Indusztriál hősök egy színpadon / PRAE.HU

Az est másik fellépőjével is ez a szám köti össze őket, hiszen a Nitzer Ebbel közösen 1989-ben újra megjelentetik ezt a legendás - EBM-alapvetésnek számító - felvételt, The Machineries Of Joy címen, amivel rögtön a US-Billboard-Dance Chart-on találják magukat.

A Die Krupps másodvirágzását, és egyben karriertörténetének legsikeresebb időszakát is innentől számíthatjuk. 1991-ben kijön a Germaniac című maxijuk - mellyel a német újraegyesítés fölött gyakorolnak kritikát -, ami vel rögtön lenyűgözik az Electronic Body Music híveit. 1992-ben azonban már egy erős stílusváltás tapasztalható náluk: az EBM-hangmintákat groove-metál-gitárokkal kezdik elegyíteni. Ezt a fúziót leginkább a Metal Machine Music című kislemezük hivatott néven nevezni, és a Metallica-feldolgozásokat felvonultató, A Tribute To Metallica névre hallgató albumban csúcsosodik ki.

1994-ben még leszállítanak egy zúzós ipari-metál slágert (To The Hilt), melynek bizarr klipje gyakran feltűnik a Music TV képernyőjén is, majd az 1997-es Paradise Now nagylemez után külön utakra indulnak a Krupps-os fiúk.

Több év kihagyás után, 2005-ben térnek vissza - a régi arcok közül Jürgen Engler, Ralf Dörper és Rüdiger Esch erősítik a megújhodott Krupps-legénységet.

Ugyanebben az évben ismét kiadják promó CD-n a Wahre Arbeit, Wahrer Lohn-t, Douglas McCarthy-val (Nitzer Ebb) a vokáloknál. Az ezt követő pár évben sorra jelennek meg a Die Krupps válogatások és újra-kiadások, mígnem 2010-ben végre új mini-albummal jelentkezik a düsseldorfi csapat, Als wären wir für immer címmel.

Idén pedig, egy 10-állomásos turné keretében újra ellátogatnak hozzánk, a Nitzer Ebbel egyetemben, majd a Front Line Assembly-vel folytatják a közös koncerteket.

Most a Nitzer Ebbel is kanyarodjunk vissza 1989-ig, hiszen ez az év az ő karrierjüknek is fontos fordulópontja. A nagyközönség ekkorra kezdi megismerni őket, köszönhető ez a Depeche Mode 1988-as Music For The Masses koncertkörútján sikerrel abszolvált elő-zenekar szerepkörnek, valamint a Flood által producerelt olyan underground klub-sikereknek, mint a Control I’m Here, a Hearts & Minds, vagy a Shame.

<iframe title="YouTube video player" width="420" height="345" src="http://www.youtube.com/embed/HkV-K2z357w" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>

1990 újabb közös turnét hoz az Ebbnek a Depeche Mode-dal, valamint a már jóval eklektikusabbra sikerült Showtime című albumot. Az akkor még aktív Depeche Mode tag, Alan Wilder bábáskodik a következő Nitzer Ebb-korongon, az Ebbhead-en, amiről a Godhead című kislemez zúzós metál-loopokat is felvonultat az EBM-alapok mellé.

A rockos hangzással való kacérkodás a Big Hit albumon teljesedik ki, mely ennek köszönhetően erőteljesen megosztja a rajongótábort. A zenekaron belül is feszültségek mutatkoznak, így aztán a turné végeztével - mindennemű hivatalos bejelentést mellőzve - feloszlik a Nitzer Ebb.

Különböző újramixelt klasszikusokat leszámítva, egészen 2006-ig nem hallat magáról Douglas McCarthy és Bon Harris - közös produkció legalábbis nem születik kettejük részvételével. A szóló munkák után / mellett azonban ekkortájt kezd újraéledni a Nitzer Ebb - válogatás- és remix-album valamint nosztalgia-koncertek világszerte. A közös munka öröme pedig tavaly év elejére hozta meg a gyümölcsét, az Industrial Complex című LP-vel, mely a rajongók és a kritikusok szerint is az egyik legjobb lemeze lett a Chelmsford-i duónak - akikhez közben visszatért Jason Payne dobos is.

A Nitzer Ebb április végétől a Die Krupps-szal koptatja Európa koncertszínpadjait, de saját fellépéseik is lesznek különböző klubokban és fesztiválokon.

Május 1-jén tehát két olyan banda lép fel a Dürer Kertben, akik a szcéna legnagyobbjai közé tartoznak és a műfaji határokat a végletekig tágítgatták, de közben végig hűek maradtak saját magukhoz.

zene

Szerzők

További írások a rovatból

Más művészeti ágakról