bezár
 

film

2007. 06. 28.
Ne szólj, szám!
Avagy amikor az önmagát nem találó emberről önmagukat nem találó emberek készítenek filmet
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Ne szólj, szám! A számmisztika olyan, mint az Óriási Zöldeskék Kanegér: ha hinni akarsz benne, fogsz is. Semmivel sem rosszabb egy hercig prímszám a Kanegérnél, a Loch Ness-i Szörnynél, vagy a horoszkópnál. És ha már az életünket kötnünk kell valamihez, miért ne a 23-hoz kössük?
Végül is a 23 több 22-nél, kevesebb 24-nél, ráadásul a számok világának megvan az a szépsége, hogy kis melóval bármi kihozható bármiből, és a levezetés még racionális(nak tűnő) matematikai műveletekkel, számsorokkal is igazolható.

Joel Schumacher legújabb filmjének főszereplője éppen a 23-al alakított ki bensőséges érzelmi kapcsolatot, amit az alkotók részben a film noir, részben a thriller területén próbálnak meg kibontani, vegyes eredménnyel. Valószínűleg az sem kedvez ennek a próbálkozásnak, hogy a rendező és a főszereplő a – néha még humorral is kacérkodó – forgatókönyvnek köszönhetően nehezen találja a helyét.

Nem új probléma ez Schumachernek és Carrey-nek, mind a ketten folyamatosan próbálják bizonyítani művészi/szakmai rátermettségüket, de valahogy nem elég ügyesek. Billy Bob Thornton vagy George Clooney nem okoz különösebb zavart, ha szerzői filmről gigaprodukcióra vált (vagy fordítva), Carrey viszont túlságosan ügyesen skatulyázta be magát annak idején Ace Ventura & Co. karakterébe, és Schumacherről sem Az összeomlás jut elsősorban az ember eszébe, hanem a kritikán aluli Batman-giccsparádék.

Az önmaga után nyomozó emberről önmaguk után nyomozó emberek készítettek filmet, ami nem a legjobb kezdet, A 23-as számot mégsem lehet annyira könnyen leírni. Távolról sem nevezhető jó vagy fontos alkotásnak, de az üresjáratokat, hiteltelen epizódokat és „vörös heringeket” a filmvégi – lassan kötelező – csavar némiképp ellensúlyozza, és a több évtizedes profizmus sem egy utolsó dolog, ha az emberfia filmezésre adja a fejét.

Eredetiségről legfeljebb az említett befejezés előtti poén kapcsán mélázhatnánk el, ezt viszont tilos lelőni (és más ítészek szerint egyébként is „banális”), úgyhogy elemzésre csak a film maradéka marad, amely rosszul sikerült noir-panelek és tűrhető thriller-jelenetek sorozata. Előbbi egyszerűen nem áll jól a rendezőnek, képtelen a műben felbukkanó, fiktív hard-boiled krimi feldolgozására: a hiteles noirhoz szikárság, megéltség, puritánság kell, Schumacher azonban a burjánzó, csiricsáré dolgokat szereti. Nem Samuel Fulleren, hanem a Hello, Dolly!-n nőtt fel, a kemény krimi neki a Sin City C-kategóriás kiadása, nem a Kubrick rendezte Gyilkosság. Hasonló a helyzet Carrey-vel is, csak ő valamivel ügyesebben találja fel magát chandleri hősként, néha egészen jól áll neki a kiélt hekus szerepe.

Ami a dolog thriller-részét illeti, a rendező-főszereplő kettős ahhoz kevés, hogy megmentse a filmet a gyenge szkripttől, ahhoz viszont elég jók, hogy némi életet pofozzanak bele. Carrey ziláltsága időnként meglepően hiteles, Schumacher pedig korábban is bizonyította, hogy van érzéke a feszültségkeltéshez (Az elveszett fiúk, Egyenesen át, A fülke). Talán ha nem erőltetik a sintér főszereplő keménykedő alteregóját a gyenge, képregényhangulatú jelenetekbe, több lelkesedéssel lehet beszélni a munkájukról.

Nagyjából ennyi A 23-as szám. Dicséretes igyekvés és csúnya melléfogás érdekes elegye, egy ügyes fordulattal a VÉGE főcím előtt. Ha Woody Allen volt jelmeztervezője és Clint Eastwood egykori epizodistája egy újabb Angyalszívet vagy Jákob lajtorjáját akart leforgatni, csúnyán melléfogott. Ha csak a Batman mindörökkét próbálják elfeledtetni a kedves nézővel, már valamivel jobb a helyzet.

Joel Schumacher: A 23-as szám
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Orosdy Dániel --


További írások a rovatból

8. Budapest International Documentary Festival
8. Budapest International Documentary Festival
Anders Thomas Jensen: Az igazság bajnokai
Gondolatok a 18. Verzió nemzetközi versenyprogramjának filmjeiről

Más művészeti ágakról

irodalom

Hétköznapi diskurzusok Hétköznapi diskurzusok
Kovács Viktor és Kovács Dominik voltak a Kötetlenül sorozat vendégei
irodalom

Rosta Rosta
Kísérlet Balassi kötetének rekonstrukciójára 4.
art&design

Boldogság, gyere haza… Boldogság, gyere haza…
Bihari Ágnes Boldog Kft című tárlatáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés