bezár
 

art&design

2015. 10. 30.
Időt vagy teret tágítsunk Európában?
Personal Structures (Személyes struktúrák)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Mi köze egy kétszáz éves, kézzel festett fésűnek Erószhoz? Hogyan válhatunk a változás által halhatatlanokká? Megtudhatjuk a Palazzo Morában, az 56. Velencei Képzőművészeti Biennále egyik kísérő kiállításán, ahol pályakezdő vagy már világhírű művészeket kértek fel, hogy három fogalom, az idő, a tér és a létezés kérdéseinek körüljárásával készítsenek alkotásokat.

„Egyre jobban meglepődöm, hogy mennyire szeretem egy festményen azokat a dolgokat, amik láthatatlanok maradnak.” – írja Wolfgang Pavlik, saját, Nem ismersz című alkotása kapcsán. Egy sötétzöld falon portrékat látunk, különböző méretekben. A szokásostól eltérő módon mind hátulról jelenítik meg az alanyokat. Pavlik szerint az élet, a dolgok esszenciája sokszor megfoghatatlan, de leginkább abban áll, ami titkot és varázslatot szül. Ehhez persze, tudnunk kell, hogy mikor, mennyit mutassunk (magunkból). Némelyik rajzon a fejet épp egy leheletnyit oldalra biccenti a modell, van, amelyiken látszanak a nyakat tartó izmok is.

Jörg Remé festménye

A titokzatosság megőrzésén túl a másik fontos feladatunk, ha a létezés esszenciáját kutatjuk, hogy kijöjjünk a „Fekete Erdőből” – vallja Marcello Martinez-Vega, a kiállítás másik művésze, hisz ott nincsenek szélmalmok, tehát nem érzünk késztetést sem, hogy legyőzzük őket. A dél-amerikai származású művész szerint, a marketing és a média előretörése következtében az emberi test is egy termékké, pornografikus sablonná változott. Ha régi, kétszáz éves tárgyakat vizsgálunk, meglepődünk, hogy a például sokszor igen sanyarú körülmények között előállított, kézzel festett fésű mennyire egyedi, milyen alaposan kidolgozott. Minden egyes darabba bele van vésve a tulajdonos neve is. A 21. század embere szeretné, ha hasonló figyelmet kapna. Az egymás mellett, bizonyos koncepció szerint elrendezett tárgyak a szenvedély által születnek újjá, akárcsak a kiállítás másik művészének, Nam Hong, koreai festőnek az okkersárga pillangója. 

Nam Hong Kelet és Nyugat között szeretne hidat építeni. Meggyőződése, hogy az alkotásba merülve az élet szomorúságát ki lehet kapcsolni. A kiállított képen is megfigyelhető, hogy elementáris erővel vetette a festéket a papírra, mint aki példát akar statuálni az élet igenlésében, a létezés és az abban rejlő költészet intenzitásában. Afelé a halhatatlanság (vagyis időbeni végtelen) felé mutat az ő művészete is, mint a kiállítás több más résztvevőjéé.

Justin Orvis Steimer: Palazzo Mora

A Personal Structures (Személyes struktúrák) kiállított műveiben közös, hogy a helyet általában kötöttnek, meghatározottnak érzékeltetik: vagy Velencében, azon belül is pedig a Mora Palotában járunk, vagy pedig európai és Európán kívüli művészek veszik górcső alá az öreg kontinens többi részét. Justin Orvis Steimer három részes „energetikai portréját” antik hajóvitorlára festette, a képek címe: Piacere (Öröm), Carnevale (Karnevál), Palazzo Mora (Mora Palota). A művész szerint az energia, amit a munkába fektetett, létezett már száz évvel ezelőtt, s éppígy az éterben lesz száz év múlva. Akkor is, ha az egyes alkotásokat konkrét időben és térben, az adott pillanat befolyása alatt hozta létre. A Karnevál címűt az adott esemény első és utolsó napja között, természetesen Velencében alkotta, a Mora Palotát pedig pontosan ott, ahová az alkotás ki lett állítva.

Terrakotta, illetve kerámia hölgyek vágyakoznak az ablakon vagy a földön túlra. Hosszú, keskeny arcukat mindhárman kicsit másképp fordítják. De Louis Manzon szobrászművész nehéz, lefelé erőteljesen bővülő ruhát adott rájuk, gyökeret eresztettek most már ők is Velencében. Manzon a művészet régi vágyára (céljára) kívánt emlékeztetni: halhatatlansággal ruházva fel az alkotásokat, általuk pedig az alkotások tárgyát.

A palota bejáratánál, a kertben már találkoztunk Durgával, a hindu istennővel, az univerzum anyjával. Az örök jelenléttel. Ezeréves lótuszvirágon ült: Carole A. Feuerman visszatérő motívuma ez, a halhatatlanság szimbóluma. Ő nyitott kaput a látogatóknak a kiállításra.

Carole A. Feuerman: Durga Ma

Kristaps Gelzis műve viszont készen áll rá, hogy bármikor máshova utazzon. A homokórára, homokvárra emlékeztető kép mögött ott lóg a fekete csomagoló nejlon. Az alkotó szerint egy adott pillanat élményét térben kitágíthatjuk, ha azt egyszerűen elvisszük magunkkal máshová. A homok az illúziók temetője is, írja a képpel kapcsolatban. Elég csak arra gondolni, hogy a gyerekkorunkban, kedvenc strandunkon felépített homokvár szemcséi már egész biztosan szétszóródtak.

Azért a „csak itt és csak most” hatását se becsüljük le, mert attól hajtva fordultam be minden kiállításra, minden sikátorba. Egy ilyen keskeny sáv előtt kicsit megálltam. Annyira szűknek tűnt a hely, hogy fontolgatni kezdtem, át(f)érek-e rajta. Hogy felmérjem a terepet, felnéztem a sikátor elején álló épület legtetejére, szinte kifordult a nyakam. Így vettem észre, teljesen véletlenül az emléktáblát, hogy 1725-ben ebben az utcácskában született Giacomo Casanova. Vajon rajtam kívül valaha bárkinek is feltűnt a Calle Malipiero memoranduma? Szegény Casanova, halhatatlanságát szerencsére volt, amivel jobban megalapozta.

A Personal Structures (Személyes struktúrák) tárlat az 56. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennále részeként az itáliai Velence Palazzo Morájában tekinthető meg 2015. november 22-ig.

Fotók: Kovács Rita

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Kovács Rita --


További írások a rovatból

art&design

A minimalista szobrászattól az amerikai macsókig A minimalista szobrászattól az amerikai macsókig
Bevezetés a land artba – I. rész
art&design

Fekete-lyukba szervezett turistaút Fekete-lyukba szervezett turistaút
A DOOM című kiállítás a Horizont Galériában
art&design

Portré a 20. századról Portré a 20. századról
Virtuális séta a Budapest FotóFesztivál „Fotóikonok – Archívumból történelem” című kiállításon
art&design

Hölgymenyét Hölgymenyét
Interjú Verebics Kati festővel

Más művészeti ágakról

Lázár Bence András: Kávé, tejjel című könyv kötetbemutatója
irodalom

Nem mindig boldog, ha épp süt a Nap, és boldog tud lenni a sötétségben is Nem mindig boldog, ha épp süt a Nap, és boldog tud lenni a sötétségben is
Bemutatták Horváth Márk legújabb könyvét, Az antropocént
színház

Ítélkezés nélkül Ítélkezés nélkül
Az AlkalMáté Trupp Jordán Adél című előadásáról
Bemutatták Ingo Schulze Jóravaló gyilkosok című regényét


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés