bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Orosdy Dániel --

felhasználói adatlapja

Orosdy Dániel által feltöltött cikkek:

A kétes tehetségű Mr. Ripley
Patricia Highsmith mostanáig szerencsésnek mondhatta magát: a műveit adaptáló rendezők akár igyekeztek ragaszkodni a szellemiségéhez, akár nem, az eredmény szinte mindig kiemelkedő mozi lett.
Dohogás
John Sturges klasszikusa a háborús kalandfilmek kiemelkedő darabja a műfaj fénykorából. Érdekes és többnyire hiteles történetet mesél el tökéletesre csiszolt forgatókönyv alapján jeles színészek (Steve McQueen, Charles Bronson, James Coburn) közreműködésével, akiknek jelentős része a rendező korábbi, hasonló jellegű nagy westernsikerével, A hét mesterlövész-szel vált igazi sztárrá.
Amikor még drágán adta az életét
Nem sok mainstream mozisorozat büszkélkedhet azzal, amivel a Die Hard-széria: a megújulásra való képességgel. Igaz, erre eddig csak egyszer volt példa (a negyedik rész erőltetett kísérlete a digitális korszakhoz igazodásra, azaz tőrölmetszett update-re inkább volt gyászos és szánalmas, mint tiszteletet parancsoló), de ez már önmagában is valami.
Szláv derű, klipesített szoftszex, habosított semmi, káeurópai depresszió
A címben szereplő felsorolás nem lesújtó ítélet, sokkal inkább rezignált megfigyelés. A térségben dolgozó elsőfilmesek – a jelek szerint – ezt és így próbálják feldolgozni a műveikben. Kivételek persze akadnak, és szerencsére (dagadj, honfiúi kebel!) a hazai játékosoknak sem kell szégyenkezniük.
Komplikált ügy
A Szimpla ügy különlegessége, hogy képes folyamatosan meglepetéseket szerezni. Egyszerre hatja és ijeszti meg a valóban intelligens bűnügyi filmekre éhező nézőt. A tragédia mellett nincsen híján az iróniának sem, bár nem a hangos röhögésre épít.
Kettős nézőpontból I. - Kétségbeesve keresem Davidet
Na jó, ha nem is kétségbeesve, de azért keresem David Cronenberget az utóbbi időben a neve alatt kijövő (egyébként egyre jobb) munkákban. Csakhogy nem nagyon sikerül meglelnem, sajnos. Pedig az új filmje jó, simán az egyik legjobb 2007-ből, gond nélkül veri pl. az eXistenZ-t, ami viszont ízig-vérig cronenbergi munka, volt izgalmas kérdésekkel a médiáról, húsról, jövőről, jelenről. Az Eastern Promises - Gyilkos ígéretek ehhez képest meg "csak" egy nagyon jó maffiafilm.
Az első mozi az utolsó túszról
Vector műve tulajdonképpen nem is annyira amatőr film, mint inkább no budget mozi - a költségvetés részletesen lebontva olvasható a stáblistán, és igen csekély összegről van szó, a végeredményhez képest gyakorlatilag semmiről. Az Utolsó túsz sem "rendes", sem amatőr filmként nem fogja megváltani a világot, mégis egy igazán rokonszenves, a maga keretei között meglepően jó alkotásról van szó.
Pirkadattól alkonyatig
Robert Rodriguez több mindenhez ért, mint egy átlagos amerikai rendező (vág, zenét szerez, fényképez stb.), és ezeket általában még magasabb színvonalon is műveli kollégáinál, de egy valami mindig kifog rajta: a saját forgatókönyv. Bármennyire ügyes annyi más téren, az írás egyszerűen nem kenyere. Választott műfajaiban viszont nem is a tökéletesre csiszolt forgatókönyv a legfontosabb szempont.
A másodrendű vádlott
Az Európa Filmhónap keretében bemutatott A Tony Blair-ügy már a címével is jelzi, hogy nem csak az amerikai Michael Moore ragadtatja el magát időnként egészen konkrét politikai odamondásokra. A Channel Four által készített tévéfilm a brit miniszterelnök nem túl távoli jövőjét ábrázolja.
MegaCsillag, avagy szavazz és fizess!
Az eredeti sztárfelhalmozás ideje kis hazánkban régen véget ért (a piacon már a 80-as évek ifjú reménységeinek is alig sikerült helyet szorítani a régi kimittudosok és táncdalfesztiválosok mellett/miatt), a TV2 Mega-sorozata azonban bebizonyította, hogy a közönség igenis igényli az új arcokat.
A vírusok már a spájzban vannak
Jack Finney regénye, A testrablók inváziója mindegyik filmadaptációjával jól járt – mostanáig. Oliver Hirschbiegel azonban leszámolt azzal az illúzióval, hogy Finney pod people-jeiről nem lehet gyenge filmet csinálni. (Lehet SPOILER!)
Mumust ölt a zombi
„– Ha nem hagyod abba, kisfiam, elvisz a Mumus!– Jaj, ne! Félek! Ki az a Mumus, Anyu? A megtestesült Gonosz, félelmeim és szorongásaim kivetülése, a mindennapjainkat kísértő Sátán?– Nem. A Mumus egy csonka család elnyomott gyermeke, aki az őt ért traumák hatására az erőszakba menekült. Rossz szociális helyzete is szerepet játszott személyiségének eltorzulásában. Mindenesetre jobb, ha félsz tőle, mert elviszi a rossz gyerekeket!"Rob Zombie a fenti párbeszéd szemléltetésére rendezhette meg a slasher-alapmű elbaltázott remake-jét.
A jóléti mintaállam, boldogságunk derűs szigete: Kuba
Minden Moore-film ugyanolyan, legfeljebb a téma különböző: fegyvertartás, 9/11, vagy éppen az egészségügy. Michael „Móricka” Moore-nak ugyanis mindenről ugyanaz jut az eszébe: ha a tengeri sünök szaporodásáról készítene dokut, akkor is csak azt a végkövetkeztetést tudná levonni, hogy a republikánusok szemetek, Bush pedig a legnagyobb mocsok. És most mintha – talán Oliver Stone nyomán – ő is olthatatlan szerelemre lobbant volna Fidel Castro iránt.
„Amikor a Kelet Nyugatnak lenni vágy…”
„Go West!” helyett „Go East!”, „Movie West” helyett „Movie East” – valami ilyesmi járhatott a pécsi Filmünnep ötletgazdáinak agyában, amikor átkeresztelték az idén három és feledik alkalommal megrendezett fesztivált. Bár a szűk értelemben vett fesztiválfilmek (azaz a versenyfilmek) megtekintése nem az én feladatom volt, annyi bizonyos, hogy hazánk és szomszédaink mozgókép-kultúráját korai lenne leírni.
Aludni jó
A csipás szemmel fürdőszobába botorkálás, kávézás, zoknihúzás pillanatait megédesíteni még a szeretteinknek sem könnyű feladat, hát egy tévéműsornak. Reggeli információs/szórakoztató műsort készíteni tehát mindenképpen hálátlan misszió.
Fekete Dáliák
Pedig milyen jól nézhetett ki papíron! Brian De Palma rendezi James Ellroy regényének filmváltozatát, a kamerát Zsigmond Vilmos felügyeli, főszerepben tehetséges ifjú színészek.
RIP
Nem volt lusta a Halál ebben az évben sem, az utóbbi napokban pedig különösen szívesen dolgozott. Legkevesebb három filmes zseni hagyta el az Árnyékvilágot néhány hét leforgása alatt: egy magyar származású operatőr, Kovács László, valamint két rendező, a svéd Ingmar Bergman és az olasz Michaelangelo Antonioni.
Ne szólj, szám!
A számmisztika olyan, mint az Óriási Zöldeskék Kanegér: ha hinni akarsz benne, fogsz is. Semmivel sem rosszabb egy hercig prímszám a Kanegérnél, a Loch Ness-i Szörnynél, vagy a horoszkópnál. És ha már az életünket kötnünk kell valamihez, miért ne a 23-hoz kössük?
"Kedves Naplóm!"
Mivel a legutóbbi cikkem (Amikor a lekvár teszi el a nagymamát) komoly zavarokat idézett elő a nemzetközi média gépezetében, úgy éreztem, becsületbeli ügy a munka befejezése, és ideje leszámolni a másik ál-közszolgálati mamelukkal is.
Amikor a lekvár rakja el a nagymamát
Az unalmas közszolgálat a sekélyes bulvárral randevúzgat. Közös gyermekük a kereskedelmi szörnyszülött. Igen, jobbára a Fókuszról lesz szó. Ez ugyanis – ha a Kedves Olvasó, aki minden bizonnyal a közélet ütőerén tartja érzékeny jobbját, nem tudná – egy „közszolgálati magazin”, vagyis legalább annyira rokona Kovi produkcióinak, mint egy avantgárd operakezdeményezésnek. Bár a „sztárproducerhez” a szerkesztők mintha gyakrabban járnának látogatóba.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés