bezár
 

irodalom

2012. 04. 22.
A német nyelvű kultúra végtelen történetei
Interjú Claudio Magrisszal
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A német nyelvű kultúra végtelen történetei Claudio Magris, a XIX. Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége a német nyelvű kultúráról, zenéről, színházról és erőszakról, tájakról és emberekről mesél.
PRAE.HU: Nemrégiben egy német interjúban azt mondta, mindig a Dunáról, Közép-Európáról, Triesztről vagy a Habsburgokról kérdezik, s bár ezek megkerülhetetlen témák, mesélhetne először inkább arról, miért éppen a német nyelvet, a német nyelvű kultúrát választotta egyetemi tanulmánynak?

Valóban, így külön örülök az ilyen kérdéseknek, hiszen fontos dolgokról akarunk beszélni, s egy idő után, ha folyton ismételjük önmagunkat, már szinte automatikusan válaszolunk.

Azt, hogy a német nyelvet, kultúrát választottam, mint az életben a legtöbb döntést, szándékos döntések és véletlenek elegye befolyásolta. Triesztben születtem, ahol természetesen a különböző tradíciók adottak voltak; például míg édesanyám beszélte a németet, apám nem, nagyapám soha nem akart osztrák polgár lenni. De egyfajta viszonyulása mindenkinek volt a német nyelvhez, az osztrák kultúrához. Gimnazista koromban választani kellett, milyen idegen nyelvet szeretnék tanulni, s a szüleim úgy döntöttek, hogy ez a német nyelv. Egyszóval valahogy ez is Trieszthez kapcsolódik, ott valószínűbb volt mindez, mint mondjuk Milánóban vagy bármelyik másik városban.

A gimnáziumi némettanáromról egyébként a Dunában is írok. Bár voltak hibái, mint mindenkinek, teljesen szokatlan módszerekkel megnyitotta előttünk a német nyelv és kultúra világát. A Nibelung-éneket, vagy Luther VIII. Henrikhez írt levelét például már tizennégy évesen el kellett olvasnom. Megmaradt bennem, hogy ugyanekkor, vagyis tizennégy éves koromban a Faustról és a francia forradalomból kellett beszámolnom, s mivel úgy kezdtem: "Azt gondolom…" rögtön féleszakított, s egy rövid szidás után a többieknek magyarázta, hogy Magris az irodalom és a politika ellentétéről, arról, ami a német, az európai, s a világ tragédiájának forrása lesz, gondolkodni fog, s lesz olyan nagylelkű, hogy gondolkodásának eredményeit megosztja velünk. Mondanom sem kell, rögtön megértettük a gondolkodás szó igazi jelentését, s azt, hogy a gondolkodás szó nem a saját gondolatainkat jelenti. Nem fontos, én hogyan vélekedek Budapestről, a lényeg, hogy képes legyek az objektum, jelen esetben Budapest megértésére, befogadására. Majd olvastam a romantikusokat, s sok minden más is, a lényeg, hogy bizalmas kapcsolatban voltam a német nyelvű irodalommal, s érettségi után rájöttem, hogy bár már elég olvasott voltam, az osztrák kultúrát valahogy homály fedte, csak példaképp: volt söröm, de valahogy reflektálatlanul.

Nem vettem észre, mennyi komponensből tevődik össze szülővárosom, Trieszt, ez az osztrák múlttal rendelkező olasz város. S ekkor az az érzésem támadt, hogy többek között önmagam megértéséhez is szükségem van az osztrák kultúra megismerésére. Ezért nekiláttam az osztrák irodalomnak, s ezután jött az ötlet, hogy foglalkozzam ezzel az elsüllyedt császársággal, a világ szabálytalanságával, "a nihilizmus laboratóriumával", "a világvége egyik állomásával". Turinban pedig egy jól képzett germanista, Leonello Vincenti szárnyai alatt tengődtem az olasz és a német irodalom között, míg végül a német mellett döntöttem, mindenekelőtt, mivel a Habsburg mítoszról szerettem volna írni. Persze még én magam sem értettem, pontosan miről is akarok írni. Egyébként teljesen általános úgy a cikkeim, mint a nagyobb írásaim esetében, hogy a szöveg egyharmadánál rajzolódik ki számomra a téma egésze.
PRAE.HU: Mivel több műfajban szokott írni, megkérdezném, mi a tapasztalata, a téma meghatározza a műfajt, vagy Ön dönt arról, mit milyen műfajban ír?

Úgy hiszem, minden téma magában rejti a műfaját is, tehát egyértelműen nem én döntöm el, mikor, milyen műfajban írok. Tudja, olyan ez, mint a zene, megvan a saját ritmusa, lüktetése. Rendkívül érdekes, s nem tudom, miért van ez így, de a színházi formával különösen összekapcsolódik például az erőszak; a nagyon negatív, a brutális, a kemény, a szinte elviselhetetlenül fájdalmas kifejezése. Mintha a test közvetlen jelenléte, a hang, összekötné a színházi formát az erőszakkal.
 
PRAE.HU: Ha már említette a zenét, s a hangokat, kifejtené kicsit bővebben, miért tartja ezeket ilyen fontosnak?

Egyfelől, mert azt gondolom, a hangok a szellem, az értelem fizikai dimenziói. Ezenkívül személyes vonatkozása is van, mégpedig, hogy gyerekkoromban még nem volt televíziónk, s rengeteg hangjátékot hallgattam. Lenyűgöző volt, ahogy egyetlenegy hang formálni tudja a karaktert. Vagy ahogy a tájaknak hangjuk lesz! Barna Imrével egyébként van egy közös, színházi rendező barátunk, aki nagy mestere ezeknek a hangjátékoknak.


 
PRAE.HU: A határoknak, a vizeknek kiemelt szerep jut műveiben, mégis mintha a tér általánosságban is rendkívül fontos lenne. A Kisvilágokban például szinte minden szereplőnek megvan a saját tere, ami köré sokszor a története is szerveződik. Miért ilyen fontosak ezek a motívumok?

Jogos a kérdés, bár például a Dunában többeknek nincs semmiféle tere. S egyébként is sokszor éppen a talajvesztettségnek jut a leghangsúlyosabb szerep. Az élet archeológiája érdekel, azok a tájak, épületek, amik erről is mondanak valamit.

PRAE.HU: Milyen írók voltak a legnagyobb hatással Önre? Magyarok közül kit olvasott?

 
Nehéz kérdés, hiszen elég sokan vannak, de azt hiszem a válasz valahol Dosztojevszkij és Kafka között lehet. De hogy néhány nevet megemlítsek: Kepler, Flaubert, Konrad, Baudelaire és a többi…

A magyar irodalomból először természetesen a klasszikusokat, Ady Endrét, József Attilát, vagy Jókai Mórt olvastam, majd a színekkel teli magyar irodalommal is találkoztam Körmendi és Krúdy által. De szeretem Márait, Konrádot, Kaffka Margitot is.
Az interjú német nyelven készült.
Fotó: Árvai András

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Hevesi Judit --


További írások a rovatból

irodalom

Arra összpontosít, hogy tisztességes mondatokat állítson elő Arra összpontosít, hogy tisztességes mondatokat állítson elő
Beszélgetés Kutasy Mercédesz műfordítóval
irodalom

Elveszett fiúk Elveszett fiúk
Ben Lerner: Az iskola Topekában - 21. Század Kiadó
irodalom

Happy Hump Day Happy Hump Day
Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 5. nap
irodalom

Jól rontani Jól rontani
Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 2. nap

Más művészeti ágakról

art&design

Játszd újra! Játszd újra!
Molnár Judit Lilla: Tervezett véletlen című tárlata a Budapest Galériában
Badits Ákos: Űrpiknik
színház

Bábesztétikai egyszeregy Bábesztétikai egyszeregy
Hívószavak a bábhoz – a Budapest Bábszínház online bábesztétikai konferenciája
art&design

Mágikus önbeállítás Mágikus önbeállítás
Galántai: 80. Riport a kapcsolati hálóról, A jövő emlékei című kiállításról és az Artpoolról az intézet kurátorával, László Zsuzsával


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés