bezár
 

art&design

2008. 08. 23.
Emlékező kockakövek
MTI
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A 61.locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon, augusztus közepén mutatták be a német rendező, Dorte Frankes jórészt Magyarországon készített dokumentumfilmjét, amely egy kölni művész, Gunter Demnig a holokausztnak emléket állító, különleges tevékenységéről szól. A képzőművész augusztus 21-23-án 36 emlékező követ helyezett el Budapesten.
Németország 345 helységében már több mint 15 ezer, ilyen különleges kialakítású kockakő található. A megszokott burkolatköveket aranylóan csillogó sárgaréz lap borítja, névvel és évszámokkal, olyan házak bejárata előtt, amelyekből egykor a fegyveres nácik zsidó polgártársaikat kiterelték, teherautókra pakolták, majd a haláltáborokba szállították. A járókelők így a szó szoros értelmében a holokauszt áldozatainak sorsaiba botlanak.

"Itt lakott..." áll minden emlékkövön, alatta a név és az illető születési évszáma, majd a deportálás dátuma és a haláltábor helyszíne, ahol az áldozat élete végetért.

"A névnek oda kell visszakerülnie, ahol az emberek otthonai voltak" - magyarázta Gunter Demnig fáradhatatlan tevékenységét a dpa német hírügynökség tudósítójának. A művész tervkoordinátora, Uta Franke pedig hozzátette: "Más európai államokban is mind gyakoribb az ilyen kő elhelyezése. Az elsők tizenkét helyen fekszenek Ausztriában - néhány közülük Braunau am Innben, röviden Braunauban, ahol Hitler született. Magyarországon és Hollandiában is a nem múló fájdalomra emlékeztetnek a kis kövek, amilyeneket októberben a csehországi Kolínban és a lengyelországi Wroclawban is elhelyeznek majd" - magyarázta és tudatta: jövőre Demnig kézi munkával készített köveivel Belgiumba fog menni, továbbá rendelések érkeztek Franciaországból és Olaszországból is.

Gyakran az áldozatok utódai is jelen vannak a kizárólag magánpénzből finanszírozott - egyenként 95 eurós, vagyis mintegy 22-23 ezer forintba kerülő - kövek elhelyezésénél. (Magyarországon 2007 tavaszán kezdődött ilyen akció. Demnig több ízben is ellátogatott magyar városokba, alkotásainak elhelyezésére. Most, augusztus 21-23-án Budapest belső kerületeiben a fővárosi diákoknak kiírt pályázatok során felkutatott újabb 36 áldozat utolsó lakhelye előtt tette le emlékező macskaköveit, az országban már elhelyezett félszáz alkotása után. Igérete szerint 2009-ben visszaérkezik egyhetes látogatásra, melynek során újabb emlékező köveket helyez majd el országszerte.)

"Hamburgban eddig már kétezer-háromszáznyolcvan követ helyeztek el, és Berlinben novemberben akarják a kétezredik követ felavatni" - újságolta Franke, megjegyezve, hogy nem minden német városban tartják a "buktatóköveket" méltónak arra, hogy a holokauszt áldozataira emlékeztessenek. Münchenben például hivatali engedélyek híján csupán egy magánterületen tudtak emlékkövet elhelyezni. Demnig kritikusai, köztük München főpolgármestere, Christian Ude szerint "az áldozatok méltóságán nem szabad, szó szerint, lábbal tiporni."

A németországi zsidó központi tanácsban sem alakítottak ki egységes álláspontot: "egyesek ellene vannak, mások pedig támogatják az ötletet", mondta a főtitkáruk, Stephan Kramer egy kő elhelyezése kapcsán Elő-Pomerániában, a lengyel határhoz közeli Pasewalkban, ahol a szélsőjobboldaliak meglehetősen barátságtalanul vették tudomásul az eseményeket.

Kramer a filmben is hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy az emberek a emlékkövek láttán megálljanak és egy pillanatra elgondolkozzanak a múlton. Ude főpolgármester viszont nem volt hajlandó állást foglalni a kamerák előtt, amint az Dörte Frankes filmjéből is kiderül, amikor a közreműködőket sorolják fel a vásznon. Németország keleti felén sem egyértelmű Demnig tevékenységének fogadtatása: "Ott elvből rendőrségi kíséretet kapunk" - állítja a művész, aki szerint eddig 41 kő károsult meg, s a szász nagyvárosban, Halle-ban egyszerre nyolc kő tűnt el. Igaz, utána egy jótékonysági koncert bevételéből 26 újat állíthattak.

Az emlékező macskakövek és a film alkotóinak hitvallása viszont összecseng: "Egy ember csak akkor lesz végleg elfelejtve, hogyha a nevét is elfelejtik."

A Stolperstein ("Botlatókő"-nek fordítható) című filmet november 13-án fogják bemutatni a német mozikban.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

További írások a rovatból

art&design

Otthonka most Otthonka most
Urai Dorottya előszója Herbert Anikó aka Haniko kollázskötetéhez
art&design

Finom kis információk nagy felháborodások helyett Finom kis információk nagy felháborodások helyett
Interjú a félig bécsi, félig budapesti Andreas Fogarasival a bécsi művészeti életről, aktuális munkákról és Magyarországhoz fűződő viszonyáról
art&design

A nosztalgia megreped, mint a beton A nosztalgia megreped, mint a beton
A Pá kis panelom! című animációs rövidfilmről
art&design

Budapest belvárosa beköltözött a Millenárisra Budapest belvárosa beköltözött a Millenárisra
Séta az Art and Antique Régiség és Kortárs Művészeti Vásáron

Más művészeti ágakról

Milan Kundera A lét elviselhetetlen könnyűsége
Interjú Bakos Barbara illusztrátorral, animátorral nemzetközi lehetőségekről, ügynökségi munkáról, gyerekirodalomról
gyerek

Különleges videós produkció készült a rendszerváltásról
A Faktor Terminál produkciója a Tilos az Á Könyvek kötete alapján
Tomek Ducki: Életvonal


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés