bezár
 

irodalom

2015. 07. 11.
Semmi keresnivalónk az űrben
Andy Weir: A marsi
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Nem Mark Whatney az első ember, aki eljutott a marsra, de könnyedén lehet az első, aki ott hal meg, miután társai halottnak hitték, és egy félrecsúszott expedíció során magára hagyták a vörös bolygón. Mark fel kéne, hogy adja, de túl sok képregényt olvasott, és túl zseniális ahhoz, hogy ne próbáljon meg mégis hazajutni.

Andy Weir tavalyi sci-fi bestsellersikere tulajonképpen ügyes vegyítése a túlélő (pl.: Robinson Crusoe) és az űrhajós drámáknak (pl. Apollo 13).  Az előbbi szempontjából teljesen mellékes, hogy a Marson járunk, mert Whatney épp úgy ragadhatott volna egy sivatagban, a tengeren, vagy egy szigeten. A hangsúly azon van, hogy találékonysága és leleményessége révén hogyan próbálja meg túlélni a túlélhetetlent. Az utóbbi szempontjából azonban már annál inkább nagy jelentősége van a helyszínnek, mivel a regény is ettől lett egyedülálló. Weir a tudomány és a technológia mai állását egy szélsőséges helyzetbe (a Marsra, és az űrbe) helyezte, és utána teljesen érthető módon leírta nekünk azokat a kémiai, fizikai és botanikai ismereteket, amik a szépirodalomtól többnyire idegen területek, és amiktől írtóztunk a középiskolában.

A marsi abból az alapfeltételezésből indul ki, hogy ami el tud romolni, az el is romlik. Marknak ezzel a tézissel kell felvennie a harcot újra és újra. Ha van elég víz, nincs elég étel. Ha sikerül ételt termeszteni, felrobban az egyik légzsilip. Ha sikerül megjavítani a légzsilipet, a rádió romlik el. És így tovább. Ha pedig hinni lehet a szerzőnek, a leírtak többsége a valóság realista lemodellezése, a könyvben olvasottak tudományos tapasztalatokon alapuló fikciók (hiszen ember még nem járt a Marson, így ennél aligha lehetne „igazabb”). Túlzásba csak a fináléban esünk, ám a remény éltetéséhez minél nagyobb reménytelenséget kell teremteni - ugyanakkor az itt történtek bármíly hihetetlenek is, elméletileg valóban lehetségesek.

A marsi

A közérthetőségért a regény geek (tehát képregényeken, videójátékokon és filmtrilógiákon szocializálódott) főszereplője felel, aki teljesen közvetlenül osztja meg velünk az újabb és újabb bajokat, amiket amolyan MacGyver módjára meg kell oldania. Ennek a kettőségnek (vezetők, döntéshozók, zsenik, és geekek egy személyben) a vígjátéki irányába tolt fajtáját már ismrjtük (Big Bang Theory), Andy Weir a földhözragadtabb, realitább megközelítésben számít úttörőnek, mivel lényegében önmagából indul ki - Whatney bevallottan a szerző legjobb tulajdonságait vegyítő figura.

Éppen ebből adódnak a regény gyengeségei is, történetesen hogy Weir nem író, hanem inkább tudós szakember. A folyamatok körülményes leírásához nagyon ért, izgalmas újságírói publicisztikaként tökéletesen működnek, és közvetlen hangvételéből fakadóan még szórakoztatóak is. Weir azonban tudja, hogy ez önmagában kevés, ezért folyamatosan új nézőpontokat hoz be a történetbe. Az időzítésekre nem is lehet panasz (a szerző mindig azelött vált, hogy kezdene unalmassá válni a cselekmény), de ezeknek az alapos kidolgzásával adós marad.
A főszereplő anélkül is hiteles, hogy a szerző különösebben mélyre ásna vele kapcsolatban – ez a karakterből fakad. Weir azonban megpróbálkozik egy teljes űrkutató-tabló bemutatásával, a NASA űrhajós társaktól, a NASA felső- és középvezetőin keresztül egészen a NASA sajtósáig.

A „Whatney-mentőakció” viszont több pénzt, vakmerőséget és kockázatot jelent annál, mint hogy megelégedjünk az olyan egyszerű okokkal, mint az űrhajós kollégák nagy bűntudata és felelősségérzete. Érdekes meglátások persze így is akadnak (pl. a NASA különböző média megnyilvánulásai, vagy a kínai alku), de az emberi összefogásról szóló konklúzió kevésbé meggyőző, mint az emberi találékonyságról szóló tanmese - ugyanakkor kétségkívül szükséges. Ezekkel a szépséghibákkal együtt azonban a Marsi még így is az elmúlt évek leghangosabb sci-fi sikere – megérdemelten. Kíváncsian várjuk, hogy mit kezd Hollywood ezzel az okos koncepcióval, ami a könyv sajátja, és ami Hollywood blockbustereitől ma többnyire idegen – A marsiban ugyanis sokkal bonyolultabb dolgok történnek annál, mint hogy le kelljen nyomni egy piros gombot a földönkívüli űrhajók felrobbantásához.

nyomtat

Szerzők

-- Dani Áron --


További írások a rovatból

irodalom

Sötétben tapogatózni őrült világokban Sötétben tapogatózni őrült világokban
M. Nagy Miklós és Totth Benedek beszélgetése az idei PesText egyik kiemelt vendégéről, Vlagyimir Georgijevics Szorokinról
irodalom

Természetes, hogy értelmetlen Természetes, hogy értelmetlen
A Hazai Attila Irodalmi Díj idei díjazottja Szabó Marcell
Nyerges Gábor Ádám könyvbemutatója a Kis Présházban
irodalom

A menekülés fájdalma A menekülés fájdalma
Sári Edina: Halálúton Horvátországba, Kalligram kiadó, 2021.

Más művészeti ágakról

Neked már megvan a heti Praedád?
A Prae körkérdése zeneszerzőkhöz: Janca Ákos válaszol
Interjú Pusker Júliával fordulópontokról, külföldi érvényesülésről, a klasszikus zenei előadóművészet minőségének alakulásáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés