bezár
 

film

2015. 12. 03.
A hely, ahol élünk
My Street Films a Doc Alliance Films weboldalán
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A különböző európai dokumentumfilmes fesztiválok szövetségéből megalakult Doc Alliance Films oldalán hetente kaphatunk ízelítőt az egyébként fizetős tartalmakból. Múlt héten David Redmond és Ashley Sabin munkái kerültek reflektorfénybe, mostantól a My Street Films projektre készült alkotásokat nézhetjük meg, és a filmek ezúttal nem csak ezen az egy héten maradnak ingyenesen elérhetőek, később is lehet kattintani rájuk.

A My Street Films egy – a DA Films által kiírt – pályázat, ami a visegrádi országok között szerveződött, a beérkezett munkákból pedig rögtön kitűnik, hogy hol mennyire volt promótálva – a legtöbb pályamunka Csehországból érkezett, míg Magyarországot csupán egy filmes képviseli. A filmeseknek a saját lakókörnyezetükről, utcájukról, szívükhöz különösen közelálló helyekről kellett rövid dokumentumfilmet készítenie, a tíz megtekinthető anyag alapján pedig világossá válik, hogy ezt az alapvetően rendkívül egyszerű követelményt milyen sok oldalról meg lehet közelíteni.

Petra Krejčová, a Follow the Arrows rendezője például nem is annyira egy konkrét helyet, mint inkább egy érdekes jelenséget vett górcső alá, amit Pilsen városában is megfigyelhetünk, és az idősebb házak falain látható, lefelé mutató rejtélyes nyilakra hívja fel a figyelmet, illetve az utca emberét megkérdezve kreál belőle érdekes quiz műsort, hogy a film végére mi is választ kapjunk a kérdésre.

Khin Khin Hsu, a Burmából érkezett diák a Prágai Vítkov parkot szemelte ki magának (The Place), és szembe állította saját szülővárosával, ahol jelenleg is háború folyik. Mi nap mint nap haladunk el különféle parkok mellett, az életünk megszokott, természetes részei, de Khin szemén keresztül a leghétköznapibb dolgok is felértékelődnek, a játszóterek és a zöld fák, az emberek – talán mezőny legszemélyesebb filmje.

Monika Vaškorová viszont már nem annyira egy helyet, mint inkább egy személyt tett meg dokumentumfilmje főszereplőjének, a Modrý Kameňben tevékenykedő postást (The News Collector). Ennek a szlovák falunak a levélkihordója ugyanis nem csak házhoz viszi a megcímzett borítékokat, hanem ráérősen el is beszélget a nyugdíjas lakosokkal, akiknek a gyerekei szinte sosincsenek otthon, ezekből az apró történet-töredékekből pedig nem csak a vidéki élet rajzolódik ki, hanem egy visszafogott társadalomkritika is – miközben skeccsszerűen végignézhetjük a postásélet olyan jellegzetes momentumait, mint a szűk postaládákkal való apró küzdelmek vagy a folyvást ugató kutyák.

Akad a dokumentumfilmek között némi lírával átitatott showreel videó (Szép új világ), építészetbe oltott filozofikus eszmefuttatás, ami egyben tisztelgés Tomáš Baťa személye előtt (Probe), és már-már megmosolyogtatóan naív kiáltvány is (Vtáčnik or a letter to the developer), ami egy város közepén elterülő zöld terület beépítése ellen emel szót, és kéri a beruházókat, hogy hagyják meg azt a jelenlegi állapotában.

A régmúlt vidékének lassú eltűnése és az ennek okán érzett melankólia, ha más-más módon, de a legtöbb dokumentumfilmben ugyancsak előkerül, talán Jaroslav Kratochvíl Csehország legnagyobb mozijának, az Elektra Cinemának emléket állító munkája (The last screening of Jirí korda) a legexplicitebb, hiszen “filmszínházak” fokozatos eltűnése egy még máig húzódó folyamat.

Filip Remunda már igazi nagyvárosi közegben forgatott (Police record from Jungmann Square), és hívta fel a figyelmet a zsúfoltabb településeken tapasztalható abszurd szituációkra, amik a lopástól egészen a közterületen való szeméremsértésig terjednek – még az aláfestő zene is a börleszk némafilmeket idézi. Lena Kušnieriková is nem mindennapi eseménynek lehetett a részese, amikor a helyi rehabilitációs központtal szemben felhúztak egy kaszinót (Hraničná Street), végül pedig, de nem legutolsó sorban, akadt olyan pályázó is, aki csak félig vette komolyan a dokumentarista jelleget (Czech Border Defence Society (CBDS)), és fikciós interjúsorozatot forgatott a ma is álló Csehszlovákia egyik határvonalán.

A My Street Films rövid dokufilmjei pont azoknak jelenthetnek jó bekapcsolódási pontot a dokumentum-szféra szerteágazó, formailag és tartalmilag is egyaránt rendkívül sokszínű világába, akik egyébként nem különösebben érdekel a műfaj – mivel a háromtól tíz percig terjedő játékidők pont annyit tesznek lehetővé, hogy gyorsan rá lehessen kapni az ízekre, még akkor is, ha egyébként nem hogy egyforma, de még hasonló hangvételű alkotás is alig akad a filmek között.

Az esemény weboldala

The Place, 2015 / Csehország, 6 perc
Hraničná ulica, 2015 / Szlovákia, 5 perc
Vtáčnik alebo list developerovi, 2015 / Szlovákia, 9 perc
Zberatel'ka správ, 2015 / Szlovákia, 9 perc
Poslední film promítače Jiřího Kordy, 2015 / Csehország, 9 perc
Úřední záznam z Jungmannova náměstí, 2015 / Csehország, 3 perc
Sonda, 2015 / Csehország, 3 perc
ČHOS, 2015 / Csehország, 9 perc
Stopovaná, 2015 / Csehország, 4 perc
Szép Új Világ, 2015 / Magyarország, 2 perc

nyomtat

Szerzők

-- Dani Áron --


További írások a rovatból

Hajdu Szabolcs: Kálmán-nap
A 74. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál
Mehran Tamadon: Ahol nincs isten & Legrosszabb ellenségem
Beszélgetés Hevér Dániel rendezővel és Kertész Zsanett forgatókönyvíróval a Valami madarak című filmjükről

Más művészeti ágakról

Nils Frahm: Day
Paweł Pawlak: Ancsa, avagy vázlatok tüsszögő svájcisapkával, Pagony, 2024
színház

A Vígszínház Ármány és szerelem bemutatójáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés