bezár
 

art&design

2011. 07. 20.
Megtanulni Budapest
Budapest Pozitív
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Június 30-án nyitotta meg Eszenyi Enikő a Budapest Pozitív fotókiállítást a Mai Manó Házban, amely a Budapest Fotográfiai Ösztöndíj tíz évében kitüntetett alkotók sorozataiba enged betekintést. A kiállítás szeptember 11-ig tekinthető meg, e mellett a Napfény műteremben Budapestről szóló dokumentumfilmek várják a látogatókat.
Pest, hogy az ív inspirál,
ha körhintál a rím, a stíl.

(Akkezdet Phiai: Budapesmód)

Kezdem azzal, hogy meg- és (mindig) újra kell tanulnom ezt a várost. Nekem, a lelkesedő ide felkéredzkedettnek ez kaland, de ebben talán nem különbözöm a büszke ideszületettektől sem. Végig kéne járni a századelős kuplénóták és az azóta született Bp.-dalok helyszíneit, útikönyvként böngészni a várost ki-kirajzoló regényeket, filmrészletekre rácsodálkozni, megismerni lépcsőházak, kocsmák, ablakok legendáit. Ehhez a projekt(em)hez nyújt újabb igazodási pontokat a Budapest Pozitív fotókiállítás a Mai Manó Házban, amely jelen esetben a Budapest Fotográfiai Ösztöndíj tíz évében kitüntetett alkotók munkáit mutatja be.


Az épületbe lépve mindjárt a mottóban is idézett dal szegez a falhoz: egy zakatoló projektor a kiállítás darabjaiból szerkesztett klippel üdvözöl. (Hálás is vagyok, hogy nem Cseh Tamás Budapest című kivételesen nagyszerű dala pakoltatott meg alkalmilag, újfent.) Az AP-szöveg elkapott fordulatai, szóviccei garantálják, hogy a két emeleten terpeszkedő anyag is sok „tanulnivalóval” és még több felismeréssel szolgál majd.

Benkő Imre és Dezső Tamás képein többek között az ügető (még mindig titokzatos) világa elevenedik meg. Érzékelhetően benne van ezekben a fotókban rekviem-jelleg (noha a ’90-es évek elején Koltai Róbert ugyanabban a térben akarta elhitetni, hogy sose halunk meg). Benkőnél a tribün egy részlete köszön vissza tucatnyi nézővel. Szinte családi tabló. És tényleg mindenki olyan évtizedek óta ismerős: egyiküket talán láttam trolira várni a zsinagógánál, másikukat fröccsözni a Népligetnél. Dezső utolsó képén a fekete-fehér félhomályban már kivehetők a munkagép körvonalai. Viszont Boka, Boka János sehol nem látszik, pedig ő több mint száz éve siratja a már-már hagyományszerűen elveszett, elvesztegetett budapesti grundokat.

Ügető, Kerepesi út (részlet a Budapest Blues sorozatból, Benkő Imre, 2000)

Egy másik terem közepén két kép-tégla, Kudász Gábor Arion sorozatai: Zöld terület és Turisták a tájban. Gyűrhetetlen, kemény lapokból álló albumok, mint gyerekkorom kihajtogatós meséskönyvei. Előbbiben főleg a néptelenség, utóbbiban a zsúfoltság jellemző. Critical Mass-készülődés, hógolyócsata a Városligetben, sajtótájékoztató a 4-es metró alagútjában, piknik, vidámpark, majális. A nagyvárost (eszerint) a tömeg teszi nagyvárossá. Ahogy ugyanebben a tömegségben kimutatatlanul ott bujkál a tömeglét rengeteg veszélye is.

Gárdi Balázs Betondzsungel című panelvilága dömpingszerűen aktivizálja az asszociációkat, az emlékeket. Az első szál cigi, a sokadikról leugráló öngyilkosok, a kötelező játszóterek, a beton pingpongasztal megszállt erőd, az épületek aljában, a garázsok helyén kialakított kínai büfé, kis- és italbolt, posta, szolárium. A Betodzsungel közeli rokona Sopronyi Gyula Lakóparkok című gyűjteménye, amely azonban a cementszínű személyességet szivárvány személytelenségre cseréli fel.

részlet a Betondzsungel sorozatból (Gárdi Balázs, 2003)

Az egyik legmeggyőzőbb sorozat Simon Márk Fürdővárosa. Homály és retró. Rohadás és szinte klórszag. De mégsem üti fel a figurák és az én fejemet sem a „ká-európai keseredettség”. Mintha ehhez a világhoz nélkülözhetetlenül hozzátartoznának az efféle sebek, az élet őszinte piszka, melyet itt nem rejtegetnek. A forrásvíz meg egyébként is fontos budapesti epitheton.

Részlet a Fürdőváros sorozatból (Simon Márk, 2007)

Nekem mindössze egyetlen tematika hiányzik csak a kiállított anyagból, ám az fájóan. Az elmúlt tíz év közérzetét – paradox módon – meghatározta az emberek (aktuál)politikából való kiábrándulása. Ugyanez 2006 óta a város történetéhez is tragikus mozaikokat tett hozzá. Ám erről a tapintható feszültségről itt nincs (fotó)művészi lenyomat, de még csak zsurnalisztikai lelet sem. Egyetlen totálkép az Erzsébet-hídról, valamikor 2007-ből, nagyon nemzeti színű magyarok csipetnyi árpádsávval; a Stalter György által rögzített (Város a városban) józsefvárosi „cigánytanyák” és gyászkeretes körmök, a százdollárost mintázó törölközőt álmodó nyomor világa pedig legyen inkább szociográfiai, mint politikai tényező. Tudniillik, azzal nem mondok még semmit, hogy valamit egyáltalán nem tartok méltónak arra, hogy a számra (gépre, kiállítótérbe) vegyem (vigyem). És ezzel csak megint, szép magyar szokás szerint, a kibeszélés egy fontos epizódja marad el. Persze én sem várok ítéletet vagy feltétlen állásfoglalást, viszont a tabugyártás nagyvonalúságát igazán tudom gyűlölni.

Ahogy az emeletről lefelé ballagok, távozóban egy régi ismerőst fedezek fel a falon: idekerült Vancsó Zoltán körhintás képe. A körhintát az óriáskeréknél mindig jobban szerettem. Az földközelben marad, és mintha nem lenne meg benne a ritkaságszámnak az a feszült ünnepélyessége sem. Több körhintát Budapestnek!

A Budapest Pozitív című kiállítás megtekinthető a Mai Manó házban 2011. szeptember 11-ig. Kiállító művészek: Benkő Imre, Vancsó Zoltán, Gárdi Balázs, Dezső Tamás, Kudász Gábor Arion, Stalter György, Simon Márk, Kovalovszky Dániel, Sopronyi Gyula, Hartyányi Norbert. Kurátor: Stenczer Sára.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Fehér Renátó --


További írások a rovatból

art&design

A techno mint életérzés A techno mint életérzés
Utózengés: a Techno Worldsről az Art Quarter Budapestben
art&design

A QAnontól a Snapchat diszmorfiáig A QAnontól a Snapchat diszmorfiáig
Az #IFeelSeen című kiállítás elméleti kereteiről
art&design

„Mégis vitték valamire” – női sorsok feketén-fehéren „Mégis vitték valamire” – női sorsok feketén-fehéren
Élménybeszámoló a 2B Galéria „A numerus clausus és a lányok” című kiállításáról
art&design

A minimalista szobrászattól az amerikai macsókig A minimalista szobrászattól az amerikai macsókig
Bevezetés a land artba – I. rész

Más művészeti ágakról

irodalom

Pszt! Az Öreg Banda játszik! Pszt! Az Öreg Banda játszik!
A Margó Fesztiválon mutatták be Kollár-Klemencz László Öreg Banda című regényét
irodalom

Operálj nyucává végleg! Operálj nyucává végleg!
A Margó Fesztivál Világirodalmi színpadán mutatták be Csepregi János, Dániel András és Kollár Árpád új könyvét, a Nyuca bestiáriumot (Scolar Kiadó, 2021)
A Prae körkérdése zeneszerzőknek: Baracskai Zlatko válaszol
Tarek Boudali: 30 nap maximum


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés