes megválaszolásáról – a mindennapok harmonikus megéléséről.

A kerekasztal-beszélgetés első tematikai felvetése összecsenghet a kívülálló ember első kérdésével: Mikor jön el az a pillanat, amikor fontos lehet és kell is beszélni a gyermekkel az örökbefogadásról, a vérszerinti szülőkről, hogyan, milyen módon lehet elmesélni egy gyermeknek a családba kerülés körülményeit.

A kérdéshez kapcsolódik Ungvári Bélyácz Betti különleges „örökmeséinek” születése is, ugyanis a szerző saját tapasztalataira építi szimbolikus történeteit: Saját, szintén örökbefogadott lánya, Laura egy napon, alig két évesen neki is feltette ezt a kérdést, a maga gyermekperspektívájából: „Én is a te pocakodból születtem?” A hirtelen jött kérdésre adott rövid és tömör nemleges választ hamarosan már kész mese, mesék követték (Égből pottyant, Tündérkerti mese, Tündérkerti kalandok), amelyeket láthatóan egy boldog szülő-gyermek kapcsolat hat át. A mesék üzenete nem csak gyerekeknek szól, céljuk az is, hogy mesevilágbeli modelljeikkel segítsék az örökbefogadó szülők kommunikációját. Tulajdonképpen hétköznapi történetek bújnak – például – „tündérbőrbe”. Liliána is, a tündérpárnál nevelkedő embergyerek, hasonlóan a valósághoz, eljut ehhez a kérdéskörhöz, amikor anyja tündérszárnyait látva megkérdezi: „Nekem is lesz szárnyam?” Anyja válasza pedig minden kételyt felülíróan így hangzik: „A te szárnyacskáid a szívedben vannak. A szeretet, ami benned lakik, messzebbre tud szárnyalni, mint a legjobb tündérszárny. Mi szerettünk már azelőtt, hogy megszülettél, és a te kis szívbéli szárnyaid vezettek hozzánk téged. Ennél nagyobb dolog nincs is a világon.”

Bogár Zsuzsa, Székely Zsuzsa, Mórucz Lajosné és Ungvári Bélyácz Betti

Az örökbefogadás tényét nem elég pusztán közölni a gyermekkel, meg is kell magyarázni. Sok hat éven aluli gyerek az örökbefogadás kapcsán olyasmire gondol, hogy „a szüleim örökre szeretnek”. Fontos tehát, hogy a fogalomhoz társuljon értelmezés is – hívta fel a figyelmet az örökbefogadás egy lényeges aspektusára Székely Zsuzsa, a Mózeskosár Egyesület elnöke. Legkésőbb az óvodáskorig legyen kimondva, elmesélve az örökbefogadás folyamata, ténye, ami értelemszerűen minden esetben más és más történet: Minden gyermeknek, minden örökbefogadásnak megvannak a sajátosságai, minden eset egyedi.

A mesék megható letisztultságukban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az örökbefogadás értelmezése a gyermekek számára is pozitív legyen, és az örökbeadást ne veszteségként éljék meg. Gyakori, hogy az örökbefogadó maga is nehezebben mondja ki, meséli el a gyermek történetét – ennek leküzdésében segíthet például a közösséghez tartozás érzése. Rengeteget számít, ha a szülő nem érzi magát egyedül a problémájával, és beszélhet erről a közeli rokonoknak, barátoknak, illetve hasonló cipőben járó embereknek. Azáltal, hogy a szülők közösségben élik meg az örökbefogadást, a gyermekekben is kialakul a közösséghez tartozás fontossága, hiszen a szülők által mutatott viselkedési modellt veszik át a gyerekek is – emelte ki Mórucz Lajosné, a Gólyahír Egyesület elnöke.

Mórucz Lajosné és Ungvári Bélyácz Betti

A kerekasztal-beszélgetés során felvetődött továbbá egy szintén gyakran előforduló kérdés, ami az örökbeadó szülőkkel kapcsolatos információkra irányul: Hogyan viszonyuljanak az örökbefogadók, illetve a gyermekek a vérszerinti anyához és apához? Milyen kapcsolat jöhet létre örökbeadó és örökbefogadó, illetve a gyermek között? A Gólyahír Egyesület elnöke itt is hangsúlyozta a természetesség szerepét. Elsősorban akkor és annyit érdemes beszélni a vérszerinti szülőkről, amikor és amennyit a gyerek kérdez róluk. A kulcsszó a fokozatosság. Nem kell feltétlenül azonnal elvinni a gyermeket már az első kérdésénél az örökbeadó szülőkhöz. Könnyen lehet, hogy éppen csak egyetlen dologra kíváncsi, például – nagyon gyakran – az örökbeadó anya szeme vagy haja színére, vagy a nevére. Erre a kérdésre ennél többet nem is kell mondani, nem biztos, hogy áldásos, ha rögtön elárasztják a szülők a gyereket különféle információval. Természetesen később a fizikai találkozásnak is megvan a jelentősége, hiszen azáltal, hogy a gyermek találkozik az örökbeadó személyével, megerősödik identitásában - ezáltal tudja ugyanis valakihez kötni a vérszerinti anya és apa személyét.

Dobos Orsolya és Menyhért Anna

A megismerés folyamatához hozzátartozik a vérszerinti szülőkről készült fényképek bemutatása, éppen az előbb említett okokból kifolyólag - a konkrét kép szintén a személyiség egészséges kialakulását erősíti. Egy örökbefogadott gyermek esetében a róla készült képeknek is sokkal nagyobb szerepe van, mint másoknál, a fotók az ő egyedi történetét mutatják be, a maga megismételhetetlen valójában. A fotók összessége alkotja azt a kontinuitást, ami ezt a kivételes történetet rekonstruálja – erősíti meg Bogár Zsuzsa, tanácsadó szakpszichológus. Amennyiben nyílt örökbefogadásról van szó (újszülöttek esetén, ha az örökbeadó és az örökbefogadó szülők ismerik egymást), úgy a gyermek lojalitása az örökbefogadó szüleihez is biztosabb lesz – a kapcsolat közöttük egyértelműen a bizalom és őszinteség alappillérein nyugszik. A találkozások során is talán azt a legfontosabb kiemelni, hogy általuk kaphat visszaigazolást a gyermek: Nem ő az, akit a vérszerinti szülei nem akartak, nem a személye ellen irányult a döntésük – sokkal inkább a körülmények és az adott élethelyzet miatt határoztak az örökbeadás mellett. Nem elutasításról van szó, szeretetből adták oda a gyermeket – ennek kell meghatároznia a gyermek és a vérszerinti szülő kapcsolatát.

Ahogyan a barátságos kis osztályteremben a beszélgetés lassan a végéhez közeledik, a hallgatóság figyelmét gyerekek mozgolódása töri meg. Lassan megérkeznek ők is, hiszen zárásként mese következik: Ungvári Bélyácz Betti most megjelent könyvéből hallunk egy tündéri részletet.

Fotó: Scholtz Kristóf

nyomtat

További írások a rovatból

gyerek

Téli történet a Nádtengeren Téli történet a Nádtengeren
Pálfi Zsolt: Lengemesék 2 - Tél a Nádtengeren
Balázs Eszter Anna cápaveszélyről, elszánt magyar nőkről és a mexikói könyvvásárról
Rét Viki kortárs novellagyűjteményről és egy alakuló regényről mesélt

Más művészeti ágakról

irodalom

Mai szövegvalóságom - hiteles vagy realista? Mai szövegvalóságom - hiteles vagy realista?
A kortárs próza újabb fejleményei konferencia 2. napja
Láng Orsolya és Celler Kiss Tamás Késelése
irodalom

Egy furfangos örmény kalandozásai Erdélyben Egy furfangos örmény kalandozásai Erdélyben
Pálffy Gyula Szenkovits Marci mókái című anekdotagyűjteményének újrakiadása elé (Romanika Kiadó, Budapest, 2018.)
Slayer, Final World Tour, Bécs, Wiener Stadthalle, 2018. november 23.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés