bezár
 

színház

2014. 02. 24.
Egy felakasztott prosti fényképe
Gothár-rendezés a Kamrában
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Egy felakasztott prosti fényképe "Te is csak a halottakat tudod szeretni!", avagy egy fénykép görbe tükrében lelkünk sötét zugai is életre kelnek. De tudunk-e aztán az efféle "szörnyekkel" bármit is kezdeni? Rubin Szilárd Aprószentek című regénytorzója sajátos prizma-bontásban: az Ahol a farkas is jó című új darab a Katona József Színház Kamrájában.
Sajátos és merész kísérlet egy regényt dramatizálni. Azonban Gothár adaptációja a Rubin-szöveggel nem is tesz kísérletet erre. Legalábbis nem abban az értelemben, ahogy ezt elvárhatnánk tőle, azaz ne műnemi értelemben vett drámát várjunk, azt most nem kapunk, cserébe a drámaiság drámája születhet meg bennünk.

Ahol a farkas is jó; Keresztes Tibor, Kovács Lehel Fotó: Kazimir Annamari

Szkéné színház
Rubin Szilárd szövegét Gothár a maga költőiségével és expresszivitásával közelítette meg. Az alapszituációt, miszerint a Rubint alakító főhős (Keresztes Tamás) beleszeret a kiskorúakat meggyilkoló Jancsó Piroskába (Borbély Alexandra) egy fénykép alapján, módszeresen és finoman építkezve növeszti elviselhetetlenül közeli nagytotállá. Piroska mintegy a fényképről lép be közénk. Ez a fénykép egy tulajdonképpeni üvegfal, mint egy képet fedő üveglap, amely egy sínre rögzítve hol eltolódik Piroska vagy épp egy másik szereplő elől, hol visszagördül elé. Finoman trükkös megoldás, mert így az üveg a színpad-megvilágítás váltakozásainak a hatására hol áttetsző, hol tükröződő, pont úgy, mint egy rendőrségi kihallgatószoba fala. Egyszer átenged, másszor távol tart. Keresztes Tamás Rubinja is ezt a kettősséget, a szerelmes és az oknyomozó egymásnak feszülő kettősségét mutatja gazdag érzékenységgel.

Rubin a gyilkosságokért kivégzett Piroska történetét nyomozza, egy pillanatra sem objektív távolságtartással. A megszállott szerelmes megszállottan nyomozó figurájának rajongó érzékletességét vegyítve a narrátorhoz passzoló tárgyilagosnak ható történetmeséléssel. Nehéz, sokrétegű és ambivalens karaktert kell formálnia, és ügyesen meg is birkózik ezzel a feladattal. A darabvégi kifakadása pont ezért tud magától értetődően hiteles lenni, amikor Farkas főtörzsőrmester (Kovács Lehel) összegezve a nyomozás eredményeit, vaskos iratköteget ad át neki, de a szerelemtől elvakult "oknyomozó" a prózai realitás tényeivel nem tud mit kezdeni.

Rubin számára ez egy mese, a gyermekkori Piroska és a farkasnak a meséje. Gothár varázsosan tartja fenn ezt a mesemiliőt például a Rubin gyerekkori lóverseny-táblajátékának a folyamatos újbóli és újbóli szerepeltetésével, ahol a lovak előrehaladásának patazaja egyben az idő kérlelhetetlen előrehaladását jelző metronóm.
Ahol a farkas is jó; Borbély Alexandra Fotó Kazimir Annamari
Ebben a mesében Borbély Alexandra Jancsó Piroskája sokkal inkább esendő, már-már infantilis áldozathős, mintsem hidegvérű kéjgyilkos. Ez a Piroska egészen közeli és szinte fenntartás nélkül szerethető lesz is egyben. Tolla alól kikerülő, vallomásával teleírt papírlapok szinte fölfelé szállnak, esdeklően, bocsánatban reménykedve, egy gyermekhez illő, áttetsző őszinteséggel.
 
Mert ebben a rubini, megszállottan hinni akaró mesében mindenki, még ha menthetetlenül is, de esendő és emberi. Itt Piroska anyjának, Jancsó Borbálának (Pelsőczy Réka) elhisszük ezt az életbe való belefásultságból eredő állatiságot, ahogyan beleordítja a színpad deszkáiba a lánya megerőszakolásában való tevőleges segédkezését. Ordítása maga az elállatiasult emberség. Mert itt Kovács Lehel főtörzsőrmestere sem tud jó állami hivatalnok módján csak objektíven nyomozni. Játékában megértjük, hogy a törökszentmiklósisága nem csupán a születési hely azonosságában, hanem sokkal inkább a sorsközösségben gyökeredzik.

A darab története a nézők között is zajlik. Szó szerint is. Hisz hol az egyik, hol a másik szereplő kér meg minket, hogy álljunk fel, vagy épp a darabban játszó rendőrök, a hullák után kutatva, vagy épp a helyszíni tárgyalás nézőtéri részen megtartott volta miatt állítanak fel, küldenek arrébb. Mindez hol vicces, hol szokatlan, hol kellemetlennek is hathat, és talán hat is. Néha pedig pár perc erejéig, a széksorok közé ékelt asztalkákon felgyulladnak a sötétbordó ernyőjű hangulatlámpák, ezzel ültetnek be minket minden átmenet nélkül a játéktér éjszakai mulatójának asztalai közé. Vagy épp a bitófán logó Piroska lábai himbálóznak a fejünk fölött.

Félreértés ne essék: értem az intencióját ezeknek a megoldásoknak, bár néha soknak érezni őket. Mert itt Gothár nem is annyira egyfajta dokumentarista színjátszás kedvéért mozdítja el és ki a nézőt a székkényelemből, hanem mintegy Rubin "mellé állít" ezzel, azaz a történet megértését, a történet magunk számára való "megérkeztetését" hívja életre. Mintha azt kérné, hogy "lásd te magad úgy ezt a Jancsó Piroskát, ahogy én, Rubin látom, illetve úgy, ahogy az ő története a maga közvetlen, sokkoló erejével hat."
Ahol a farkas is jó; Fotó: Kazimir Annamari
A zárójelenetben az üvegfal mögött, mint egy keretben lévő kép üveglapja mögött, Rubin a Grimm-mese utolsó mondatait olvassa épp fel, mert a Piroska és a farkasnak ebben a változatában még a kéjgyilkos farkas is jó. Mintegy kihangosítva és felkiáltó jelek közé téve: Jancsó Piroska bűnössége, szeretetre képtelen, aberrált kéjgyilkosságokig "fejlődő" személyisége nem csupán egy teljesen eltorzult emberi viszonyrendszer látleletének tudható be.

Ebben a rubini, Németh Gábor és Gothár Péter által megírt olvasatban a regénytorzóból sok apró, felvillanó képszilánk lesz. Erre csak ráerősít az, hogy a Kamra színpadképe is inkább valami elkülönültséget, fragmentáltságot sugall eleve azáltal, hogy szinte részben vagy épp teljesen elkülönítődnek egymástól ezek a játszóterek.

Nem színpadi dráma. Még csak nem is dramatizált próza. Sokkal inkább egy olyan jelenetfüzér, ami aztán egy koherens egységgé képes mégis összeállni. Ám ezt az eggyé válást nem a narrálás egymás utáni linearitása okozza, hanem annak a fajta csillapíthatatlan megszállottságnak a színházi közegben való továbbéltetése, ami a regénytorzó lüktetésének is a sajátja. Elemi erővel sokkoló. Költőien sematizált. Olyan, mint egy szerelmes pillantás egy felakasztott prosti fényképére.
 
Németh Gábor és Gothár Péter: Ahol a farkas is jó

Készült Rubin Szilárd Aprószentek című regénye alapján.

Szereplők:
Borbély Alexandra
Keresztes Tamás
Kovács Lehel
Mészáros Béla
Pelsőczy Réka
Rezes Judit
 
Díszlet: Gothár Péter
Háttérképek: Csíkszentmihályi Berta
Jelmez: Tihanyi Ildi m.v.
Dramaturg: Mocsányi Géza m.v.

Rendező: Gothár Páter

Bemutató: 2014. február 14.
Katona József Színház, Kamra


Fotó: Dömölky Dániel
 
nyomtat

További írások a rovatból

Sarah Kane Cleansed című darabja az Ódry Színpadon
színház

A halál geometriája A halál geometriája
Enyedi Éva: Lear halála – a Miskolci Nemzeti Színház előadása a Játékszínben
színház

Kinek az ügye? Kinek az ügye?
Az ügy – avagy a Normális Eljárás a Katona József Színházban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés