bezár
 

film

2008. 09. 15.
Delta: közös történet
Interjú Mundruczó Kornéllal
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Delta: közös történet Az elmúlt évben rengetegszer hallhattuk a nevét filmes és színházi sikerei kapcsán, mégis azt mondja: „lassan megszokom, hogy külföldön jobban ismernek, mint itthon. Mert én azt szeretném, ha a munkáimat ismernék jobban, és nem engem személy szerint”. Mundruczó Kornéllal a Delta premierje kapcsán beszélgettünk a filmről, a hamarosan nyitó KINOról, egy kicsit a színházról és a jövőbeli terveiről, és persze arról is, hogy mit gondol a hírnévről.

PRAE.HU: A Delta állami és szakmai elismerései kapcsán általában azt hangsúlyoztad, hogy nagyon örülsz a film sikereinek, de a legfontosabb számodra mégis az, hogy a közönség nagyon pozitívan fogadta; és, hogy - úgy tűnik -, az eddigi filmjeidhez képest ez a legkönnyebben befogadható. Szerinted mi lehet ennek az oka?

M.K: Nem tudom. Talán azért van, mert ez egy annyira archaikus történet, annyira közös történet minden emberrel, ugyanakkor mégsem realista, realizmust utánzó, hogy erre jobban tudnak rezonálni a nézők, ami segíti a befogadást. És biztos az is segít ebben, hogy ez a helyszín - a Duna-delta - nagyon édeni, és jó nézni. Akár nevezhető jóga- vagy zenszerűnek is, abban az értelemben, hogy miközben nézed, tisztít is a táj szépsége. Azt hiszem, ezek miatt lehet. De nem engem kell erről megkérdezni, hanem a nézőket.

PRAE.HU: A film Cannes-i, rövidebb változatának nagyon jó volt a visszhangja, akik látták ezt is, azt mondják: attól, hogy „feszesebb” lett, még jobban működik, mint a Filmszemlén bemutatott verzió. Ezt a rövidebb Deltát lehet majd látni a mozikban?

M.K: Igen, ez a változat megy. Ez lett a mi Deltánk.

Delta - forgatás

PRAE.HU: Miért érezted azt, hogy meg kell vágnod?

M.K: Inkább úgy mondanám, hogy a Szemlére nagyon gyorsan kellett kész lenni, és azt hiszem, hogy akkor még maradt egy kis zsír a húson. Tulajdonképpen csak ez a zsírtalanítás történt meg, hogy színtiszta hús legyen az egész. Nagyságrendileg nem ment ki belőle sok, talán 6-8 perc. De, hogy azok a bizonytalanságai vagy lötyögései, amik még benne voltak, így megszűntek, az biztos. Ehhez az egészhez azért az is hozzátartozik, hogy egy filmet nem lehet befejezni, csak abbahagyni. Ha még most sem kéne bemutatni, akkor még mindig vágnám. Ez valahogy mindig így van.

PRAE.HU: A digitális premiernek köszönhetően Budapest mellett egyszerre 17 vidéki városban is látható lesz a Delta. Szerveztek ezekre a helyszínekre is programokat a bemutató köré?

M.K: Van egy pár város, ahova én megyek beszélgetni a közönséggel, ez 5-6 várost jelent. Szolnokon Lajkó Félix lép föl, és Tóth Orsi is el fog menni valahova. A 17 városból így az egyharmadában tudunk programokat is biztosítani a Deltával kapcsolatban. De azt kiemelném: hihetetlen öröm, hogy a film egyszerre jelenik meg a bemutatóval ennyi helyen, és nem valami őrületesen lehasznált kópia jut el talán egy évvel később az adott városba, nulla promócióval. Ez nagyon fontos előrelépés. Nem csupán a Deltával kapcsolatban, hanem a nézők számára is, akik így kortárs tartalmakat "kortárs időben" tudnak megnézni.
Mundruczó Kornél és Erdély Mátyás operatőr
PRAE.HU: A budapesti premierhez kapcsolódva a Cirko-Gejzírben retrospektív vetítés lesz a filmjeidből, ami azért is szerencsés, mert egyébként elég nehezen hozzáférhetők.

M.K: Nekem is szomorú, hogy ennyire nem játsszák a filmjeimet. Ez a retrospektív meg nem az én döntésem volt, vannak ilyen kedves emberek, mint a Cirko-Gejzíresek, akik összeszedegették, aminek nagyon örülök. Lassan megszokom, hogy külföldön jobban ismernek, mint itthon. Mert én azt szeretném, ha a munkáimat ismernék jobban és nem engem személy szerint. Itthon - főleg a Cannes-i médiafelhajtásnak, meg a POSzTnak köszönhetően - lett egy olyan ismertségem, ami inkább kényelmetlen. A filmjeimet viszont nagyon kevesen ismerik, és ennek nagyon jellemző példái vannak. Volt velem egy beszélgetés egy 150 fős teremben, ahova eljött 150 ember, és kérdezte a riporternő, mit gondolok a hírnévről. Azt mondtam, hogy forduljunk oldalra, szeretném megkérdezni a közönséget, hogy ki látta bármelyik munkámat, és a 150-ből 6-an emelték fel a kezüket. Ezt gondolom a hírnévről: tehát hogy ez így még semmi.

PRAE.HU: A filmjeid DVD-megjelenéseivel kapcsolatban sem túl jó a helyzet… A Nincsen nekem vágyam semmi csak VHS-en jelent meg, a Szép napok kijött DVD-n is, de a Johanna már nem jelent meg… Tervezitek kiadni?

M.K: A Johanna a Moképnél van és ők nem adták ki eddig, tehát ezt nem nekem kell tervezni. Annak idején még a Horváth Gyuri tett egy ígéretet, hogy meg fog jelenni, de már nem ő van ott, és azóta semmi hír nincs arról, hogy kiadnák. De nem is nagyon figyelem a filmjeim sorsát, hogy hol hozzáférhetőek, viszont az nagyon jó érzés volt, amikor Koreában jöttek oda aláíratni DVD-ket, és egyértelműen lopott DVD-k voltak…
Szép napok - Wéber Kata és Polgár Tamás
PRAE.HU: Lehetett hallani, hogy esetleg kijön DVD-n a
Nibelung-lakópark

M.K: Igen, ez lesz. Ugyanabban a sorozatban, mint amiben a FEKETEország megjelent. Ez színházi feldolgozás, szerintem egy nagyon érdekes módja annak, hogy hogyan lehetne színházat rögzíteni. Már megvan az anyag, rögzítettük, csak még nincs összevágva. De készül a DVD, és remélhetőleg decemberre kijön.

PRAE.HU: A jég szeptember 26-tól a Nemzeti Színházban lesz látható. Nálad mindig nagyon fontos a helyszínválasztás, az eddigi előadásaid közül még talán ez a lakásbelső az, ami leginkább „áthelyezhető”. Mégis: nem tartasz attól, hogy egészen másképp fog működni itt a darab, mint a Trafóban?

M.K: Erre én is nagyon kíváncsi vagyok. Részben ezt az egész munkát azért vállaltam el, hogy megnézzem, és hogy egy kicsit „szonda” legyen, hogy ez az előadás mit jelent a „nemzet színpadán”. Fölrakjuk az egészet, nézőterestül-mindenestül a színpadra - a nagyszínpadra. Tehát nem a nézőtéren fognak ülni az emberek, hanem ugyanúgy, mint a Trafóban, egy közös térben lesznek. A színpadot pedig nyitva fogjuk hagyni, tehát ott lesz az üres nézőtér, és ezt állítjuk folyamatosan szembe a nézőkkel, pont ezt az állítást aláhúzva. Az, hogy a Nemzeti Színház közönsége mit fog reagálni A jégre, számomra tökéletesen felmérhetetlen, és iszonyatosan kíváncsi vagyok rá. A teljes tespedtségtől és érdektelenségtől a botrányig és a legmélyebb szeretetig bármit el tudok képzelni. Annyira kiszámíthatatlan a dolog, hogy már nagyon várom, hogy átélhessem, hogy mi lesz. Most kezdünk próbálni, nem is keveset, mert három beugróm is van, Hollósi Frici, Mészáros Piroska meg László Attila. Másrészt az Alföldi hívott engem rendezni, ami nem könnyen jön össze, az idő miatt, de A jéggel azt is le lehet akkor mérni, hogy milyen igények vannak, és mit lehet majd csinálni.


PRAE.HU: Szeptember 25-én, a Moziünneppel egyidőben nyit a KINO, amit az előzetes információk szerint nem (csak) moziként, inkább kulturális intézményként szeretnétek üzemeltetni…

M.K: Azért elsősorban mozi lenne. 70-75%-os tartalommal mozi, és a többi részét akarjuk lefedni installációkkal, koncertekkel, színházakkal…

PRAE.HU: Arról már tudsz valamit mesélni, hogy milyen programok lesznek? Ha jól tudom, az Őszi Fesztivállal együttműködésben lesz a Fassbinder Fesztivál…

M.K: Igen, ez egy nagyon fontos dolog szerintem. A Berlin, Alexanderplatz 15-16 éve, vagy még régebben volt csak látható, és most meg lehet majd nézni az Urániában, két nap alatt. Aztán lehet, hogy átmegy a Cirkóba még egyszer, és Pécsett is levetítik. Ez már önmagában őrült fontos hiánypótlás. És még mintegy 12-13 film lesz mellette, ezek folyamatosan mennek majd az Urániában, a Cirko-Gejzírben és a KINOban. Azt hiszem, elég teljes módon fog tudni szólni Fassbinder filmjeiről ez az időszak.

Illetve a KINOban lesz egy Ulrich Seidl retrospektív, ami öt dokumentumfilmet, illetve két játékfilmet jelent majd. Ő egy osztrák rendező, Haneke kortárs, de bizonyos értelemben még durvább, ugyanakkor sokkal gyengédebb, mint Haneke. Magyarországon a Kánikula című filmjét lehetett látni. Nagyon fontos firgura volt ő az elmúlt 15 év nemzetközi filmművészetében.

Ezen kívül novemberben lesz egy Távol-keleti sorozatunk, ázsiai filmekkel. Decemberben jönni egy fantasztikus izraeli film, egy dokumentum-animációs film, a Waltz with Bashir. Emellett is lesznek még premierfilmek, csak néhányat kiemelve: a Zöld henteseket említeném, az Ádám almáinak a szerzőitől, illetve az ő első filmjük is meg fog jelenni. Még 4-5 további filmbemutatónk is lesz, például a közönségdíjas Titanic-filmet is mi fogjuk bemutatni, a Cirkóval közreműködésben. Valamint Láng Annamáriának lesz egy előadása Made in China címmel, amit hárman csinálnak, és a TÁP Színház is hoz egy előadást. Az előtérbe pedig, az Iparművészeti Egyetem ad installációs anyagokat.

PRAE.HU: A jövőbeli tervekről… Lehetett olvasni, hogy Tarr Béla irányításával reneszánsz sorozat készül. A te részedről egyelőre annyit lehet tudni, hogy Leonardóról fog szólni. Erről már tudsz valamit mondani?

M.K: Nem igazán szeretnék még róla semmit mondani, mert nem lehet tudni, hogy mikorra lesz belőle film. Egyelőre a forgatókönyvírás fázisa van, amit októberig kell leadni. Magát a témát nagyon szeretem, televíziós sorozatra terveztük, és nagyon remélem, hogy belátható időn belül el is készül.

PRAE.HU: De ugye nem egy portréfilmet kell elképzelni?

M.K: Nem. Egy perről, és a per köré szerveződő történetről van szó.


PRAE.HU: A másik, amit lehetett hallani, hogy a POSzTon is nagy sikereket elért Frankenstein-tervből film készül , csak egy kicsit más formában…

M.K: Nem is kicsit, mert azért a színház és a film között elég nagy különbség van. De persze a logikáját, vagy a tartalmi részét nem felejtenénk el, és nem változtatnánk meg. A forgatókönyv már kész van, és finanszírozásra vár. Nagyon szeretném megcsinálni, mert nagyon szeretem ezt a témát - a Frankenstein témát -, mert tényleg annyira élő és igaz bennem Frankenstein filozófiája, amit minél előbb szeretnék kiadni magamból. De hogy egyáltalán jövőre én látni fogok-e kamerát vagy nem, az egy nagy-nagy kérdőjel. Lehet, hogy ez csak a jövő év utáni évben tud megvalósulni, és akkor már nem is lesz kedvem megcsinálni, mert kimegy belőlem, nem tudom.

PRAE.HU: De akkor ez az, ami most a legjobban izgat, és ami talán a következő filmed lehet?

M.K: Ha kell valamit mondani, akkor ez az, ami se nem drága, amiről sokat is tudok, részben kész szereposztása van, tehát tulajdonképpen igen. De ehhez hozzátartozik, hogy az ember igazából a finanszírozók kezében van. Én a magam részéről, az biztos, hogy el tudom kezdeni ezt a filmet akár már holnapután. Csak ezt nagyon sok másik embernek is akarni kell, hogy így is legyen.

nyomtat

Szerzők

-- Grósz Enikő --


További írások a rovatból

Mark Mylod: A menü
Ugrin Julianna és Vizkelety Márton: A döntés
Debre Zsuzsa Elmúlt, oszt jól van című dokumentumfilmje a 19. Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon

Más művészeti ágakról

Laurent Charbonnier & Michel Seydoux: A tölgy ‒ Az erdő szíve
Piros orr mesék - kötetbemutató
Sándor L. István: A Katona és kora. Az indulás irányai


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés