bezár
 

gyerek

2008. 08. 01.
A juhászbojtár és a troll
Tótfalusi István: Meseország lakói
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A juhászbojtár és a troll Meseország huszonnyolc híres-hírhedt lakója kel életre és mutatkozik be Tótfalusi István idei könyvhétre megjelent kötetének, a Meseország lakóinak egy-egy versében.

A szótárairól, ismeretterjesztő köteteiről és műfordításairól is ismert Tótfalusi István most a mesehősök leltárát készítette el. A Meseország lakóiban szereplő híres-neves alakokat minden mesekedvelő ismeri, de természetesen egy ilyen lista sosem lehet teljes – a mesefigurák kiválogatásának elve viszont Tótfalusinál így is eléggé önkényesnek tűnik. Ami ezekben a versekben a legizgalmasabb: minden vers beszélője maga a híres (vagy kevésbé híres) mesefigura, akik olyan titkokat árulnak el magukról, melyeket talán nem is gondoltunk volna róluk. Például, hogy a királyné nem örül annak, hogy ő mindig csak háttérszereplő, vagy hogy a kovács – ha éppen nem kardokat kovácsol – szívesen formál szélkakasokat, az óriás pedig szerelmes az apró tündérbe. Vagyis metafikciós, saját mesebeli szerepükre reflektáló szövegekkel éppúgy találkozunk, mint aranyos, „bulváros” információkkal, a mesefigurák egymással való kapcsolatainak néhol meglepő részleteivel. Adott lett volna akár egy olyan lehetőség, hogy egy olyan verseskötet készüljön, ahol a versek és szereplők hálózatszerűen kapcsolódnak össze, mindegyik alak több másikról árul el valamit stb. – de ehhez az kellett volna, hogy valamilyen világos és egységes koncepció szerint legyenek kiválogatva a szereplők.

Ilyesminek azonban kevés nyomát találjuk. A magyar népmesékből ismert figuráknak (A juhászbojtár), vagy konkrét mesékhez alig köthető, kevéssé „mesei” alakoknak (A kéményseprő, A kovács) például elég kevés közük lehet az angolszász mesék és fantasyk szörnyeihez (A troll). Míg a király, királylány, óriás, törpe rengeteg mese szereplői, addig például a Meseország lakóiban szereplő halász csak az aranyhallal való kalandjából ismert. Ötletes a borító, amin Meseország lakóinak névtáblái találhatóak – ám hogy kerülnek ezek az alakok egy házba vagy országba? A kötet hátoldalán olvasható szöveg szerint négy éves kortól ajánlják a verseket – ebben a korban a könyvben szereplő Mikulás például elméletileg még a hús-vér valóság, és nem a mesék távoli hőse, mint a griffmadár vagy a hétfejű sárkány. Ennyi erővel akár a húsvéti nyúl is szerepelhetne a kötetben. Úgy tűnik, Meseország valójában nem más, mint a hazai „mesefogyasztást” hűen tükröző magyarországi Meseország: vallási-népi és magyar népmesei eredetű alakok keverednek ma már archaikusnak tűnő foglalkozások képviselőivel, Grimm-mesék hőseivel és import angolszász fantázialényekkel, a múlt, a félmúlt a jelennel, a jövővel. Innen nézve az előbbi kifogások érvényüket is vesztik. Leszámítva azt, hogy Meseország – a könyv által ígértekkel ellentétben – valójában nem a fikció és a gyermeki fantázia világa, hanem a 21. századi magyar gyerekekhez eljutó, többé vagy kevésbé igényes, sokféle eredetű meséké, így pedig száz százalékosan a "valóság tükre". Ahogyan a névtáblák is (a borítón) árulkodnak egy társasház hasonló mozgalmasságáról: valakik már elköltöztek, helyükre új lakók jönnek, és persze vannak a ház épülése óta kitartóan ott lakók, akik közül néhányuknak a névtáblája lehet, hogy hamarosan szintén lekerül...
mese2
A leltározás szenvedélye jól tetten érhető Tótfalusinál, a szótárakra jellemző egységesített forma jellemzi a huszonnyolc „mesehős-cikket” is: valamennyi vers az „XY vagyok” vagy az „Én vagyok az XY” felütéssel indít, és a versformák sem mutatnak különösebb változatosságot. A leltár-logika érthető, de kicsit már unalmas úgy a tizenhetedik versecske után. A versek színvonala is meglehetősen ingadozó, vannak egészen jól sikerültek, de bizonyos darabok inkább erőltetettnek, vicceskedni akarónak tűnnek. Utóbbira lehet példa A vadász című vers ötletesnek szánt utolsó része is: „Én voltam nagy titkon Hófehérke híve, / Nekem köszönheti, hogy még / Helyén van a szíve!” (46) A versek többsége viszont tényleg jópofa (pl. Babszem Jankó, A kukta), egy-kettőnek pedig igazán különleges, „mesés” a hangulata (pl. A tündér, A sellő). A mesehősök formalizált megszólalása az egyhangúságon túl azért sem szerencsés, mert kevés teret hagy a figurák egyéniségének: természetesen mindenki mást mond magáról, de ugyanúgy mondják. Az „egységesség” éppen ott érvényesül a Meseország lakóiban, ahol nem kéne, ahol inkább a sokszínűségre volna szükség.

Két darab zavart csak különösebben a Meseország lakóiban: a már említett A Mikulás című versen túl leginkább Az öreg király. Az öreg király egyébként a kötet egyik legjobb verse, csak a vége lett túl horrorisztikus - legalábbis a kötet színes, aranyos világából feltűnően kilóg. Az öreg király elmondja nagy bánatát: lehet bármilyen délceg az első- és a másodszülött fia, labdába sem rúghatnak a harmadik, legkisebb királyfi mellett, ezért az alábbi szélsőséges megállapításra jut: „Elsőszülött, másodszülött nem rúg itt labdába, / Tán jobb, ha a fürdővízzel / Kiönti a bába.” (30) A kötet négy és nyolcéves célközönsége talán még nem érti, mit jelenthetnek ezek a sorok, de ha rákérdeznek, nehéz dolga lesz a szülőknek.

A Meseország lakóihoz Takács Mari készítette az illusztrációkat, ezekre pedig tényleg nem lehet semmi rosszat mondani, szinte tökéletesek. A versekhez tartozó duplaoldalas rajzok rendkívül találóak és humorosak, ráadásul nagyon egyediek és ötletesek is. Takács Mari kreativitását bizonyítja például (a borító mellett) a kötet egyik legsikerültebb illusztrációja, amit A bohóc című vershez készített. A versben a bohóc tótágast áll, és ezért fejtetőn látja a közönségét. A rajzon az olvasó is úgy látja, hogy „(…) a mennyezetről / lógnak le a székek” (52), de ha elforgatja a kötetet, akkor a helyére kerülnek a székek és a kézen álló bohóc is. Nagyon szépek az illusztrációk színei: élénkek és vidámak, szinte kisajátítják az ember figyelmét. A zöld, a piros és a kék különböző árnyalatai uralkodnak a kötetben: a rajzokban mindig egy-egy szín lesz hangsúlyos, amitől rendkívül letisztulttá válnak az illusztrációk.

A szövegeket és a rajzokat összehasonlítva a Meseország lakói című kötetnek kétségtelenül az illusztrációi a sikerültebbek. Ezek a figurák és színek teszik igazán széppé és letehetetlenné a könyvet: nagyon sokáig lehet lapozgatni és nézegetni a vidám rajzokat – akár a szövegek elolvasása nélkül is. Kicsit olyan érzése van az olvasónak, hogy az illusztráció és a szöveg viszonya megfordul, és mintha egy az angolszászoknál divatos picture bookot tartana a kezében, ahol a főszerep a rajzoké, a szöveg pedig csak kísérőként szolgál. Pedig összességében nem rosszak Tótfalusi versei, de korántsem rendelkeznek olyan markáns és egyedi stílussal, mint Takács Mari lenyűgöző rajzai.



Tótfalusi István – Takács Mari: Meseország lakói, General Press Kiadó, 2008, 61 oldal, 2500 Ft.





nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Varga Betti --


További írások a rovatból

gyerek

A feromonpostától a stockholmi állatkert csimpánzfőnökéig A feromonpostától a stockholmi állatkert csimpánzfőnökéig
Vibók Ildi: Állati dumák – avagy hogyan kommunikálnak az állatok?, Pagony, 2021

Más művészeti ágakról

színház

Száz év, egy dráma Száz év, egy dráma
Páros interjú Rák Katival és Czető Bernát Lászlóval
irodalom

Rosta Rosta
Kísérlet Balassi kötetének rekonstrukciójára 4.
art&design

Boldogság, gyere haza… Boldogság, gyere haza…
Bihari Ágnes Boldog Kft című tárlatáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés