bezár
 

irodalom

2007. 08. 05.
Szabadkai érzelmek iskolája
Lovas Ildikó: Spanyol menyasszony
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Szabadkai érzelmek iskolája Durva: „az ország legzseniálisabb férfijához mentem feleségül, és egy szarcsimbókkal élek együtt”. Férfi-nő viszony Csáth Géza korában és ma – a 21. századi nő tapasztalati világa felől nézve. Lovas Ildikó legújabb regénye nem rózsaszín, vagy egyszerűen erotikus lányregény.
Minden igényes olvasó előtt ismeretes Madame Bovary története. Az asszonyé, akinek irodalmi olvasmányai irányítják életét. Hatásukra az igaz szerelmet kutatja, és olyan különleges élményeket hajszol, amelyek felkavarják állóvízszerű életét. Érzelmes, „álromantikus” füzeteiből, könyveiből gyermekkora óta azt tanulta, hogy a boldogság forrása a szerelem, mely a házasság szent kötelékében teljesíti ki a nők életét. Ám bármennyire is igyekszik, a férje iránti szenvedély hamar elillan, mert közös életükben nem leli fel a romantika közhelyeit, és mivel további házasságtörő kapcsolataiban is azokat keresi, osztályrésze örökös csalódás és unalom lesz.

Lovas Ildikó regényében két házasság légvárai és romjai tárulnak fel. A fülszöveg szerint a regény lapjain a spanyol menyasszonyi ruhában házasságra készülő szabadkai lány és a házassága végéhez közeledő Jónás Olga sorsa elevenedik meg. Rögtön szükséges közbevetnünk, hogy a regény elolvasása után korántsem marad ennyire egyszerű feladat azonosítani az elbeszélői helyzeteket. Madame Bovaryval ellentétben ők nem szentimentális olvasmányaik tükrében fogalmazzák meg a házasság intézményére vonatkozó csalódásaikat. Életük alakulását, tapasztalataikat főként a szociális környezet szokásrendjéhez, a szülői példához és intelemhez, vagy az első benyomás alapján szerzett, ám annál mélyebben rögzült férji eszményképhez viszonyítva értékelik.

Lovas Ildikó: Spanyol menyasszonyA szabadkai fiatal lány történetében többször visszatér a nagymama bölcs tanácsa, mely szerint egy lány nem áll szóba senkivel, nem enged közel magához senkit, ugyanis minden férfi csak azt akarja. E tanítás alaposan megtépázza a kamaszlány egészséges énképét, holott éppen önbecsülését hivatott megtartani. Például ennek tudatában képtelen elfogadni a diszkós ismerkedés kortársai számára olyannyira természetes játékszabályait, majd könyveli el magát kívülállónak, csúnyának. Szülei példáját látva hisz abban, hogy mindenkinek egyvalaki rendeltetett, ám sikertelen szerelmi próbálkozásai elültetik benne a félelmet, hogy talán elszalasztja élete szerelmét. Csáth Géza felesége, Olga számára szintén a házasság jelenti a női lét beteljesülését. Abszurd módon ő úgy készül a házasélet szentségére, hogy előzőleg nagy jártasságra tesz szert más férfiakkal a szerelmi műveletekben. Tudásával a kezdetben ideálisnak látott férjét kívánja boldoggá tenni, akiről hamar kiderül, hogy arra érdemtelen: „az ország legzseniálisabb férfijához mentem feleségül, és egy szarcsimbókkal élek együtt” – hangzik el több változatban a hitves morfinizmusát, szadizmusát, promiszkuitását és paranoiás féltékenységét eltűrni kénytelen asszony szájából.

Az elvárás és tapasztalat közötti szakadékot láthatjuk tátongni az alcím szövegtestében is: lány, regény. A tömegfogyasztásra szánt, a századelőn – épp Jónás Olga idején – divatba jövő lányregények középpontjában roppant egyszerű képlet áll. A lány önnön belső, idilli világában kiérlelt szerelme viszonzásra talál. A vágyálmok lánykérésben és házasságban realizálódnak, és attól fogva a szerelmesek felhőtlen boldogságban élnek. Ezt a kauzális láncot szakítja szét a Spanyol menyasszony úgy, hogy közben azért néhány vonást megőriz a lányregények arculatából. Ilyen a befogadói rokonszenv. Míg Csáth feleségével csupán együtt érez a női olvasó, a másik történet főszereplőjével könnyedén azonosulhat is.

Egyébként a lányregényeket jellemző könnyedségre legfeljebb a hosszú fejezetcímek emlékeztetnek, mint például „[m]elyből kiderül, hogy a test nem mindig azt akarja, amit az ész” vagy „[m]ely a hazakísérés nehézségeiről szól”. Ezek csak látszólag foglalják össze a fejezetek lényegét, valójában laza arabeszkek módjára keretezik a könnyednek aligha nevezhető történéseket. Az olvasói szimpátia mellett tipikus vonásként egy toposz, az olvasó nő érdemel említést, akit menedék gyanánt óv meg az olvasás a külvilág betolakodásától. Igaz, a szabadkai lány általában nem talál olvasmányaiban választ kérdéseire, Olgán pedig kétségbeesés és csalódás lesz úrrá férje naplóját olvasva. Amiben egyáltalán nem hasonlít Lovas Ildikó műve a lányregényekre, az a szexualitás ábrázolása. Erdős Renée vagy Hentaller Mária soha nem vittek volna színre írásaikban homoerotikus cselédszerelmet vagy szodómiát.

Történetvezetésében végképp eltér a lányregények legtöbbjétől. A cselekmény két szálon fut, melyeket a szerző jó ritmusérzékkel váltogat. Fölfoghatjuk mindkét történetet külön-külön egyetlen visszaemlékező pillanat narratív kiszélesítéseként. A szabadkai fiatal lány spanyol szabású, francia menyasszonyi ruhájában áll szobája közepén, és feltoluló emlékeit meséli el. Jónás Olga élete utolsó napján teszi ugyanezt. Csakhogy az emlékképek mellett mindkét elbeszélésben előfordulnak a narrátor helyzetéhez képest elvileg elbeszélhetetlen események is. A házasulandó lány számot ad későbbi terhességéről és válásáról, Olga részletezi saját halálát. Mondhatnánk, hogy a történetek emlékezésben és képzeletben egyaránt formálódnak, ám csak félig volna igazunk. Állíthatjuk, hogy nem az esküvő és a gyilkosság előtti órák, hanem a történetek időbeli végpontjai képezik az elbeszélések tényleges jelenét. Azonban ez mindentudó narrátort feltételez, márpedig sem Olga, sem a szabadkai ara nem nélkülözi az eszmélés és az utólagos értelmezés alakzatait. Vagyis két szerepjátszó történetmondóval van dolgunk, akik hol eltitkolják, hol feltárják valódi tudásukat. Életük különböző eseményei folyamatos elhagyásokkal, átalakításokkal, más hangsúlyokkal újra és újra terítékre kerülnek az elbeszélés során: „csodálkozom magamon, végtelen butaságomon, hogy nem jöttem rá azonnal, amikor késett a forró vízzel”. Olga akkor mondja ezt, midőn ismét eszébe jut a korábban már elmesélt jelenet, amelyben férje kizavarja, hogy végignézze a tyúkvágást az udvaron, és Ágnes feltűnően sokáig marad távol a koppólével. Mindezek olvasása közben már birtokunkban van az információ Olga előzetes elbeszélése alapján, hogy az orvos saját rendelőjében is megcsalja őt Ágnessel. A vissza-visszatérő epizódok teljes narratív szövetéből mindig hiányzik néhány szál. Ez a színlelt naivitás is közrejátszik abban, hogy a történések lehető legtöbb rétege mutatkozzék meg. Ugyanezt segíti elő az események egymásutánjában megfigyelhető technika, amely Az eltűnt idő nyomában prousti módszerét idézi. Lovas Ildikó női elbeszélői szagokkal, fényekkel, színekkel, dallamfoszlányokkal tájékozódnak az emlékek erdejében, így azok térben és időben csapongó asszociációs füzért alkotnak.

Végezetül szükséges kitérnünk a kérdésre, miért éppen e két női sors alkot egyetlen regényt. Formailag eleve alapkövetelmény, hogy közös motívumok jelenjenek meg a két élettörténetben, különben két különálló műről kellene beszélnünk. Akadnak is szép számmal párhuzamok, a két történetet sűrűn szőtt motivikus háló tartja össze. Például Olga hálóruhájának apró gombjait a spanyol menyasszonyi ruhán láthatjuk viszont, az alfelén alkalmazott hipermangános kezelés pedig a fiatal lány nyakán ismétlődik. Mindkettőjük rákényszerül, hogy megismerje egy férfi naplójának tartalmát. A két kort közös földrajzi helyszín, Szabadka-Palics köti össze, de Vajba Jakab történetében időben is összeérnek. A bajor cukrász kakaóvaj-hamisítással igyekezett gyarapítani vagyonát a századelő Szabadkáján, mígnem nyilvánosházzá váló üzletéből gazdagodott meg, melyet utódai vittek tovább. A betéttörténetet eredetileg a szabadkai lány udvarlója adja elő a palicsi cukrászdában. A tartalmi és narratopoétikai hasonlóságokon túl feltétlenül észre kell vennünk, hogy Lovas Ildikó két olyan történetből zárta ki a sikeres életrajzi olvasat lehetőségét, amelyek értelmezésénél a biográfiai szempont volna a legkézenfekvőbb. Késztetést érzünk, hogy a spanyol menyasszony történetét a szabadkai születésű Lovas Ildikó vallomásaként olvassuk, ám az ilyenfajta párosítás zátonyra fut a narrátort fikcionáló fogások miatt, melyeket fentebb tárgyaltunk. Ugyanígy nem lehet támpont Jónás Olga életrajza a túlvilágról is átszóló asszony történetének olvasásakor.

A körkörös-asszociatív szerkesztés és az elbeszélők irracionalizálása egyszerre teszi a regényt szigorúan példázatossá és nyitottá, irányítja a figyelmet az életrajzi személyek helyett a Magdolna napján ünneplendő asszonyi létre, valamint a női tapasztalás és látásmód különlegességére.

Lovas Ildikó: Spanyol menyasszony Kalligram. 2007. 300 oldal 2300 Ft./300 Sk
nyomtat

Szerzők

-- Asztalos Éva --


További írások a rovatból

Kötetlenül: Veszprémi Szilveszter
Vaktérkép
Borda Réka: Égig érő csalán, Scolar kiadó, Budapest, 2022.
irodalom

A Margó Fesztiválon mutatták be Moskát Anita A hazugság tézisei című novelláskötetét (GABO Kiadó, 2022)

Más művészeti ágakról

Neked már megvan a heti Praedád?
gyerek

Októbertől a magyar mozikban
Interjú Spányi Miklóssal a régizenei mozgalomról, külföldi tanulmányokról, zenei interpretációról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés