bezár
 

irodalom

2010. 10. 23.
Válogatott élvezetek helye
Apokrif a Szabad az Á...-ban
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Válogatott élvezetek helye A Szabad az Á...-ban minden kedden irodalmat látunk-hallunk-érzünk. Szeptember 28-án a 2007-ben indított Apokrif folyóirat tartotta meg idei első estjét.
Amikor megérkezem, épp Várhidi Adrián és Tóth Eszter Anna zenél. Gitár és ének, együtt van a produkció, az utolsó szám szép, utána szünet. Rengetegen vannak, tele a Szabad az Á..., alig találok helyet. Főleg egyetemista közönség, az Apokrif az ELTE BTK folyóirata, Fráter Zoltán irodalomtörténész, a lap „mentora” hívja színpadra sorban a felolvasókat.

Az első körben szereplő Evellei Kata verseiről és Radnóty Zoltán írásáról lemaradok – a másodikat Nyerges Gábor Ádám nyitja két verssel. Aztán mivel „szerzőileg már így körbenyaltuk egymást”, mással folytatja: másfél prózával. Felsőosztályos prózával. Sziránó és a Cefrés Medvék dekonstrukciója, körülbelül hatodikosokról szól. Fiúkról és lányokról. „Ennyi volt, Cefrés Medve, véget vetek rémuralmadnak! Váááá!” – kiáltja Nyerges, és ezzel meg is adja a hangulatot. Aztán csak fokozza, mert vicces. Szó esik Luke Skywalkerről, aki köztünk él, háromtestőrről, és főleg a lányokról, akik mindezt egyáltalán nem értik. És kókuszgolyót akarnak. De persze nem mindenkitől és nem mindig. Végülis nem derül ki, hogy „most akkor vegyünk kibaszott kókuszgolyót vagy nem?!” Aztán vesztünkre tapsolunk, úgyhogy folytatja: Sziránó és Krokett legvégső bizonyítványával. Elő van adva ez is, és így működik.

Fráter felkonferálja Tamás Pétert, „a válogatott élvezetek helyett most jöjjön valami más”, mondja, de Péter (vagy Tamás?) nem veszi magára, hanem olvas. Zombis-videójátékos-szerepjátszósat. „Nehéz munka – tudjuk meg az írásból – azt kell megölnöd, ami nem hal meg.” Ingatja a fejét, lenéz-felnéz, a két mikrofon állvány között áll, kiegyensúlyozza a terepet. „Nagyon rokonszenvesnek érzem magam”, monjda a szövegbeli én(je), aztán az igazi megáll az olvasásban. „Ennyi, kösz”. Tapsolunk. Finom lírai hangulat és szubtilis mozdulatok – nem voltak benne.

Jöjjön Vass Norbert, éneklő társakkal. Nyerges Gábor Ádám és Radnóty Zoltán kíséretében egy cím nélküli, Bertók-haikuval nyitó-záró „tanügyi prózát” hallunk. Párbeszédes forma, középen áll Vass, jobbján Nyerges ácsorog, balján pedig Radnóty. Így teljes a kép, először dínóként, aztán meteoritként és a becsapódás helyszíneként szólalnak meg. Norbert dínó és elbeszélő egyszerre. Megtudjuk, hogy a szitanyomat pop-art, a dinoszauruszok is elhagyják egymást, ha unatkoznak és a Földbe csapódott meteorit túl sok fényt ivott, ezért tévedt el. Érdekes információk, ilyesmire nem számítottam.

Valamint arra sem, hogy Fráter Zoltán éneke zárja majd le az estet: „csak csendesen, ne hallja senki más!”

Legközelebb csak mi, csak a Szabad az Á...-ban, csak egy hónap múlva hallhatjuk az Apokrifet. Október 27-én, kedden a kilencedik lapszám bemutatója lesz. Ki tudja, ott mi vár.
nyomtat

További írások a rovatból

irodalom

Az Iskola a határon 60 éve Az Iskola a határon 60 éve
Fűzfa Balázs válaszol
Irodalmi Magazin lapszámbemutató a PIM-ben
irodalom

Helyzetjel: Terepszemle 2. Helyzetjel: Terepszemle 2.
Út Lyukóból

Más művészeti ágakról

art&design

A nagy „csiga” útvesztőjében A nagy „csiga” útvesztőjében
Szubjektív kiállítási körkép a New York-i Guggenheim Múzeumban
Paweł Pawlikowski: Hidegháború
színház

A halál geometriája A halál geometriája
Enyedi Éva: Lear halála – a Miskolci Nemzeti Színház előadása a Játékszínben
art&design

Ludwig 30 Ludwig 30
Beszámoló a Ludwig Múzeum sajtótájékoztatójáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés