bezár
 

art&design

2015. 10. 27.
Sok egyformából eredetit
Frontiers Reimagined (Újraképzelt határok)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Nemrég nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt a Grimani palota, a Santa Maria Formosa templom mögött, a Szent Márk tér közelében. Második emeletének (piano nobile) egy részén rendezték be az 56. Nemzetközi Képzőművészeti Biennále egyik kísérő kiállítását, a Frontiers Reimagined (Újraképzelt határok) című tárlatot, melyen a 25 országból érkezett 44 világhírű alkotó egyfajta egyetemes gondolkodást, határokon túl mutató kultúrát hivatott képviselni.

Velence egyik legjelentősebb családja széles körű műgyűjteménnyel rendelkezett. Az ő szellemiségüket, illetve Velence különböző kultúrákra nyitott attitűdjét tükrözi ez a kiállítás is. Kicsit megfoghatatlan fogalom az egyetemes kultúra, határokon túl sok mindent mutathat. Születés, halál, szerelem, háború satöbbi. A kortárs képzőművészetben talán épp az a ritkább, hogy egy alkotás konkrétan nemzetspecifikus legyen. Globális világban, globális kultúrában élünk. Mégis mi szervezi egységgé a tárlat műveit? Bevallom, kevés racionális érvet találtam. A Grimani palotában egyfajta kollektív meditáción vettem részt, mintha egy buddhista templomba léptem volna.

Alfredo és Isabel Aquilizian műve

Az előterekben használt, különböző színekben pompázó flip-flop papucsokból kirakott szárnyak fogadtak (Alfredo és Isabel Aquilizian műve), és egy apró, fehér halálfejekből álló szőnyeg. Az egyik ajtó felett balinéz gongok szóltak: minden megvan, minden megvan. Akárcsak régen nálunk a kakukkos óra. De könnyen meglehet, hogy nem ez az, amire vágytunk, és Kosztolányitól hajtva tovább haladunk, hogy April Gornik Vihar, fény, óceán című képét nézve kihajózzunk a nyílt vízre. Gornik állítólag a nyugalom és a feltartóztathatatlan változás közti feszült pillanatot szeretné megragadni. Hogy a habok még ne csapjanak ugyan át hányingerkeltő tengeri betegségbe, de mozduljanak. A kép rendet sugároz, a színek harmóniát. Akár a nappalink falára is felakaszthatnánk, hogy kényelmesen, kockázatmentesen utazhassunk bármikor meg nem élt világainkba.

April Gornik: Vihar, fény, óceán

Edward Burtynsky műve, a Colorado folyó deltája is a végtelen felé mutat. A folyó a képen egy családfát is ábrázolhatna, vagy az újjászületést, épp a megérkezés által. Úgy, mintha az ágakon kívül minden más érdektelen lenne, befagyott, elsivatagosodott, kihalt. De jobb, ha úgy gondoljuk, harmattal behintett. Sok kis apró ág. Ha határok, akkor csakis önmaguk és a mindenség között, mindig legalább egy üres vegyértékkel. Ha terjeszkednek, csakis az újat, az ismeretlent meghódítva.

Persze van, amikor minden összeér. Mert így van jól. Sárgás-zöldes meleg színekre festett kis fémnégyzetek találkoznak Nathan Slate Joseph fémlemezein. Sarkaik kis körökkel vannak kihangsúlyozva. Jeruzsálem, mi mindannyian szeretünk. Az, ami megnyugtat, megállásra fog késztetni. A fém álomba ringat. Négyzet alakú térkép, de mindenkire rálátok, hisz (majdnem) mind egyformák vagyunk. 

Chun Kwang Young munkája

Chun Kwang Youngot is ez az agregáció foglalkoztatta, amikor speciális, koreai papírból készült újságokat, illetve akadémiai szövegeket vágott össze, hogy ezernyi apró – teljesen különböző szöveget tartalmazó – hajtogatásból adjon ki egy hatalmas alakzatot. Judith Murray festményén pedig a színes háttérből kivilágló kis – fehér könyvekre vagy tavirózsákra emlékeztető – téglák juttatnak minket oxigénhez, meleg, vörös agyagba ágyazva.

Rengeteg vallás alapja az ismétlés. A végtelenségig hajtogatott, egyforma szövegek egyfajta extázisba ringatnak. Talán a teljesen egyforma, márkás cipőket vagy táskákat hordók számára is pont az a vágy jelenti a hajtóerőt, hogy egy nagy „egységhez” igazodva, egybeolvadjanak a mindenséggel. Ki tudja. Körbenézek, és hirtelen azt látom, hogy mindenkin nagy N betűs cipő van, vagy LV logós táska. Évek óta mindig teljesen ugyanaz a modell, és mindig méregdrágán árulják. Denise Green rózsákat ismételtet három képen, minden egyes alkalommal azonosítva őket önmagukkal: A Rose is a Rose is a Rose… (A rózsa az rózsa az rózsa...). Nyilvánvaló persze, hogy melyik közülük az eredeti: sokkal élesebben kivehető a többinél. Bár, ki tudja…

A Frontiers Reimagined (Újraképzelt határok) az Olaszországban, Velencében, a Palazzo Grimaniban tekinthető meg 2015. november 22-ig.

Fotók: Kovács Rita

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Kovács Rita --


További írások a rovatból

art&design

Eszképizmus a digitális természetbe Eszképizmus a digitális természetbe
Retrospektív elemzés Juliana Höschlová a Pincében megrendezett In luxury times the bug is missing című kiállításáról
art&design

Azt mondom: cirkusz Azt mondom: cirkusz
Szubjektíven CIRCUS FLOW Cirkusz-Művészet-Alkotás Tárlatról, Visegrád, 2021. július 7., Duna Event rendezvényhajó
art&design

Portré a 20. századról Portré a 20. századról
Virtuális séta a Budapest FotóFesztivál „Fotóikonok – Archívumból történelem” című kiállításon

Más művészeti ágakról

A Prae körkérdése zeneszerzőknek: Balatoni Sándor
Krasznahorkai Balázs: Hasadék
irodalom

Közösség újraépülőben Közösség újraépülőben
Borsik Miklós és Biró Krisztián kötetbemutatója
gyerek

Cinemira Fesztivál októberben
A SKAM-sorozat sztárjaival és dupla programmal


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés