bezár
 

film

2016. 11. 03.
Keleti kényelmetlenség
Cristian Mungiu: Érettségi
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A remek Cristian Mungiu, híven eddigi életművéhez, ezúttal is történelem, hatalom és egyén viszonyát vizsgálja egy bűnfilmbe oltott családi drámán keresztül legújabb, Cannes-ban a legjobb rendezőnek járó díjjal jutalmazott filmjében, az Érettségiben.

A román újhullámnak nevezett, a 2000-es években útjára indult dokumentarista és minimalista filmművészeti irányzat a szomszédos országban, illetve nemzetközi fesztiválokon hatalmas (kritikai) sikert aratott. S bár mára konvencionálissá vált a román alkotók (Cristi Puiu, Cristian Mungiu, Radu Muntean, Radu Jude stb.) által képviselt szenvtelen, drámaiatlan stílus is, ám a „csapat” évről évre előáll valamilyen újítással vagy roppantul aktuális, mindenkit elgondolkodtató, ízig-vérig emberi történettel (A legboldogabb lány a világon, Anyai szív, Alsó szomszéd).

prae.hu

Persze a román újhullám ereje nemcsak stílusában és hétköznapiságában rejlik, hiszen a skandináv filmesek, az iráni rendezők vagy az amerikai függetlenek is élnek dokumentarista és minimalista eszközökkel. Cristi Puiu, Corneliu Porumboiu vagy Cristian Mungiu (de említhetnénk a többi jeles alkotót is) filmjei elválaszthatatlanok a román közelmúlttól, mely gyakran konkrét témaként is feltűnik a román filmművészet remekeiben (Forradalmárok, Mesék az aranykorból, Hogyan éltem túl a világvégét?), de még a szinkronidejű drámákban is újra és újra az emlékezés tárgyává válik a legtöbbször teherként ábrázolt történelmi-társadalmi örökség. Avagy a románoknak tökéletesen sikerül az, amit a magyar rendezők jórészt kerülnek: összekapcsolják a múltat és a jelent, és segítenek a nézőnek elgondolkodni azon a kérdésen, hogy miért rossz nekünk itt, Kelet-Európában.

Cristian Mungiu: Érettségi

Cristian Mungiu művei, a 4 hónap, 3 hét, 2 nap, a Mesék az aranykorból vagy a Dombokon túl (mindegyik említett alkotást elhalmozták fesztiváldíjakkal) kísértetiesen hasonló társadalomképet festenek, mint amilyet sokunk Magyarországon is tapasztalhat. Az államszocializmus, jóllehet némileg más formában (a kádári „vidám barakk” valamivel élhetőbb hely volt, mint az élelmiszerhiánnyal küszködő, személyi kultusztól terhes Ceaușescu-rezsim), de ismerős a magyar társadalom számára is. A létező szocializmus káros következményeit mai napig nyögik a kelet-európai társadalmak, hol kisebb, hol nagyobb mértékben. S bár mára fordult a kocka, és jelenleg Magyarország áll Romániánál sokkal rosszabbul (nézzük csak meg, mennyit ért a román lei a forinthoz képest a 2000-es évek elején, és mennyit ér a 2007-es EU-csatlakozás óta), ám a korrupció, az ügyeskedés, a tekintélyelvű hatalmi mintázatok a román-magyar határon túl is jelen vannak.

Cristian Mungiu az „alattvalók” felett atyáskodó diktatúra társadalmi következményeit vizsgálta már első nagy sikerében, a 4 hónap, 3 hét, 2 napban is, s azóta tulajdonképpen különböző területeken, de ugyanezt a problémakört elemezte szatirikus formában (Mesék az aranykorból) és vallási metaforákkal (Dombokon túl). Most az Érettségi című bűndrámájában Mungiu mintegy megérkezett a jelenbe, és nyers direktséggel beszél a kortárs román társadalomban jelenlevő korrupcióról, mely az eddigi műveihez igazodva természetesen a közelmúlt terméke.

Cristian Mungiu: Érettségi

Az Érettségi történetében egy átlagos felső-középosztálybeli román családot ismerhetünk meg, centrumban Romeóval, a nagy tekintélynek örvendő kórházi orvossal. Romeo házassága romokban hever, mivel a férfinek fiatal szeretője van, feleségével rég elhidegültek egymástól. Ám a doktor úr bármit megtenne lányáért, a 18 éves Elizáért, aki nagy megmérettetés előtt áll, mely egész életére kihatással lehet: le kell tennie az érettségi vizsgákat. Sőt nem szimplán le kell tennie, hanem közel tökéletesre kell felelnie, különben nem veszik fel egyik angliai egyetemre sem, ahonnan meghívókat kapott. Így nemcsak Elizára, de édesapjára, Romeóra is hatalmas teher nehezedik, mivel a férfi a legjobbat akarja lányának, hogy elkerülje a hibát, amit fiatalon ő maga is vétett feleségével: a rendszerváltás után hazatértek külföldről, a megreformálhatatlan, javíthatatlan, reményvesztett posványba.

Ám egy napon, az iskolába menet, fényes nappal megtámadják és megerőszakolják Elizát, mely a felkészült lányt természetesen teljesen romba dönti lelkileg. Ezért a tisztességes Romeo, látva gyermeke állapotát, kétségbeesésében illegális ügyletekbe keveredik.

Persze egy olyan társadalomban, melyben az emberek úgy nőnek fel, hogy a szabálysértést, a kiskapukat, a „mutyizást” és az ügyeskedést tartják normának, és ahol a felszínen formálisan létező szabályok szerint csak a naivak és az őrültek cselekednek, ott képtelenség tisztességesnek maradni. Kísértetiesen ismerős ez a helyzet abban az országban, ahol a legfelsőbb politikai hatalom is autokratikus berendezkedésűvé kezd válni, mely rokonokat, barátokat, „kegyelteket” helyez pozícióba, a szakértelemmel szemben a személyes érdekeket és kapcsolatokat teszi mércévé.

Cristian Mungiu: Érettségi

Aki nem tud Románia társadalmi-politikai helyzetéről semmit, annak a hasonló magyarországi állapotok miatt az Érettségi világa mégis ismerős lehet. Cristian Mungiu ezúttal is remek forgatókönyvet hozott össze, melyben olyan gördülékenyen, olyan természetességgel mozognak a karakterek, bomlanak ki a sokkolóbbnál sokkolóbb cselekményszálak, mintha egy dokumentumfelvételt néznénk. A Romeóval jó barátságban levő főfelügyelő például közönyösen felsorolja, milyen jól fizető munkahelyekre juttatta be barátait, családtagjait, s Eliza dolgozatát is úgy nézegeti, mintha élet és halál ura lenne.

Az Érettségiben minden összefügg mindennel. Mindig van valaki, akinél lehet teperni, kapaszkodni, hogy elintézzen egy alapjáraton lehetetlen előléptetést. Olyan társadalom képe rajzolódik ki Cristian Mungiu filmjében, melyben nem a tehetség vagy a szakértelem, hanem kizárólag az érzelmi viszonyok számítanak. Így a bűncselekmény, a nemi erőszak pusztán katalizátor, mely miatt Eliza szétcsúszik lelkileg, és az amúgy kitűnő tanulmányi eredményekkel rendelkező lány is rá fog szorulni a kiskapuk használatára. Pusztán azért, mert nap mint nap ezzel szembesül, és saját kétségbeesett édesapja is erre sarkallja.

Cristian Mungiu filmje így mintegy „társadalmi film noir”, melyben a viszonylag tisztességes, bár kiábrándult átlagember, Romeo bűnbe esik, a törvény áthágására kényszerül. Rajta keresztül sajnos elkerülhetetlenül, didaktikusan kimondásra kerül, hogy „ebben a társadalomban nem vonhatod ki magad a törvénytelenségek alól”, jóllehet, szerencsére a különböző, profin és természetességgel ábrázolt szívességtevéseken és -kéréseken keresztül Mungiu remek módon mutatja be a mindent felemésztő korrupciót.

Cristian Mungiu: Érettségi

Ennek pedig történelmi vetületét a két szülő adja, akik már negyvenes éveik vége felé járnak. Romeo és feleségének széteső házassága, illetve az apa kétségbeesett kaparása azért, hogy Eliza megmeneküljön a román valóságtól, mind az államszocializmusban, a rendszerváltásban és a rendszerváltás utáni csalódásban, a kilencvenes évek látszólagos felszabadult atmoszférájában gyökeredznek.

S a szülők múltja révén Cristian Mungiunak sikerül a speciálisan román közegből univerzális, kelet-európai tapasztalatot kinövesztenie. Hiszen a rendszerváltás mindannyiunkat érint, akik ebbe a térségbe születtek. Kiváltképp az ötvenes-hatvanas években született generációt, akik fiatalkorukat még a diktatúrák idején kezdték meg, a becsődölt, vakvágányára futott szocializmus idején, az erjedés korában. 1989-ben Románia mintegy a rendszerváltások szimbólumává vált, melyet végső soron Antall József híres parlamenti szállóigéjével („Tetszettek volna forradalmat csinálni!”) avatott kivételes eseménnyé. Hiszen a kelet-európai relatíve békés átmenetek között a román demokratizálódás valóban forradalomként zajlott le, melynek keretében az utcára vonuló tömeg és a lázadók fegyvert fogtak Ceaușescu rezsimje és erőszakszervezete, a Securitas ellen, majd kivégezték a diktátort.

A román forradalom heves érzelemkitörésként értelmezhető, melyben többek között a fiatalok reménye és hite összpontosult, s mondhatjuk, szimbolizálta a környező kelet-európai országok szabadságvágyát is. A széthulló szocializmus romjain hirtelen felhúzott vadkapitalizmus azonban finoman szólva sem bizonyult igazságos, működőképes alternatívának, a privatizáció utáni munkanélküliség, a létbizonytalanság, az alacsony bérek, a társadalmi osztályok átalakulása, a nyerészkedő, ügyeskedő újgazdagok feltűnése stb. általános jelenség volt. S úgy tűnt, a rendszerváltásnak nemcsak a régi rend képviselői a vesztesei, hanem igen népes azon szerencsétlenek tábora, akiknek összeomlottak a szabadsággal kapcsolatos illúziói. Azaz a szabadság valójából bizonytalanságot és reménytelenséget hozott, a politikai elnyomást pedig felváltotta a pénzdiktatúra. Sok pénz – nagy hatalom, kevés pénz – kisemmizettség: ezek a kilencvenes évek tapasztalatai Kelet-Európában.

Cristian Mungiu: Érettségi

Az Érettségi is ezt mutatja be Romeón és családján keresztül. Habár a férfi rangos orvosként dolgozik, felesége rangon aluli munkát végez, könyvtárosként keresi kenyerét, és reményvesztett szavaiból az érződik, hogy már kiégett, beletörődött a kelet-európai sorsba, azaz az élethosszig tartó létbizonytalanságba, mely az egyre vékonyodó középosztályt is sújtja.

A társadalmi-történelmi folyamatok ábrázolásában Cristian Mungiu ezúttal is mesterfokon teljesít, s talán még legtöbbet emlegetett alkotásán, a 4 hónap, 3 hét, 2 napon is túltesz. Néha-néha bicsaklik csak meg ez Érettségi, de akkor sem szociokulturális elemzésben, hanem inkább a világábrázolásban, egy-két drámainak szánt jelenetében. Például gyengíti a film realizmusát, mikor Mungiu túlzásokba esik, és halmozza a sorscsapásokat: Romeóék ablakát betörik, kocsijuk szélvédőjét bedobják egy kővel, nem sokkal a nemi erőszak után egy kutya szalad a férfi kocsija elé, majdnem balesetet okozva, a férfi egyszer kiszáll, berohan az erdőbe, és zokogni kezd stb. Azaz túlontúl melodramatikusnak és fatalistának tűnik egy-két jelenet, mely rontja az Érettségi nyers hitelességét.

Ám akármilyen modorosnak is hat néhány kisebb megnyilvánulás Cristian Mungiu drámájában, az Érettségi pszichológiailag is rendkívül hiteles dráma, velejükig emberi karakterekkel. Hiába követnek el bűnöket, hiába fognak mellé a figurák, nincsenek jók vagy rosszak. Ha van is morális értelemben vett „gonosz”, akkor az csak a társadalmi rend mint absztrakt normarendszer vagy inkább szokásjoggyűjtemény lehet, hiszen ebben a mocsárban mindenki elmerül, aki a korrupt világba beleszületik. Még az erősen gengszternek kinéző és kétes ügyletei miatt a rendőrnyomozók figyelmét felkeltő alpolgármester, Bulai úr is belophatja magát a néző szívébe, de legalábbis szánalomra méltó emberré válik, mikor a kórházban, haldokolva is Eliza sorsa felől érdeklődik, akinek az öreg hatalmasság is elintézett pár dolgot. Avagy az idős férfi nem eredendően rossz ember, csupán a rendelkezésre álló lehetőségeket ragadta meg, melyek nyilvánvalóan sértik a demokratikus és a liberális piacgazdaság eszményét elveket.

Cristian Mungiu: Érettségi

De persze a hangsúly itt leginkább a „bukott generációt" képviselő Romeón van, akivel Adrian Titieni szinte egybeforr. A színész teljesen átlényegül az Érettségiben, Cristian Mungiu választása tökéletes volt, mikor Titienit felkérte a főszerepre. Ő tipikus kelet-európai kisember orvosi rangja ellenére, aki megpróbál túlélni, ugyanakkor tudatában van a mindent magába szippantó mocsárnak is. Romeo éppen azért lép a bűn útjára, mert tökéletesen meg akar felelni annak a rendszernek, amibe született, amiben él. Így egyszerre szánandó és átélhető, elítélendő és támogatandó karakter Romeóé, aki felett külső szemlélőként könnyű ítélkezni, ám Cristian Mungiu pont azért választhatta a hétköznapi ember benyomását keltő Adrian Titienit a szerepre, hogy a nézőnek szegezze a kérdést: itt van ez a férfi, aki sok aljasságot elkövet, de vajon te nem lépnéd-e meg mindezt azért, hogy gyermekedet kisegítsd a létbizonytalanságból, és elindítsd egy szebb jövő felé?

Zseniális, komplex, elgondolkodtató későmodernista film az Érettségi, mely a román újhullám sok más darabjához hasonlóan nem megnyugodva, elégedetten küld ki minket a moziteremből az életbe, hanem kételyeket és kérdéseket ébreszt bennünk. Cristian Mungiu ismét azzal a kelet-európai sorssal szembesít minket, ami mindannyiunk számára élő tapasztalat, és amelyből nincs kitörés, mivel az apák és anyák nemzedéke akarva-akaratlan megfertőzi a fiatal generációt a múlt vírusával, azaz a paternalista, tekintélyuralmi rendszerek mintázatai tovább örökítődnek. A csalás, a korrupció, az ügyeskedés, a mutyizás annyira a térség valóságának részévé vált, hogy pusztán külső perspektívából ismerhetők fel ezek negatív hatása. Romeo, az Érettségi főszereplője külföldet megtapasztalva látta csak meg, hogy mi a helyzet hazájában. Cristian Mungiu megspórolja nekünk az utazást, és roppantmód fontos bűndrámája jóvoltából csak a legközelebbi vetítőteremig kell elmennünk, hogy ráeszméljünk arra a kelet-európai morális nyomorra, amin csak akkor lehet változtatni, ha tisztában vagyunk pontos működésmódjával.

Cristian Mungiu: Érettségi

 

Érettségi (Bacalaureat)

Színes, feliratos francia-belga-román dráma, 128 perc, 2016.

Rendező: Cristian Mungiu

Forgatókönyv: Cristian Mungiu

Producer: Tudor Reu

Operatőr: Tudor Vladimir Panduru

Vágó: Mircea Olteanu

Szereplők: Adrian Titieni (Romeo), Maria-Victoria Dragus (Eliza), Lia Bugnar (Magda), Vlad Ivanov (főfelügyelő), Rares Andrici (Marius), Petre Ciubotaru (Bulai úr)

Bemutató: 2016. október 20.

Forgalmazó: Vertigo Media Kft.

Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!

nyomtat

Szerzők

-- Benke Attila --

Benke Attila az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett 2012-ben filmtudomány mesterszakon, ugyanitt 2016-ig a Filozófiatudományi Doktori Iskola Film-, média- és kultúraelmélet programjának hallgatója volt. Jelenleg filmkritikusként, újságíróként, szerkesztőként tevékenykedik számos kulturális folyóiratnál és portálnál, valamint filmes műfajelméleti kutatást végez, és magyar filmtörténettel is foglalkozik.


További írások a rovatból

A BIFF filmfesztivál UNSEEN fotókiállítása
Révész Bálint és Mikulán Dávid KIX című dokumentumfilmje a 21. Verzió Filmfesztiválon
Hajdu Szabolcs: Egy százalék indián


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés