bezár
 

zene

2011. 02. 28.
Színházi gótdizsi
Covenant, De/Vision és Black Nail Cabaret koncert a Szikra Cool Tour Houseban, 2011. február 19.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Színházi gótdizsi Ennél kontrasztosabb és mégis kontraszttalan koncertet keveset látni mostanában. Képzeljük csak el: elektronikus klubest egy moziszínházban enyhe diszkós felhanggal, underground közönséggel és pezsgővel a páholyban. Aki nem volt ott, most megtudja mit hagyott ki!
Mind voltunk már valamennyire is egzotikusnak tartott koncerthelyen: romkocsmában, földbe süllyesztett hangárban, üvegpalotában, sőt szép számmal vannak, akik a szétrombolt gyártelepek zenebarát légkörét is megtapasztalták. Távolról sem szeretnék az egzotikum veteránjának tűnni, ám ezzel a koncerttel én végképp átértékeltem a különlegesről alkotott elképzeléseimet.

A Szikra léte már önmagában is bravúr, hiszen elképzelhetetlennek tartom, hogy egy kultúrközpontot megéri félszintenként igencsak igényesen berendezett bárokkal és népes állandó kiszolgálói stábbal fenntartani. Ráadásul az infrastrukturális kényelem eltörpül a koncerttér felső karzatainál elhelyezett vörös kárpitos székek és páholyszerű kialakításban elhelyezett ülőgarnitúrák hívogató kényelme mellett.
szikrabelter
Volt valami különösen bizseregtető, század eleji az aranyrámás, kupolás, álklasszikoszlopos tér emelkedett légkörében, pláne hogy az összes VIP vendég a felső karzaton pezsgőt szürcsölgetett. És mindez egy sötét, szubkulturális antipop koncerten, ahol csak elvétve látunk ruhájában is tarka társaságot.

Ugyanezt a kettősséget és paradoxont tette látszólag feszültségmentessé a magyar Black Nail Cabaret (BNC) – performansszal és zenével. A színpadon négy tagúra bővülő duó dívás, pin-upos kiállása pont olyan volt, mint a beltér színházi légköre, zenéje pont olyan, mint a szubkultúra önpusztító nihilje.

Black Nail Cabaret - Hangman

A zene maga hangszereiben szintipop, a vokálban melankóliával teli, egyeseknek tán gótikus is: kicsit Depeche Mode, kicsit VNV Nation, de leginkább Black Nail Cabaret, hiszen ilyen kiállása és ilyen merész feldolgozásai nincsen másnak a szcénában. Apropó kiállás: az előadás végig performansz formában zajlott, az énekesnő a színpadon rakott szoknyás gót gésa, vagy ledér Marilyn Monroe volt, a háttérvokálosok soraiban pedig egyik pillanatban sötétarcú szamuráj, kecses tündér-pillangó, máskor halálmaszkos hóhér bukkant fel a zene aláfestéseként. A performansz kifordított, groteszk esztétikája pedig szoros összhangban állt a zenével, hiszen ugyanez a feje tetejére állított kompromisszummentesség volt érvényes Rihanna és más popsztárok BNC-s remixeire is.

 
Számomra azonban a legkedvesebb nem ez a mesterkélt groteszk volt (már csak azért sem, mert a profi kifordítómester imázsa elég hamiskásra sikerült néhol, hiszen a BNC éppen csak kinőtt az amatőr státuszból – ez a zenén is hallatszott), hanem a fellépés játékossága. A produkció, azaz a számok felvezetése, a színpadi játék és a lányok viselkedése is pajkos, pajzán összekacsintós hangulatot teremtett, úgyhogy nyoma sem maradt az elektronikus zenék görcsösségének, feszességének. Volt helyette duruzsolás, önfeledt huncutkodás és perverzség a színpadon - ám ez sem volt zavaróan harsány.

Hasonlóan játékos volt a De/Vision is. A német páros zenéje persze borzasztóan feszes, tele nyugtalansággal, izgatottsággal – sőt, indulattal. Ennek ellenére az előadás laza volt, a banda úgy hozta speciális megsemmisülő-megsemmisítő érzését, dühös nihiljét, mintha az a világ legtermészetesebb életérzése lenne.

 De/Vision - Rage

Ez pedig már a szintipop határait feszegeti, hiszen ennyi feszültséget természetesen előadni, ráadásul úgy, hogy a zene vezérvonala még csak nem is sürgető, számomra eddig lehetetlennek tűnt. Ha nem látjuk az együttest, a zene esetleg zavartnak, az életérzés pedig hamisnak tűnhetett volna. Ez a produkció azonban maximálisan megerősített abban, hogy mindez olcsó előítélet, hiszen a De/Vision úgy jó, ahogy van. Távolról sem vaskos és rikító, mint a BNC, de mint az a következő videón látható, nem is emiatt szeretik a rajongók.

 De/Vision @ Szikra Cool Tour House, 2011.02.19

 
Az est főfellépőjét, a svéd Covenantot nem kell bemutatnom: 25 éves legenda, kategóriájának úttörője, a sötét szintipop legnagyobbja. A hangulat óriási volt, hiszen az együttes a sötét elektronikus romantika legjobb oldalát mutatta, vagyis az ingerült, zaklatott melankólia és a többi olyan kellemetlen életérzés, mint a kilátástalanság és beleveszés szépségét formálta meg zenei eszközökkel. Eskil Simonsson énekes dicséretes módon látta meg ebben a lehetőséget, és elképesztő hévvel késztetett minket kollektív megsemmisülésre.
 

Olyan volt az egész, mint egy nagy, érzelmileg is felkavaró ünnep. Ahogyan a frontember ütemesen kántálta: itt és most tényleg együtt vagyunk („We stand alone right here, right now, together!”), melyet én a fellépés katartikus esztétikai szintézisének tudok be.


 Covenant - We Stand Alone

A zene rituálissága (az elektronikus alap a De/Visionnél jóval letisztultabb) és az előző produkcióknál jóval gyérebb megvilágítás erős konformelszívó hatással járt, így - bár közhelyes, de - a koncert tényleg nem volt mindennapi. Zeneileg pedig nem lehet negatív kritikával illetni a fellépőket: még magukhoz képest is kitűnő koncertet adtak.


Covenant @ Szikra Cool Tour House, 2011.02.19

A fenti videó pedig tisztán demonstrálja, hogy ennél élőbb elektronikus koncerten ritkán jár az ember: a rendezvénynek volt összetett esztétikai krédója, igényes légköre és értékes zenéje. Nem tudom elképzelni, hogyan lehet ennél több vagy jobb egy koncert.

A fényképeket készítette: Tóth Lilla

A rendezvényt a
Black Head Agency szervezte.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Sárosi Ádám --


További írások a rovatból

Ma is az egyik legnagyobb csellista: Jacqueline du Pré
Interjú Fenyő László Liszt Ferenc-díjas gordonkaművésszel a siker összetevőiről
Az Eötvös Péter Alapítvány további három évre nyert támogatást nemzetközi mentorprogramja folytatására. A 2021-es kiírás már elérhető az alapítvány honlapjáról
The Lazys: Tropical Hazards (2018)

Más művészeti ágakról

art&design

Godot megérkezése Godot megérkezése
Tárlatvezetés a Godot galéria „KOL-LABOR” című kiállításán
színház

Artusban a tao színház Artusban a tao színház
Goda Gábor Minden (is) című darabja az Artus Társulat előadásában
Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Minden művész személyes brand Minden művész személyes brand
Háttérinterjú Böröcz Balázzsal, a Pilvax Studio alapító-vezetőjével arculattervezésről, művészetmenedzsmentről, vizuális kommunikációról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés