bezár
 

art&design

2011. 06. 20.
Minden Művészet Szenvedésből Fakad
Húzd Rá! Sing! – Mladen Stilinović retrospektív kiállítása
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Mladen Stilinović első pillantásra tipikus közép-európai alkotó, nem igazán foglalkoztatja a forma, annál inkább az elmúlt évek társadalmi változásai, a hosszúra nyúlt szocializmust követő kiszolgáltatottság, a leváltott rendszer abszurditása, meg hogy az élet fáj. Valójában Mladen nem csak a sajátos társadalmi-kulturális közegének köszönheti érdeklődésének fókuszpontját, a termek közt haladva egyre élesebben rajzolódik ki előttünk az életmű, amely a művészetet nem csak eszközként használja, hanem épp ellenkezőleg, tisztító célzattal tesz kísérletet az ideológiai jelek kiforgatására, kontextusuktól való függetlenítésére – tegyük hozzá rögtön a kudarc, a megvalósíthatatlanság tudatosításával.

Azt sem mondhatjuk, hogy a formai megoldások teljesen hidegen hagynák, sőt. A több mint egy egész termet betöltő, lapjaira szedett angol szótár a fájdalom univerzalitását nem csak a fehér kihúzóval eltakart értelmező magyarázatokkal, hanem tömegével, terjedelmével is képes szimbolizálni. Ugyanez a gondolat hatja át Miből él az ember? című installációját, ahol egymásra tornyozott papírlapokkal szemlélteti a gazdaság egyenlőtlenségeit. Ugyancsak dekoratív megoldás a Holtak kizsákmányolása című munka – a terem közepén egy kisebb terem kapott helyett, kívül-belül mozaikszerűen elrendezett kis képek-tárgyak, Mladen itt politikai szimbólumokat kever össze, fekete-piros evőkanáltól a vászonba ragasztott fotómontázsokig, szerinte ugyanis a múlt termékeinek újrafelhasználása, halott ideológiák, kiüresedett irányzatok kizsákmányolása csupán.
Húzd Rá! Énekelj!
Egyik képsorozata feketére festett kartonokból áll, nem csak a téglalapok mérete eltérő, hanem a rajtuk álló piros és sárga keresztek száma is változó. Ötletes megoldás a temetőket csupán területük alapján megkülönböztetni, ugyanakkor nagyon személytelen is. Van ebben egyfajta kettőség, mert miközben Mladen tagadja a múltat, az elhalt dolgokat, ugyancsak belőlük táplálkozik. Szép példa erre az is, amikor két koporsóra ráírja, hogy fájdalom, majd fényképeken keresztül örökíti meg, ahogy eltemeti a fájdalmat szimbolizáló tárgyakat.

A fájdalommal pedig mintha az életet, magát a művészetet is temetné. A „fájdalom” központi motívuma Mladen művészetfelfogásának, a pénz, a munka és a hatalom viszonyán való elmélkedései végül mind ugyanoda futnak ki: ez az egész rettentően fáj, annyira megváltoztathatatlan minden, hogy már kritizálni is kár. Az egész teljesen haszontalan, és abszurd. Ha nullákból elkezdjük kivonni a nullákat, még mindig nullánál tartunk – erre utal egyik falfirkája is.
Mladen Stilinović képe
Mladen munkásságának az abszurd a kulcsa. Legyen bármily borúlátó, kritikái rettentő szórakoztatóak, nem csak formai megvalósításukban, hanem tartalmilag is. Játszik a térrel, a földön aprópénzeket helyez el, míg a plafonról papírpénzeket lógat le, és ha a teremőr nem figyelne, mi is felfelé kezdenénk nyújtózkodni ahelyett, hogy a földről kaparjunk össze egy tisztességes összeget. Ilyen interaktív munkákba többször is belefuthatunk, a szótáras terem közepén egy egyszemélyes játék foglal helyet, egy dobókocka mindegyik oldalára rá van írva, hogy fájdalom. Játszhatnánk vele napestig, de épp olyan haszontalan játék, mint Mladen szerint a művészet, ami maga a fájdalom. Az utolsó teremben pedig házi barkácsolású fanzine-jai foglalnak helyet az asztalokon, amelyekhez a teremőr jelenlétében ugyancsak félve közeledünk, de valószínűleg Mladen maga sem venné zokon, ha belerondítanánk valami krix-krax-szal.
A művész, aki nem beszél angolul, nem művész
Mladen saját művészetét igyekszik különálló nyelvként kezelni, így magával a nyelvvel is sokat foglalkozik, ez többek közt az ideológiai jelek kiforgatásában is megnyilvánul. Mindez nemcsak a már említett Holtak kizsákmányolása című munkájában figyelhető meg, hanem indirekt módon majd az egész kiállításon átívelő közmondásokon, szólásokon átsejlő gondolatiságon is. A harmadik teremben mindezek mellé odaírja, hogy „halál”, de mutatóba újabb interaktív gesztusként egy-egy süteményt is mellékel. A kérdés az, hogy lenyeljük-e az igazságot, miszerint ezek a mondások végső soron halállal fenyegetnek? Le bizony, hisz az étel nem csak szükséglet, hanem cukormázzal még finom is.

Végül ismét az első terembe érünk, ahol a művész két leghíresebb, egyben legegyszerűbb munkája kapott helyet, melyek nem csak előrevetítik a kiállítás tartalmát, hanem összegzik is azt. A Húzd rá! (Énekelj), egy önreflektív és abszurd gesztussal leginkább a művészi kiszolgáltatottságot és tehetetlenséget illusztrálja, míg az A művész, aki nem beszél angolul, nem művész nemcsak önmagáért szól, hanem rózsaszín színével mutatja Mladen azon törekvését is, hogy választ adjon olyan kérdésekre, minthogy a jeleket (szimbólumok, színek, szlogenek) meg lehet-e  fosztani saját kontextusuktól, amit a múltból kapnak. Sok kérdése van, de egyre talán mégis tudja a választ: addig jó, amíg még fáj.

prae.hu

A Húzd Rá! Sing! – Mladen Stilinović retrospektív kiállítása a Ludwig Múzeumban (1095, Budapest, Komor Marcell u. 1.) tekinthető meg 2011. július 3-ig.


nyomtat

Szerzők

-- Dani Áron --


További írások a rovatból

art&design

Gwizdala Dáriusz: Epres Smoothie
Trafik címmel nyílt kiállítás Lobot Balázs műveiből a Printa edition galériában
Krajcsovcis Éva és Zséger Olivia „Leképezés” című kiállításának megnyitóbeszéde
Megnyitószöveg blanche the vidiot és Palik Eszter "Norma" című kiállításához

Más művészeti ágakról

Megjelent Tandori Dezső Egyetlen című kéziratának hasonmás kiadása
Szinvai Dániel: álmomban az eső
színház

Legyetek jók, ha tudtok. Zenés játék a Magyar Színházban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés