bezár
 

irodalom

2012. 02. 28.
Ellenzéki kutya a KGB-s családnál
Ljudmila Ulickaja: Imágó. Fordította: Goretity József. Magvető Kiadó, Budapest, 2011.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Ellenzéki kutya a KGB-s családnál Ulickajáról – az Odaadó hívetek, Surik című könyve kapcsán – azt írtam pár éve, hogy ugyanattól lehet jó olvasni, ami miatt máskor (hangulatfüggő) feláll tőle a hátamon a szőr: miközben a könyveit böngészem, az az érzésem támad, mintha anyámat és a barátnőit hallgatnám ki, rosszabb esetben a szomszéd néniket a gangon. Történetei középpontjában ugyanis jellemzően női sorsok, szerepek és szerepkonfliktusok állnak, bár a fent említett alkotás főhőse férfi; igaz, elnézést a kifejezésért, de eléggé töketlen férfi.
Az orosz írónő kötetei zömének azonban női főhőse / főhősei vannak: ilyen a Médea és gyermekei, a Szonyecska vagy az Életművésznők. Az Imágóban, úgy tűnik, Ulickaja kifejezetten tökös akar lenni, a szerző legújabb regényének ugyanis férfi főhőse van, nem is egy, hanem három. Miha, Ilja és Szanya iskoláskorukban barátkoznak össze és barátkoznak tovább a Sztálin halálától a peresztrojkáig terjedő időszakban, amely nagyjából lefedi a regény történelmi idejét. Az egyes emberi sorsok ideje és a történelmi idő pedig nem választható el, nemcsak Ulickaja regényében, hanem azért is, mert olyan időszakban játszódnak a történetek, amikor az ideológia és a hatalom fokozottan befolyásolta a magánember, az egyes ember életét, sorsát.

Nem véletlenül írtam történeteket: az Imágó narrátora ugyanis nem lineáris időrendben beszéli el a főhősökkel történteket. A regény szerkezete így meglehetősen fellazul, nem annyira, hogy elbeszélésciklusnak lehessen nevezni, amelynek darabjai között a szereplők azonossága, vissza-visszatérése teremt kapcsolatot. Az elbeszélő hol felvesz, hol leejt egy-egy történetszálat, és bár ő mindenek tudója, az egyes történetekben más és más aspektusból láttat egy-egy szereplőt, oly módon, hogy egy főhőst más és más mellékszereplőkkel való kapcsolata által mutat be. Ez a kettős nézőpont teszi érdekessé a szöveget, aminek hangvételétől – az első bekezdésben írottak miatt – kissé fanyalogtam, de ezt minden eddig általam olvasott Ulickaja-könyvről el tudnám mondani.



Azt viszont Ulickaja nagy erényének tartom, hogy biztos kézzel és bátran nyúl az orosz irodalom hagyományaihoz. A Surik vagy a Szonyecska kapcsán számomra a 19. századi orosz irodalom egyik kulcsfigurája, a felesleges ember alakja villan fel olvasás közben, míg az Imágóban lépten-nyomon idéz az elbeszélő az orosz költészet gyöngyszemeiből, vagy éppenséggel Miha, a regény költő szereplője olvassa az egyes verssorokat. A narrációba ékelődő idézetek szerepe egyáltalán nem hanyagolható el: a szereplők életében jelentős szerepet kapnak az illegális kiadványok, betiltott szerzők, és az idézetek így azt a hatást keltik, mintha a regény idejének fullasztó világából időnként kiléphetnénk a friss levegőre.

Habár engem néha kifejezetten nyomaszt a narrátor – nemcsak erre az Ulickaja-szövegre jellemző – mindentudása, olykor közhelyes bölcselkedése, melyről találóan jegyezte meg Szőke Katalin a Nyitott Műhelyben 2010. december 2-án elhangzott, a kortárs orosz irodalomról és a népszerű orosz szerzőkről való beszélgetés során, hogy "elbanalizálja az élet nagy kérdéseit", azért vannak kifejezetten jó megoldásai is. Az Imágóban például, amikor felvázol egy-egy figurát, illetve annak jellemét, mielőtt kibontaná a hozzá kapcsolódó történetet (ezzel a technikával élt például a Surikban is), gyakran csempész üdítő iróniát mondataiba: "Olenyka, ez a sárgás-rózsaszínes, gömbölyded, pattanás és ránc nélküli, selymes bőrű hagymafej, tetszett a férfiaknak is, a nőknek is, a macskáknak is, a kutyáknak is", de még jobb példa Galja és a besúgó "románcának" epizódja, melynek csúcspontja a "KGB-s család" definíció, illetve az "ellenzéki kutya" náluk való elhelyezésének ötlete. A hétköznapi bölcselkedések között pedig akadnak azért igazán bölcs és szép eszmefuttatások, mint például: "Lehet, hogy a világot megváltja a szépség vagy az igazság vagy valami más gyönyörű faszság, de a félelem akkor is mindennél erősebb, a félelem mindent megöl, a szépséget is még embrionális állapotában, a szépségnek, a bölcsnek, az örökkévalónak minden csíráját…" Szerintem a szépséget meg az igazságot gyönyörű faszságnak nevezni, az határozottan tökös dolog.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Nagy Márta --


További írások a rovatból

Annie Ernaux: Lánytörténet - Magvető, 2020
irodalom

Hálózat- és kultúrafogyasztás Hálózat- és kultúrafogyasztás
Kulturális iparágak, kánonok és filterbuborékok. Szerkesztette Bárány Tibor, Hamp Gábor és Hermann Veronika. Typotex kiadó, 2020.
irodalom

Amikor az igazságnak több arca van Amikor az igazságnak több arca van
Szvjatlana Alekszijevics: Nők a tűzvonalban, Helikon, 2020.
Háttérinterjú Nádori Lídia műfordítóval a fordítás folyamatáról, munkamódszerekről, a személyes ízlés, a kiadói profil és az olvasói igény viszonyáról, a fordítók sokszínűségéről

Más művészeti ágakról

art&design

Üzenetek a poszt-tisztaság korából Üzenetek a poszt-tisztaság korából
Avagy szeméthalmaz a galériában: Szabó Kristóf „ERROR” című kiállítása


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés